Páratlan

14 rész

Mirabella
Október 28

- Mira, jól vagy? - kérdezte egy erős férfi hang. Remek, szóval én vagyok szarul.

- Ah, én? Nagyon. - habogtam részegen. Le se tagadhattam volna, hogy nem keveset ittam. Az illető csak kinevetett, majd elkezdett közelebb sétálni. Ahogy egyre közelebb jött, a fény is jobban megvilágította. S akkor felismertem. Pierre.

- Segítsek valamiben? - kérdezte.

- Hát, ha már így kérdezed... Tudod, beszéltünk a heves gondolatokról. Szerintem, most megoldhatnánk a problémánkat. - részegen ez jó ötletnek tűnt. Még közelebb sétált hozzám.

- Szóval csak megtörsz. - mosolygott kajánul, majd államra helyezte kezét, s lenézett rám.

- A szükség nagy úr. - mosolyogtam én is győztesen.

- Hihetetlen vagy. - rázta meg nevetve a fejét, majd hirtelen megcsókolt. Már ez a csók is igen heves volt. Alig akartuk elengedni egymást. Majd csak megtettük, s kinyitottam a szemem, s megrémültem. Életemre esküszöm, hogy az előbb nem ez a fiú állt előttem. Tényleg ennyire bevagyok csiccsentve?

- Charles... - ejtettem ki meglepetten a nevét.

- Mi az? Mégsem akarod?

Hogy mondjam meg neki, hogy azt hittem, hogy Pierre az, mielőtt megcsókoltam? Mivel magyarázzam azt, ha elutasítanám most meg? Nincs a sráccal az égadta világon semmi baj, sőt őszintén nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mit tud az ágyban. Csak azt azt egyet nem tudom, hogy miért Pierre-n jár az eszem. Charlest csókoltam meg, miközben azt hittem, hogy Pierre. Mi van? Valaki érti ezt?

- Dehogynem. - tapadtam az ajkaira, hogy ideje se legyen vacillálni. Nem akartam bonyolítani a dolgokat, ez csak szex. És főként nem Charlest akartam megkérdezni, hogy mi lehet Pierre és köztem. Nem hiszem, hogy ezen akart volna filozofálni pont most.

- Ez nem változtat semmit sem a barátságunkon! - parancsoltam rá, miközben már az ágyban kevesebb ruhával, magasodtam fölé.

- Semmit! - hadarta el, s újra ajkaihoz húzta az enyémeket.

- És egy szót se senkinek! - parancsoltam rá.

- Ahj, fogd már be! - mondta feszülten, s maga alá rántott. Magunkra húztuk a takarót, s úgy folytattuk tovább. Nem akartam nagy hangzavart csinálni, ezért elfojtottam élvezetes nyögéseim.

- Várj várj várj! - fogtam be a száját.

- Mi van? - kérdezte.

- Sss! - csitítottam le, s tovább füleltem. - Esküszöm, hogy nyikorgott az ajtó.

- Szerinted, ha valaki meglesett volna minket, azt nem vesszük észre? - kérdezte kritikusan.

- Hát nem tudom. De inkább bezárom. - gyorsan kikeltem az ágyból, kinyitottam az ajtót, s kidugtam a fejem, hogy körülnézzek a folyosón. Senki sem volt ott, csak a zene szólt. Bezártam az ajtót, s visszamentem az ágyba, egészen pontosan Charles-re telepedtem.

- Ne feszkózz már! Senki sem látott, jó? - nyugtatgatott Charles.

- Jó... - adtam be a derekam, pilláimat rebegtetve.

- Szóval. Hol is tartottunk? - húzta flörtös mosolyra ajkait a srác, s nekem sem kellett több a folytatáshoz.

Reggel amint felkeltem, majd kiugrott a szívem a mellettem szuszogó srác látványától. Gyorsan felpattantam, s elkezdtem felöltözni.

- Azt ne mond, hogy semmire nem emlékszel, és, hogy bánod az egészet! - mondta a maga rekedtes, reggeli hangján a fiú.

- Ó, fent vagy! Akkor öltözz! Lépjünk le egyszerre, úgy kevésbé adunk okot a gyanakvásra! - vágtam hozzá a ruháit.

- Mira!

- Mi az? - néztem rá értetlenül, miközben ő olyan dögösen bámult. Megrázta nevetve a fejét, majd felállt, s elkezdett öltözködni.

- Kész vagy? - kérdeztem a komód mellett állva, miközben a tükörben igazgattam a hajam.

- Majdnem. - közelebb sétált hozzám, s én szembe fordultam vele. A komódnak szorított, s akaratlanul is élveztem ezt a helyzetet. A nyakam felé hajolt gyengéden, mire én becsuktam a szemem, s fentebb nyomtam a fejem.

- Már csak ez hiányzott! - távolodott el hirtelen, s kuncogott, kezében a karórájával. De gáz vagy Mirabella Hubert... Miben reménykedtél? Egy újabb menetben?

- Ennyire jó voltam? - nevetett, mikor látta, hogy mennyire ominózus állapotba hozott.

- Nem életem legjobb döntése, de nem bánom. És ami azt illeti, minden egyes percére tisztán emlékszem. - vágtam oda neki, s kinyitottam az ajtót, ezzel jelezve, hogy fáradjon kifele.

- Látod, megmondtam. Ha velem szexelsz, azt nem felejted el. - súgta ismét szexin a fülembe, majd rácsapott a popsimra egy egészen nagyot.

- Azért el ne szállj. - forgattam meg a szemem, s megindultam után a folyosón.

- Késő. - mosolygott a világ legbüszkébb mosolyával.

- Azért csak emlékeztetnélek szupersztár. A legjobb barátok vagyunk, s ez az incidens nem történt meg! - parancsoltam rá, hogy a többiek előtt véletlen se bukjunk le.

Ez sikeresnek is bizonyult, hisz alig voltak még fent. Aki meg ébren volt, az még részeg volt. Senki sem furcsállta látványunkat, sőt nem is firtatták. Így tök simán, s gyanútlanul haza térhettünk, s élhettük tovább a normális életünket.
________________________
instagram: stooriesbylaura
tiktok: wattpad.stooriess