Smaragd Adventi Kalendárium

Tánczos Tamás: Mese habbal

Havas táj és meghittség,
Csengettyűszó száll.
A kandallóban ropogás,
Kint hideg van már.

Boldog család üli körül
Az ízletes lakomát.
Két gyerek vígan kacag,
A szülők is mosolyognak.

Óriási fa áll a hallban,
Ágairól díszek lógnak.
Alatta sok-sok dobozka,
Várják, hogy valaki kinyissa.

Áldásban és békességben
Telnek el az ünnepek.
Így néz ki egy szép család,
Átjárja őket a szeretet.

Na persze! Mi ez a nagy
Halandzsa? Gyerekkönyvben
Talán. Ez csak mese habbal.
Nézd meg, amit én látok.

Nincsen hó, csak sár és lucsok.
Füsttől bűzlő utcák, ami minden
Kéményből ködként árad.
A csengők elhallgattak.

Stresszes család ül annál a
Bizonyos asztalnál. Csak a
Hajtás, a kapkodás. A gyerekek
Háborúznak, a szülők morognak.

Nincsen szép, óriási fenyő,
Csak egy csenevész luc.
Ágai oly szétállóak,
Hogy ránézni is rossz.

Az öröm rajtuk csak álca.
Mert a világ mindenkitől elvárja,
Hogy most kötelező a szeretet,
A béke, az áldás, a boldogság.

Ismét a sok ámítás, hazugság.
Kit érdekel, mit akar a világ?
Tojok én rá magasról,
Azt érzek és akkor, amikor akarok.

Nem kell nekem karácsony,
Hogy boldog legyek. Van
További egy évem, hogy
Bármikor így érezzek.

És ha éppen senkim sincs?
Akkor hogyan legyek boldog?
Mi van, ha utcán fagyoskodok?
Na, mi van, világ? Mit válaszolsz?