Páratlan

12 rész

Pierre
Szeptember 30

Mirával elmentünk a szüleimhez, meglátogatni őket. Az ő szülei sajnos elutaztak, így csak nálunk voltunk. De most olyan fura volt a lány. Más volt. Kicsit úgy éreztem, mintha máshogy viszonyulna hozzám. Habár lehet, hogy csak beképzeltem.

Megnéztem Mira edzését is, ahol esett egy kisebbet. Hálát adok az égnek, hogy Mira hiába esett olyan sokat, komolyan sosem sérült meg. Rengeteget esett már, de balesete sose volt. Mindig kisebb karcolásokkal megúszta. Azt hiszem ez az ő szerencséje. Mirabella úgy gondolja, hogy ezt a szerencsét, én és Charles hozzuk meg neki. Hisz mindig támogattuk testileg, és lelkileg. Ez egy nagyon erős kötelék köztünk.

Mira edzése után, míg ő átöltözött, én a büféshez mentem. A lány imádta a forró csokit, különösen edzés után, ezért be is szereztem egyet neki.

- Elnézést! Ezt oda adnád a barátnődnek? Az edzője küldi. - nyújtott át egy csomag jeget egy alacsony lány.

- Barátnőmnek? - kezdtem el agyalni. - Oh, Mirának. Jaa.. mi nem vagyunk úgy együtt.

- Tényleg? Ez fura. Évek óta nézlek titeket, s mind végig azt hittem, hogy egy párt alkottok. - mondta a fiatal csaj. Talán pár évvel lehetett nálam idősebb.

- Akkor elnézést. De megtévesztettetek. - tette még hozzá.

- Semmi gond. Gyakran megesik. - mosolyogtam. - Oh, és köszönjük a jeget. - emeltem fel a kezemben tartott csomagot, majd elsétáltam.

Mirabella még mindig nem jött ki az öltözőből, ami nagyon fura volt, hisz ilyenkor már haza fele szoktunk tartani. Írtam, s hívtam is, de nem válaszolt. Csak nem kéne már bemennem egy női öltözőbe... Mondjuk, elég késő van már, s a pályán sem volt már nagyon senki. Mindegy, Belláért megéri kockáztatni az udvariasságom jó hírét. Belépve az öltözőbe meg is győződtem róla, hogy igazam volt, nincs itt már senki.

- Mira? - hallottam meg egy kisebb hangot. Felszisszenés szerű volt. A hang irányába siettem, s ekkor láttam meg, hogy a lány a tükörbe nézegeti a hátát, ami csupa sötét folt volt. Eléggé odaverte.

- Pierre! Mit keresel itt? - takarta el egyből a hátát, de késő volt, hisz láttam minden egyes szegletét sérülésének.

- Az most történt? - nem foglalkoztam az ő kérdésével.

- Igen. - mondta szégyenkezve. Sosem szerette ha sajnálják. Közelebb sétáltam hozzá, majd lenéztem a nálam alacsonyabb lányra

- Had nézzem! - tettem a csupasz csípőjére a kezem, hogy megfordítsam a lányt. Nem akadékoskodott, csak megfordult. Kezemmel lágyan végig simítottam lila foltja körül, mire éreztem, hogy Mira teste megfeszül, s szinte beleborzong. Az én testem is reagált, s némi kémiai reakció hatását éreztem. Mintha a testünk egyszerre reagált volna egymásra. Sosem éreztem még ilyet. Nem is tudom hova tenni.

- Mi az? - fordult meg lassan a lány. Szembe került velem, s ártatlanul, és értetlenül nézett a szemembe.

- Majd lejegeljük otthon. Menjünk! - muszáj volt minél hamarabb kilépnem ebből a szituációból, mert féltem, hogy olyat tennék, amit nem kéne.

Már jócskán átnyúlott az éjszakába a haza érkezésünk. A szüleim házában aludtunk, egészen pontosan az én gyerekkori szobámba.

- Megtartottad? - szúrta ki a polcomon heverő követ a lány.

- Persze, hogy meg. - mosolyodtam el, hisz egy nagyon kedves emlék idéződött fel bennem.

- És ez a kép. - emelt le egy képkeretet a lány. Egy kiskori képünk volt benne, melyen Mirabellának adtam az arcára egy puszit. - Nagyjából négy évesek lehettünk. - mosolygott.

- Kis gyerekek.

- Mondjuk, van, aki megragadt azon a szinten. -köszörülte meg a torkát, s csúnyán odaszúrt nekem.

- Hát azért. Elég sok mindent tanultam azóta. - húztam flörtös mosolyra az ajkam.

- Mint például? - incselkedett a lány.

- Uralkodj magadon Pierre! Pierre! Fogd vissza magad! - ismételgettem magamba. Mocskos dolgok jártak a fejemben, amiket legszívesebben megtettem volna, de tudtam, hogy nem helyes. Komolyan majd felrobbantam a túl termelődött tesztoszterontól. Testem minden egyes porcikája kívánta a lányt, de a fejembe egy hang csak nem hagyta, hogy rávessem magam.

- Feküdj be! Lemegyek, és hozok egy krémet a hátadra. - végül visszasikerült fogni magam. De kellett is a friss levegő, hogy letudjak higgadni. Mintha Mira arcára némi csalódottság ült volna.

Nem sokkal később, mire kellően letudtam nyugodni, visszamentem a szobámba. A lány már betakarózva feküdt a jobb oldalon, s közelítve felé észrevettem, hogy elaludt. Ledobtam magamról a pólómat, és a nadrágomat s befeküdtem a közös takarónk alá. Valljuk be, hogy ez nem javít a helyzetemen.

- Felkeltettelek? - kérdeztem a lánytól, mikor kinyitotta a szemét.

- Nem. Hoztál krémet?

- Igen. Megengeded, hogy bekenjem a hátad? - válaszul csak a hasára feküdt, s fentebb húzta a pólóját. Átléptem a testén, s letérdeltem, hisz nem akartam a törékeny lányra ránehezedni. Sajnos, vagy nem sajnos, muszáj volt fentebb húznom a pólóját, s leesett, hogy nincs rajta melltartó. Véletlen se akartam megbámulni, de így fentről, ahogy az oldalát néztem, egészen kitüremkedett formás melle.

- Jézusom! - mormoltam el magamba, miközben a plafonra vezettem a tekintetem, s beszívtam egy adag friss levegőt. - Hogy fogom kibírni az estét mellette? - merült fel a kérdés bennem. Hiába alig egy napja szexeltem egy csajjal, Mira az a tiltott gyümölcs, akinél ha lehetőséged adódik, kikell használnod...

Boldog Újévet Kívánok Nektek! Legyen élményben, boldogságban, és egészségben gazdag évetek!❤️🍀