FIGYELMEZTETÉS: Véres és erőszakos jelenetek is találhatóak a novellában. Ennek tudatában olvass tovább.
A karácsonyi vásár fényei által alulról megvilágított éjszakai égbolton sűrű sorokban sodródtak a hópelyhek. A közeli fenyőerdő és a standok felől jövő utánozhatatlan illat egybevegyült, az emberek mosolyogtak, beszélgettek és a gyerekek a bódék mögött néhol hógolyóztak. Csak egy embert nem varázsolt el a vásári forgatag sokszínűsége. Rövid barna haját fehérre festette a hó, melyből a szikár, vékony testét fedő kabátjára is jutott bőséggel. A közeli házakat szemlélte, keresett valakit.
S lám csak a szél egyszerre mintha megbolondult volna, cikcakkban kavarta fel a havat egy kivilágítatlan, elhagyatottnak tűnő, régi ház előtt. A férfi a ház felé fordította tekintetét, majd pár pillanat múlva határozott léptekkel elindult a ház felé. Lenyomta a kilincset, kinyitotta az ajtót, majd óvatosan benézett s vigyázva belesett mögé. Mivel ott nem talált senkit, lassan behajtotta maga mögött, félúton megállította, és a szükségesnél jóval nagyobb erővel bevágta, hogy a benn lévők biztosan tudják, megérkezett. A csapódás zaját tízszeresére erősítette fel a némaság és az üresség. A férfi a ház belseje felé fordult, és komótosan elkezdte lehúzni bélelt bőrkesztyűjét, majd a bal zsebébe tette.
– Tudom, hogy itt vagy – szólt bele jó hangosan a sötétségbe.
Majd letörölte a melegben megolvadt, hóból lett vizet sebhelyéről, mely baloldalt a homloka felső részétől, szemén át tartott az arca közepéig. A forradás régi volt, és bár a hús begyógyult, de lelkének sebei örökké kísérik majd.
Az emelet sötétjében kinyílt egy ajtó, melyen keresztül lángok táncoló fénye próbálta tovaűzni a sötétséget. A férfi tekintete körbe járt, majd csakhamar megtalálta a lépcsőt. Óvatosan, ám mégis magabiztos léptekkel indult a feljárat irányába. A fokoktól minden egyes mozdulatára nyikorgás volt a felelet. A szobába lépve két személyt pillantott meg a hatalmas kandalló tüzénél, akkora máglyát raktak, hogy akár egy ember is elégne rajta. Azt gyanította, hogy ezt is tervezték. A férfi finoman becsukta az ajtót maga mögött. A kandallónál lévők egyike a jövevény felé fordult, első látásra bárki embernek vélné, sőt talán a második pillantásra is. Ám nem ember volt, hanem said, emberből lett szolga, akinek a démon az ura. A mellette álló, fekete kámzsás lepelbe burkolózó alak a tüzet nézte, majd az ajtócsapódás után így szólt:
– Vadász, üdvözöllek. – Mély, érces hangja nem sok jót sejtetett.
– Üdv néked, démon.
Pár pillanatnyi csend után a kámzsás alak így szólt a mellette állónak:
– Ejnye, ejnye, hát hol marad a jó modor? Köszöntsd szépen a vendégünket.
– Vadász – mondta egy biccentés kíséretében.
– Said – szólt a vadász majd biccentett.
Hosszú másodpercek teltek el némaságban. A kandallónál álldogáló démoni alak a tűz felé nyújtotta hatalmas kezeit, hadd melegedjenek. Pár pillanattal később lassan megfordult, és levette fejéről a kámzsát. Szürkészöld bőre, kérges volt, akár egy fa törzse. Mélyen ülő fekete szemenél, éles fogainál már csak két, hegyes, füle mellé ívesen nőtt csont szarva volt a elborzasztóbb. Egy mozdulattal levetette és a háta mögé dobta köpönyegét. Mellvértet, alatta comb középig érő, piros szegélyű fekete tógát viselt, oldalán kard lógott, lába patában végződött, tehát ő is harcra készült.
– Hány éve is volt? – A démon a falakra meredve a múltba nézett, merengett. – Kettő, három?
– A démonvadászok nevében letartóztatom – felelte szárazon a vadász – Ön legalább kétszáz törvényt szegett meg.
YOU ARE READING
Smaragd Adventi Kalendárium
RandomEzt a novellákból és versekből álló gyűjteményt 13 szerző készítette. Név szerint Andy T. Miller, Cserni András, Elena Honoria, Erane K. Bront, Gombos László, Kovács Gábor, Németh Balázs, S. A. Locryn, Simon Rita, Tánczos Tamás, Varga Szilárd, Zsiro...