Páratlan

6 rész

Mirabella
Szeptember 05

Még mindig iszonyú haragos voltam a fiúkra. Vagyis, egyre csak jobban. Ugyanis, egyik barátnője sem tudott az igazságról. Én pedig ez miatt kerültem is mindenkit. És ez pontosan eddig ment, ugyanis hónapokkal ezelőtt megbeszéltük, hogy elmegyünk ősz alkalmából kikapcsolni. Egy hangulatos kis faházat béreltünk ki. Pierre, Kate, Charles, Max, Kelly, Lando és én voltunk, akik részt vettek a pihenésben. Persze, úgy volt Matt is velem tart, de azóta már megváltozott ez a döntésem. Továbbra sem tudom, hogy néküle vagy vele akarok lenni.

Mivel nem akartam Pierrékkel utazni, ezért én külön mentem. S Lando velem tartott, valamint Charles is. Megenyhült a szívem, mikor megkért a monacói. Izgalmas út volt, teli nevetéssel. Nagyon hülyék, főleg, ha együtt vannak. Úgyhogy jó kedvvel értünk oda. A többiek már bent voltak, hisz a faház előtt parkolt Pierre autója.

- Mira. - szólt utánam Charles, mikor Landoval az ajtó fele lépdeltünk.

- Tessék? - fordultam vissza táskámmal a kezembe, s mosolyogtam.

- Bemegyek! - intett Lando. Néztem pár pillanatig, ahogy lenyomja a kilincset, majd visszafordultam Charleshez, aki még az autónál állt. Visszalépdeltem hozzá.

- Baj van? - kezdett eltűnni a mosolyom.

- Nem! Nem! Csak... Vagyis, de! Van! Baj az van! - habogott zavarodottan.

- Mi történt? - aggódtam egyből.

- Ah... Bocsánatot akartam kérni a múltkoriért.

- Jaj Charlie, - hívtam az általa legkevésbé kedvelt becenevén. - nem tőlem kellenne bocsánatot kérned. Inkább Emmától.

- Tudod. Mindig akartan erről veled beszélni, de valahogy sosem jött össze. - annyira feszültnek tűnt. Látszott, hogy valami frusztrálja.

- Emmával, hát nos, mi sose voltunk úgy együtt. Mi csak így jól érezzük magunkat. - a döbbenet az arcomra is kiült. - Neked ez komolyan nem tűnt fel? - csak megráztam a fejem. - Nem tűnt fel, hogy soha, egy hivatalos eseményen nem mutatkoztam vele, illetve például ide sem hoztam el?

- Nem értelek Charles. - ráztam zavarodottan a fejem. - Akkor miért van? Csak szexre?

- Egy szó, mint száz. Igen, csak szexre. És, most Mira. Tudom, hogy ezért még jobban leszeded a fejem, de nem akarom őt becsapni, vagy hamis érzésekkel hitegetni. Mert nincs érzésem felé.

- De, miért?

- Mert nekem... - annyira kíváncsi lettem volna, hogy mit mond, de sajnos ez nem derült ki. Ugyanis Katerina nagy hanggal kinyitotta az ajtót, s örömködve felém futott.

- Na végre már! El se lehet téged érni! - szorított magához. Közben Charles fejét néztem, aki lesütötte az arcát, majd nyelt egy nagyot. Egy savanyú pillantást vetett rám, s ott hagyott. Tényleg van itt valami baj, amit kikell derítenem.

- Pierre azt mondta, hogy nagyon sok munkád volt. Azért nem voltál elérhető. - mosolygott az édes, kis naív Kate az oldalamon, ahogy a házba sétáltunk befele. Komolyan Pierre? Jobbat nem tudtál kitalálni?

- Igen. Elvoltam havazva. - támasztottam alá a legjobb barátom alibi kifogását.

- De most itt az egész hét... - magyarázott lelkesen, de már nem tudtam ráfigyelni. Belűről emészt, hogy hazudoznom kell. Beléptem a házba, s köszöntem a többieknek is. Pierre pontosan úgy tett, ahogy vártam. Mintha mi se történt volna.

- Az emeleten van még egy szoba. Charles mellett. A folyosó végén jobbra. - magyarázott kedvesen Kelly.

- Köszönöm. Azt hiszem rendbe is kapom magam egy kicsit.

- Jó! De utána gyere, mert borozni akarunk, meg tüzet gyújtani a kandallóba! - volt izgatott Kate. Istenem, annyira egy csupaszív lány.

Felmentem a kapott szobámba, majd kicsit körül néztem, s elhelyeztem a cuccaim. Elővettem pár dolgot ami a fürdőbe való, majd benyitottam a szobámba levő ajtón, ami a fürdőbe vezetett. Már voltak ott holmik. Az egyik nesze szeren Charles Lecler név virított. Szóval, közös fürdőnk van Charlessel. Semmi baj nincs ezzel, csak ne nyisson rám fürdéskor.

Átöltöztem, majd még elküldtem pár levelet, s lesiettem a lépcsőn, ami egyenesen a nappaliba vezetett. Mosolyogtam a srácokra, majd kiszúrt a szemem egy meglepő alakot. Matt, aki épp Maxékkel nevetett valamin, egy pohárral a kezében. Kényelmesen elhelyezkedve a kanapén, mintha itt lenne a helye. Csak lefagyva, s kissé mérgesen bámultam a srácra. Ő is észrevett engem, ahogy mindenki más is.

- Hát, meglepetés Mirabella. - mosolygott Pierre. Valóban meglepetés, csak nem éppen kellemes.

- Mir... - ejtette volna ki Matt a nevem, de muszáj volt közbe vágnom.

- Hozok be fát a kandallóba. - indultam meg hevesen az ajtó felé. Mellette volt egy akasztó, s levettem róla a kabátom, majd mérgesen kinyitottam az ajtót, s már be is csaptam a hátam mögött. Ugye csak szórakoznak? Nem gondolhatják komolyan, hogy én Matt társaságára vágyok ebben a három napban.