Páratlan

17 rész

Charles
November 14

A feltétel, amiről a doki beszélt, egy igen súlyos áldozat volt. Annak érdekében, hogy Mira állapota stabil legyen, kómába kellett helyezni, különben nem lett volna semmi esélye a túlélésre. Mindennap bejövök hozzá, van, hogy többször is. S hozok neki a kedvenc virágaiból, egy csodás csokrot. Sajnos, ennél többet nem tehetek. Tehetetlen vagyok, s ez úgy bosszant.

Mindennap mesélek valamit Miabellának, miközben fogom a kezét. Rossz, hogy nem hallom, édes hangját, béna nevetését, de a legrosszabb, hogy nem látom a két szép szemét, melyben az élet tüze lángol.
Minden tekintetben hiányzik a legjobb barátom.

Tudom, hogy már rég megkellett volna ejtenem Pierre-l a bájcsevelyt, de egyszerűen nem ment. Gondoltam a hétvégi futam, ami egyben az utolsó is az évben, jó alkalom lesz rá.

November 18

Összekaptam magam az időmérő után, ami nekem egyébként botrányosan sikeredett, s eldöntöttem, hogy most beszélek Pierre-vel. De ugyanakkor, ott motoszkált a gondolat a fejembe, hogy csak verseny után kellene. Hisz, Mira milyen rosszul járt, mikor idegeskedett, s én sem vagyok a legjobb állapotomban. Nekem már veszett fejsze nyele a második hely a világbajnokságon, de Pierre-nek koránt sem. Megérdemelné.

- Jöhetek? - nyitott be az öltözőmbe Pierre, hisz ide hivattam.

- Persze. Gratulálok! - pacsiztunk le. Holnap ő fog pole pozícióból indulni.

- Köszönöm. Na és miről szerettél volna beszélni? - kíváncsiskodott.

- Miráról... - piszmogtam el.

- Ne! Nem vagyok rá kíváncsi! - háborodott fel egyből.

- Pierre, kérlek. Tudom, hogy szereted.

- Igen, Charles. Szeretem őt, de nem úgy ahogy kéne. - mondta idegesen. S szerintem csak azért szaladt ki ez a száján.

- Ezt, hogy érted? - ráncoltam össze a homlokom.

- Tényleg nagyon jól leplezhetem. - nevetett. - Tényleg nem tűnt fel, hogy szerelmes vagyok belé, már gyerekkorunk óta? - majd kiesett a szemem, úgy bámultam rá. Válaszul csak megráztam a fejem. - Szerinted tényleg csak egy gyerekkori ígéret megszegése miatt csináltam ekkora fesztivált a kis hancúrotokból? - basszus. Erre nem is gondoltam...

- Ezt nem értem. Sose viselkedtél úgy.

- Persze, hogy nem viselkedtem úgy. Miért mutattam volna ki egy olyan lánynak az érzelmem, aki fülig szerelmes volt több éven keresztül a pasijába? Teljesen elnyomtam magamba, mert azt hittem, hogy Matt, és Mira együtt fognak megöregedni. Elnyomtam, de sosem feledtem azt az érzést.

- És aztán...

- Igen. Aztán meg ti teljesen bekavartatok.

- De miért Mirára haragszol? Miért nem rám? - sokkal igazságosabb lenne. Plussz, nekem mindent megér, hogy Mira ne szenvedjen.

- Nem tudom. Mert így talán egyszerűbb.

- Nem haragudhatsz rá! - szinte parancsoltam.

- Hagyjuk kérlek. Mára elég volt ennyi Mirából. - állt fel.

- Pierre, várj! - hisz nem mondtam el neki a legfontosabbat.

- Ne! Tényleg ne! Majd jövő héten beszélünk róla. De most had koncentráljak a holnapra! - ebből a mondatából tudtam, hogy valóban nem most a legalkalmasabb, hogy tudomást szerezzen Mira állapotáról.

Az este folyamán felhívtam Mirabella édesanyját, hogy megérdeklődjem a lány állapotát.

- Változatlan. - felelte. - De az orvosok szerint, ha tovább marad kómában, azzal többet árthatnak. Ezért hétfőn felkeltik, s már csak annyiban reménykedhetünk, hogy elég erős Mira szervezete hozzá.

- Ne aggódj érte! Képes lesz rá.

- Nem tudom Charles. - kezdett el sírni a vonal másik végén a nő. - Olyan rossz átélni ezt, újra. És mi van, ha nem sikerül? Ha nem megy Mirának, és elvesztem?

- Nem fogod elveszíteni Esther! Erős lány, te is tudod. Megfogja csinálni! És ne aggódj, az első géppel repülök vissza!

November 19

Pierre nyerte a versenyt. Én a szánalmas hatodik helyen értem célba. De semmi sem lehetett fontosabb Miránál.

- Már mész el? - kérdezte a hotelünkben Pierre. A liftnél találkoztunk, ő jött, én meg a csomagjaimmal mentem.

- Igen.

- Mi ennyire fontos? Nem ünnepelsz velem?

- Nem, Pierre. Most nem. - mondtam csüggedten.

- Mi van Charles? Baj van?

- Valamit elkell mondanom. - mondtam lehajtott fejjel.

Beavattam, s nagyon feldúlt lett. Először azért őrjöngött, mert tudta, hogy miatta van ilyen állapotban a lány. Majd azért, mert ő csak most hall erről. Pierre csapot-papot ott hagyva, nem is ünnepelve jött velem Abu-Dhabi repterére. Kicsit sem foglalkoztatta a nyeresége. Azt látva, hogy ennyire fontos neki a lány, tudtam, hogy tényleg szereti őt. Csak egy kicsit máshogyan, ahogy én.
________________________ 
instagram: stooriesbylaura
tiktok: wattpad.stooriess