Smaragd Adventi Kalendárium

Erane K. Bront: Karácsony bejgliben

A Kis Diócska a boltban már hetek óta figyelte az áruházi dolgozókat, akik nap mint nap újabb díszeket aggattak fel a bolt lámpáira és polcaira, hogy egy kis karácsonyi meghittséget csempésszenek az üzletben a vásárlók számára, meghozva ezzel az ünnepi hangulatot. Ősz óta bujkált a polcokon, mert bizony ő már a nagy diófán elhatározta, hogy ő a karácsonyi bejgliben lesz majd töltelék. Nagyon szerette volna karácsony estéjén egy család asztalán a melegben ünnepelni velük a Szentestét, örömöt csalni a gyerekek arcára.

Minden reggel, amikor az árut töltötték fel a bolt dolgozói, és kezeikkel össze vissza gurították őt és társait, mindig igyekezett alulra és hátra kerülni a ládában, hogy ne őt vegyék meg, mert attól félt, előbb kerülne az asztalra, onnan pedig az emberek hasába, így nem látná a karácsonyt. Karácsonyi bejgli akart lenni a fa alatt, és ezért mindent meg is tett.

A Kis Diócska egész december közepéig húzta a bolt ládájában, de akkor már az emberek egyre jobban készülődtek az ünnepre, ezért a bolt áruiból is egyre több fogyott, diót is egyre többen vásároltak.

Egyik délután az áruházi lámpák erős fényét érezte meg magán, ami csak azt jelenthette, hogy elfogyott fölötte a többi dió, így hamarosan őt is megveszi valaki. Nem kellett sokáig várnia rá, és apró kezecskéket érzett meg a kemény héján, majd putty, már benne is volt egy zacskóban más társaival együtt. Az elnyúlt várakozás után megkezdődött az utazása. A kosarat a futószalag, majd a szatyor követte. Hosszú zötykölődés után pedig a kamra polca következett. Alig telt egy hét, a kamra ajtaja kinyílt, és az apró kezek gazdája szaladt be a polchoz a zacskóért.

– Anyja, anyja had törjem meg őket én!

– Nem, majd apukád megtöri, mert a végén még rácsapnál a kalapáccsal az ujjadra.

A Kis Diócska izgatottan várta az eseményeket, ugyanis már tudta, hogy hamarosan feltörik, és finom belseje a bejglibe fog kerülni.

– Apa, apa, egyet had tartsak meg!

Az elhangzott szavak megrendítették. Csak ne ő legyen az, csak ne őt válassza ki. De a fohász késő volt, az aprócska kéz ujjai őt ölelték körbe.

– Apa, én őt választom.

– Rendben. De mit szólnál hozzá, ha felnyitnánk és kiszednénk a belsejét, utána pedig a héjából készítenénk karácsonyfadíszt?

– Tényleg? – lelkesült fel a kisfiú.

– Igen, persze. Gyere, ülj ide mellém, megmutatom – hallotta a szavakat a Kis Diócska, és visszatért belé a hit, hogy mégis lehet töltelék a karácsonyi bejgliben, a többire már nem is figyelt.

Az apuka keze határozottan, de mégis finoman tartotta őt, középen egy kés hegyét belebökte a résbe, és egy kalapáccsal rákoppintott. Nem érzett fájdalmat. Ketté nyílt és megmutatta, mi rejtőzik benne. Az apuka óvatosan kiemelte a belső részt, és a két fél héjat újból összeillesztette. A Diócska ekkor jött rá, hogy ugyan a belsejét eltávolították, de ő maga itt maradt a héjban. Ha tudott volna sírni, bizony sírt volna. Nagyon szerette volna látni a karácsonyfát és a család boldogságát Szenteste.

Órák múlva miután az apuka az összes tölteléknek valót megtörte, a fiú a kezébe vette a két fél héját és összeillesztette.

– De apa, hogy lesz ebből dísz?

A Kis Diócska nem értette, mi történik vele, ő egész életében arra készült, hogy bejgliben legyen töltelék.

– Gyere fiam, hozd őket.

Az apuka és a fia kivitték őt a fagyos, téli levegőre, majd egy hideg asztalra tették. Hűvös, folyékony valamit érzett az egyik felén.

– Tessék, így ni, nyomd össze!

Az ismerős kezek a két fél részt összenyomták, és a diócska most újból melegséget érzett.

– Leteheted, kész van. Most fessük be aranyszínűre.

Csiklandozós nedvességet érzett az egész külsején, majd magára hagyták egész éjjelre a hidegben.

Már teljesen lemondott arról, hogy bármi köze is lesz a Karácsonyhoz, amikor másnap már sötétedés után újból nyílt a garázs ajtó, és megjelent az apuka és a kisfiú.

– Látod fiam, most már teljesen megszáradt. Sehol sem ragad.

És a szavakat hallva finom érintést érzett az egyik oldalán.

– Gyere hozd be, kötünk rá szalagot.

A Diócska kíváncsian figyelte az eseményeket, amikor újból megcsapta a kellemes meleg, ismét bent volt a házban. Talán mégis fog látni valamit a karácsonyból.

A kisfiú a konyhába vitte őt, és a levegőbe emelgetve kiáltozott az anyukájának.

– Nézd anya, nézd, milyen szép aranyszínű lett!

– Igen, nagyon szép lesz, ha elkészülsz vele. Menj, hadd fejezzem be a bejglit, aztán megyek én is a fa alá.

A diócska izgatott lett a hallottaktól, ezek szerint a nappaliban áll már a fa, a kisfiú be fogja őt oda vinni, és még ha csak egy percre is, de látni fogja, részese lehet a karácsonyi csodának.

Mielőtt beléptek volna oda, és bármit láthatott volna belőle egy puha selyemszalag fogta körbe, majd a tetején érezte, hogy egy határozott kéz meghúzza.

– Tessék, kész van – mondta az apuka, majd átkerült az apró ujjak közé ismét.

A Diócska meghallotta a karácsonyi zene halk hangját, amikor a fiú belépett a nappaliba. Őt a kezében lógatva tartotta, így szemtől szemben láthatta a piros és kék gömbökkel gyönyörűen feldíszített fát, körülötte körbefutó égősorral. Volt a fán még más dió és toboz is ezüstre festve, apró pici figurák és szaloncukor. Ezekről már mind hallott.

Ekkor a fiú közelebb lépdelt a fához majd a fenyőfa ágai közé nyomta a Kis Diócskát, és bíbelődni kezdett vele, amitől ide-oda ringott, közben bökték a fa ágai, de ennél boldogabb már nem is lehetett volna. Karácsonyfadísz lett belőle! A kisfiú felakasztotta őt a többi dísz közé.

– Ez a kedvencem, apa! – hallotta a vékonyka hangot. Minden évben fel fogom tenni a fára.

– Ennek örülök – húzta magához egy ölelésre apa a fiát, és közben a szeme a fán egy ezüst tobozra tévedt, ami pont a Kis Diócska felett lógott.

Ekkor lépett be az anyuka is a gőzölgő bejglivel, amit az asztalra tett.

A diócska végülis a bejgliben is benne volt, amire annyira vágyott, de egy sokkal szebb dolgot is kapott ajándékba.

Együtt ünnepelhetett a családdal, sőt egész következő évig a fán maradt és onnantól kezdve még számos karácsonyt láthatott a fiúval és az apjával. Később pedig a felnőtt fiúval és annak kislányával.