Smaragd Adventi Kalendárium

Gombos László: Karácsonyi eszmefuttatás

A dolgok vicces oldala

Az ünnepek témakörében a karácsony előtti rohanás és maga a karácsony is gyakran szóba kerül. De bele se gondolunk, hogy a karácsony utáni három napnak létfontosságú funkciója van, hogy a ez az ünnep olyan lehessen, amilyen.

A jó magyar háziasszony, az ünnepi receptek olvasgatása közben nem realizálja, hogy a recept negyven adagról szól, és ha a családja minden tagja egy hetes éheztetés után is érkezik meg az asztalhoz, akkor sem fog elfogyni húsz adagnál több. Így kezd funkcionálni a karácsony utáni három csodás nap. Az ételmaradékok szentséges nap-triója.

Vannak, akik a hivatalos ünnep mindhárom napján vendégeket fogadnak. Ők azok, akik az ez után következő napokat arra használják fel, hogy egyfajta szociális deprivációba kerülhessenek, úgyhogy még a tévében sem néznek meg olyan filmet, ahol egynél több ember van. Így máris kiesik A hét mesterlövész és a Tizenkét dühös ember.

Az ajándékok visszaválthatóságán való közös lamentálás is ekkor érkezik el. Mert ez az a három nap, amikor az ember végre kipróbálhatja az ajándékait és rájön, hogy nem működik, vagy száz százalékig megbizonyosodik róla, hogy neki az már megvan (kétszer). Jogsegély tipp: az interneten megrendelt bármely termék két hétig visszaváltható, kivéve bizonyos örömszerző eszközök (mint például a sparhelt).

A dolgok komoly oldala

A magyarok egynegyedének nincs egy barátja sem, ez közel 2,5 millió embert jelent. Az egyszemélyes háztartások száma pedig 1,3 millió. Tehát rengetegen élnek egyedül és még többeknek egy barátja sincs. Ez hogyan alakult ki? A világ társadalmainak összehasonlításaiban az látható, hogy egy társadalomban minél nagyobb fokú a pénzügyi egyenlőtlenség, annál magányosabbak az emberek, minél kisebb az egyenlőtlenség, annál kevésbé magányosak. Mi ennek az oka? A nagy pénzügyi egyenlőtlenséggel élő társadalom a szegények számára azt mondja, hogy: „Te nem érsz semmit", a hatalmas vagyonnal élőknek azt az üzenetet közvetíti, hogy: „Te több vagy, mint mások". Mind a kettő hazugság és mind a kettő pusztító hatású. A szegények sokszor gyűlölködve elfordulnak a világtól, és magányossá válnak. A társadalom szegényei gyakran azért csúsznak le, mert rengetegszer átverték őket, és emiatt nem bíznak az emberekben. A hatalmas vagyonnal élők nem bízhatnak senkiben, mert rettegnek, hogy mindenki csak a pénzüket akarja, ők emiatt fordulnak el a világtól, és válnak magányossá. A vége mindkét csoportnál ugyan az. Ezzel ellentétben, azok a társadalmak, ahol széles a középréteg, ott az emberek életvitelükben is hasonlóak; sem az őrületes vagyont nem kell félteniük, sem milliónyi átverésnek nem lettek áldozatai, nem váltak szegénnyé. Így könnyebben bíznak meg másokban. A svéd, a dán, norvég, izlandi, kanadai és számos más, széles középréteggel rendelkező társadalom a bizalmon alapul, és emiatt az emberi kapcsolatok sem szűkülnek be.

Továbbá van két magányos csoport a szegények és a gazdagok mellett, ami nem konkrétan vagyonhoz kapcsolódik: a társas magányban élők és az idősek. Az idősek jelentős része egyszemélyes háztartásban él, a társas magányban élők pedig, mindegy milyen anyagi helyzetben vannak, akkor is magányosak.

A rendszerváltás rengeteg módon pusztította a társadalmunkat. Az egyik leginkább érezhető az emberi kapcsolatok szétzilálása. Így az ünnepeket is rengetegen magányosan töltik. Aki egyszemélyes háztartásban él, és egy barátja sincs, ők remeteként élnek. De a szimpla barátnélküliség vagy helyette a szimpla egyszemélyes háztartásos lét is nagy gond. Ráadásul Magyarországon a kapcsolatok a világátlagnál jobban meghatározzák az emberek életét/karrierét. A rendszerváltás zűrzavarának elmúltával ideje lett volna foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, mert azóta nyakunkra nőtt ez a probléma.