Smaragd Adventi Kalendárium

Elena Honoria: Karácsonyi randevú 2. rész

A következő nap reggelén havas kabátban, átfagyva nyit be az irodába. Sikerül meglepnie, mert egyáltalán nem számítottam rá. Bár mostanában mintha egyre sűrűbben térne be hozzánk, nemcsak azokon a napokon, mint eddig.

Márk mosolyogva érdeklődik, hogy mi ez a nagy vidámság. Kolléganőimmel, Jankával és Zsuzsával éppen jókat nevettünk, amikor megjelent. Ahogy egyre jobban közeledik a karácsony, mi is kicsit lazítunk a munkatempón. Mindnyájan ünnepi lázban égünk már. Mosolyogva invitáljuk, hogy csatlakozzon hozzánk, fel is pattanok, hogy készítsek neki egy forró teát. Ahogy visszatérek az asztalomhoz, kezemben a nagy bögre meleg itallal, hirtelen megtorpanok. Asztalomon a laptopját látom kinyitva. Értetlenül nézek rá, hisz minden közös projektet lezártunk már az évre.

– Dorina – suttogja olyan halkan, hogy csak én halljam –, pár hete beszéltük, hogy szeretsz olvasni. Itt van az e-book gyűjteményem, válogass nyugodtan belőle.

– De hiszen ez rengeteg! – állapítom meg döbbenten, és még jobban elkerekedik a szemem. – Ha a főnököm megengedné, amit nyilván nem fog, hogy egész munkaidőben ezt válogassam, akkor sem érnék a végére.

– Nem is itt gondoltam – hajtja le a laptopját egy félszeg mosoly kíséretében – szombaton ráérsz esetleg? Akkor nyugodtan átnézhetnéd az egészet – az utolsó mondatot, már a fülemhez hajolva súgja.

– Advent utolsó hétvégéje lesz, biztos vagy benne, hogy velem szeretnéd tölteni? – kérdezem én is suttogva.

– Biztos! – néz mélyen a szemembe. – Együtt is ebédelhetnénk, mit szólsz hozzá?

Egy pillanatra szóhoz sem jutok, úgy érezem, mintha a felhők felett lebegnék, még a világ is megfordul körülöttem.

Atyaég! Mióta várok erre!

– Nagyszerű ötlet! Nekem sincs még programom – nyögöm ki nagy nehezen.

✨✨✨✨✨

A következő napok csigalassúsággal telnek. Annyira várom már, hogy kettesben legyünk, alig bírok a fenekemen megülni. Ha tehetném puszta kézzel tekerném az időt előre. Nagy reményekkel gondolok a jövőre. Hátha most... hátha most megváltozik minden... talán sokkal többet érez irántam... sőt, talán ő is azt érzi, amit én.

✨✨✨✨✨

Végre valahára elérkezik találkozásunk időpontja. Szombat reggel boldogan, de hulla fáradtan kelek ki az ágyból. Szinte le sem hunytam a szemem egész éjszaka. Végig az járt a fejemben, hogy mi fog történni kettőnk között. Nagyon hamar elkészülök, de igyekszem közömbös arcot vágni a családom előtt. Egyelőre nem akarom elárulni nekik, hogy az egyik kollégámmal randevúzom. Ők azt hiszik, hogy a legjobb barátnőmmel megyek ebédelni, utána meg esetleg csajos estét tartunk. Márkot ezért arra kértem, hogy ne a házunk előtt álljon meg a kocsijával, hanem néhány utcával arrébb.

Pontban délben végül kisétálok házunk kapuján, szép ruhában, kisminkelve. Izgatottan ballagok az előre megbeszélt helyre, ahol Márk már vár rám. Szárnyalok a boldogságtól, minden porcikámban érzem, hogy élek. Mosolyogva szállok be az autójába. Ahogy egymásra nézünk, minden megváltozik körülöttem. Egyszerre vagyok zavarban és teljesen ura az ideges rezdüléseimnek. Most először látok barátságon túl mást is megcsillanni a szemében. Úgy érzem, ez a nap fordulópont lesz az életemben.

Amikor elindulunk, megkérdezi, hogy meddig érek rá, meddig maradhatok vele. Nagyot nyelek, megint elpirulok. Csak annyit suttogok, hogy bármeddig, amíg neki is jó. Mosolyogva bólint, látom rajta, nagyon örül, hogy nem vagyunk időhöz kötve.