A Kis Diócska a boltban már hetek óta figyelte az áruházi dolgozókat, akik nap mint nap újabb díszeket aggattak fel a bolt lámpáira és polcaira, hogy egy kis karácsonyi meghittséget csempésszenek az üzletben a vásárlók számára, meghozva ezzel az ünnepi hangulatot. Ősz óta bujkált a polcokon, mert bizony ő már a nagy diófán elhatározta, hogy ő a karácsonyi bejgliben lesz majd töltelék. Nagyon szerette volna karácsony estéjén egy család asztalán a melegben ünnepelni velük a Szentestét, örömöt csalni a gyerekek arcára.
Minden reggel, amikor az árut töltötték fel a bolt dolgozói, és kezeikkel össze vissza gurították őt és társait, mindig igyekezett alulra és hátra kerülni a ládában, hogy ne őt vegyék meg, mert attól félt, előbb kerülne az asztalra, onnan pedig az emberek hasába, így nem látná a karácsonyt. Karácsonyi bejgli akart lenni a fa alatt, és ezért mindent meg is tett.
A Kis Diócska egész december közepéig húzta a bolt ládájában, de akkor már az emberek egyre jobban készülődtek az ünnepre, ezért a bolt áruiból is egyre több fogyott, diót is egyre többen vásároltak.
Egyik délután az áruházi lámpák erős fényét érezte meg magán, ami csak azt jelenthette, hogy elfogyott fölötte a többi dió, így hamarosan őt is megveszi valaki. Nem kellett sokáig várnia rá, és apró kezecskéket érzett meg a kemény héján, majd putty, már benne is volt egy zacskóban más társaival együtt. Az elnyúlt várakozás után megkezdődött az utazása. A kosarat a futószalag, majd a szatyor követte. Hosszú zötykölődés után pedig a kamra polca következett. Alig telt egy hét, a kamra ajtaja kinyílt, és az apró kezek gazdája szaladt be a polchoz a zacskóért.
– Anyja, anyja had törjem meg őket én!
– Nem, majd apukád megtöri, mert a végén még rácsapnál a kalapáccsal az ujjadra.
A Kis Diócska izgatottan várta az eseményeket, ugyanis már tudta, hogy hamarosan feltörik, és finom belseje a bejglibe fog kerülni.
– Apa, apa, egyet had tartsak meg!
Az elhangzott szavak megrendítették. Csak ne ő legyen az, csak ne őt válassza ki. De a fohász késő volt, az aprócska kéz ujjai őt ölelték körbe.
– Apa, én őt választom.
– Rendben. De mit szólnál hozzá, ha felnyitnánk és kiszednénk a belsejét, utána pedig a héjából készítenénk karácsonyfadíszt?
– Tényleg? – lelkesült fel a kisfiú.
– Igen, persze. Gyere, ülj ide mellém, megmutatom – hallotta a szavakat a Kis Diócska, és visszatért belé a hit, hogy mégis lehet töltelék a karácsonyi bejgliben, a többire már nem is figyelt.
Az apuka keze határozottan, de mégis finoman tartotta őt, középen egy kés hegyét belebökte a résbe, és egy kalapáccsal rákoppintott. Nem érzett fájdalmat. Ketté nyílt és megmutatta, mi rejtőzik benne. Az apuka óvatosan kiemelte a belső részt, és a két fél héjat újból összeillesztette. A Diócska ekkor jött rá, hogy ugyan a belsejét eltávolították, de ő maga itt maradt a héjban. Ha tudott volna sírni, bizony sírt volna. Nagyon szerette volna látni a karácsonyfát és a család boldogságát Szenteste.
Órák múlva miután az apuka az összes tölteléknek valót megtörte, a fiú a kezébe vette a két fél héját és összeillesztette.
– De apa, hogy lesz ebből dísz?
A Kis Diócska nem értette, mi történik vele, ő egész életében arra készült, hogy bejgliben legyen töltelék.
– Gyere fiam, hozd őket.
Az apuka és a fia kivitték őt a fagyos, téli levegőre, majd egy hideg asztalra tették. Hűvös, folyékony valamit érzett az egyik felén.
– Tessék, így ni, nyomd össze!
Az ismerős kezek a két fél részt összenyomták, és a diócska most újból melegséget érzett.
– Leteheted, kész van. Most fessük be aranyszínűre.
Csiklandozós nedvességet érzett az egész külsején, majd magára hagyták egész éjjelre a hidegben.
Már teljesen lemondott arról, hogy bármi köze is lesz a Karácsonyhoz, amikor másnap már sötétedés után újból nyílt a garázs ajtó, és megjelent az apuka és a kisfiú.
– Látod fiam, most már teljesen megszáradt. Sehol sem ragad.
És a szavakat hallva finom érintést érzett az egyik oldalán.
– Gyere hozd be, kötünk rá szalagot.
A Diócska kíváncsian figyelte az eseményeket, amikor újból megcsapta a kellemes meleg, ismét bent volt a házban. Talán mégis fog látni valamit a karácsonyból.
A kisfiú a konyhába vitte őt, és a levegőbe emelgetve kiáltozott az anyukájának.
– Nézd anya, nézd, milyen szép aranyszínű lett!
– Igen, nagyon szép lesz, ha elkészülsz vele. Menj, hadd fejezzem be a bejglit, aztán megyek én is a fa alá.
A diócska izgatott lett a hallottaktól, ezek szerint a nappaliban áll már a fa, a kisfiú be fogja őt oda vinni, és még ha csak egy percre is, de látni fogja, részese lehet a karácsonyi csodának.
Mielőtt beléptek volna oda, és bármit láthatott volna belőle egy puha selyemszalag fogta körbe, majd a tetején érezte, hogy egy határozott kéz meghúzza.
– Tessék, kész van – mondta az apuka, majd átkerült az apró ujjak közé ismét.
A Diócska meghallotta a karácsonyi zene halk hangját, amikor a fiú belépett a nappaliba. Őt a kezében lógatva tartotta, így szemtől szemben láthatta a piros és kék gömbökkel gyönyörűen feldíszített fát, körülötte körbefutó égősorral. Volt a fán még más dió és toboz is ezüstre festve, apró pici figurák és szaloncukor. Ezekről már mind hallott.
Ekkor a fiú közelebb lépdelt a fához majd a fenyőfa ágai közé nyomta a Kis Diócskát, és bíbelődni kezdett vele, amitől ide-oda ringott, közben bökték a fa ágai, de ennél boldogabb már nem is lehetett volna. Karácsonyfadísz lett belőle! A kisfiú felakasztotta őt a többi dísz közé.
– Ez a kedvencem, apa! – hallotta a vékonyka hangot. Minden évben fel fogom tenni a fára.
– Ennek örülök – húzta magához egy ölelésre apa a fiát, és közben a szeme a fán egy ezüst tobozra tévedt, ami pont a Kis Diócska felett lógott.
Ekkor lépett be az anyuka is a gőzölgő bejglivel, amit az asztalra tett.
A diócska végülis a bejgliben is benne volt, amire annyira vágyott, de egy sokkal szebb dolgot is kapott ajándékba.
Együtt ünnepelhetett a családdal, sőt egész következő évig a fán maradt és onnantól kezdve még számos karácsonyt láthatott a fiúval és az apjával. Később pedig a felnőtt fiúval és annak kislányával.
YOU ARE READING
Smaragd Adventi Kalendárium
RandomEzt a novellákból és versekből álló gyűjteményt 13 szerző készítette. Név szerint Andy T. Miller, Cserni András, Elena Honoria, Erane K. Bront, Gombos László, Kovács Gábor, Németh Balázs, S. A. Locryn, Simon Rita, Tánczos Tamás, Varga Szilárd, Zsiro...