Smaragd Adventi Kalendárium

Tánczos Tamás - Ünnepi gondolatok

Csak szeretnék kérni egy kis figyelmet,
Ezért kihasználva a pillanatnyi alkalmat
Felugrok a deszkákból ácsolt színpadra,
Megkocogtatom a mikrofont az állványon.

Az emberek pillantásai felém repülnek
A hangszóró rezonálására, kezeikben
A Forralt borral teli gőzölgő poharak
Megmerevednek, mielőtt megszólalok.

Emberek! Miért tűnt el a szeretet?
Miért lettek kidobva azok az értékek,
Amik azzá tették az ünnepet, ami.
A szeretet, a békesség, a megváltás.

Mert miről szól ma a karácsony?
Ajándékok, pénz, hamis mosoly.
Át lettünk verve a palánkon,
Mint az a macska, aki a dolgát végezné.

A piac gépezete dolgozik, főleg,
Amikor mindenki többet költ.
Mert kell a családnak, a barátnak.
Kell a minél nagyobb ajándék.

Vedd meg ezt és vedd meg azt.
Csomagold be szemétbe, majd
Pár év múlva, akinek örömmel adtad,
Unott pillantással dobja a szemétbe.

Dekoráció? Mégis minek?
Egy évig dobozban porosodik,
És néhány napra kidíszítesz.
Csak így tudsz hangulatba kerülni?

Halott fák árnyékában eljátsszuk, hogy
A boldogság tölti meg szíveinket.
Közben pedig több, mint a felükkel
Nem akarunk egy levegőt szívni.

Eszünk, iszunk és mulatunk, mintha
A holnap sose jönne el. Ezalatt pedig,
A gyártulajok számolják a zsetonjaikat,
Mert a terveik célba értek. Gazdagok lettek.

Nem. Ez így nagyon nem jó.
Valaha nem erről szólt ez az egész.
Nem az alakoskodás, a túlköltekezés.
Hanem ami fontosabb: a lelki üdvösség.

Vissza kéne térni a gondolatokhoz,
Azokat alaposan megtisztítani.
A lelki megváltást megtalálni,
Mert csak ez, ami jobbá tehet minket.

Mitől leszel jobb ember? Attól, hogy
Többet költöttél édesanyád ajándékára,
Mint ő rád egész életében? Vagy attól,
Hogy szeretettel hálálod meg a nevelést?

Bizonyítani akarod, mekkora is vagy?
Állj ki másokért! Tedd félre az egódat!
Ha kicsit megalázkodsz,
Sokkal magasabbra jutsz.

Szeress! Szeress teljes szívből!
A szeretet nyelve a világon a legszebb.
Légy őszinte, a hazugságok felemésztenek.
A szíved legyen boldog, ne a tárcád.

A végén, mikor a fedél a szemedre kerül,
Nem a gazdagságod látod, hanem
Akik körülvesznek. Ha pedig nincs senkid,
Akkor már késő lesz újrakezdened.

Ahogy a pára, úgy a szavaim is
Eggyé válnak a levegővel.
Az emberek, néhányan kuncogva,
Visszafordulnak partnereikhez.

A színpadról magamtól jövök le,
Mélabúsan indulok haza, körülöttem
Ragyogó fényár, fejemben egy kérdés.
Miért nem lehetek próféta a hazámban?