Happy Again (Frerard)

2.

Frank Iero

-Miles ne játssz az étellel! - szóltam rá a legkisebb gyerekemre, miközben szendvicseket készítettem nekik az iskolába. 

-De nézd! Ez így pont egy halacska! - mutatott a tányérjára vigyorogva. 

-Aranyos. - mosolyodtam el. 

-Apa! - szelte át az egyik lányom sikoltása a házat. Ijedten elindultam a hang irányába. 

-Cherry? Lily? - kérdeztem a folyóson haladva. Nem tudtam beazonosítani, hogy az ikrek közül ki kiabál.

-Cherry az. - válaszolta a szobájából kilépő Lily. - A fürdőben van. 

-Cherry, mi a baj? - kopogtam be az ajtón. 

-Megjött! - kiabált vissza hisztérikusan. 

-Mi? - értetlenkedtem. 

-A havim... - hangzott bentről.

-Menstruáció. - segített ki Lily amikor látta, hogy még mindig értetlenül állok a helyzet előtt. 

-Oh. - súgtam magam elé. Erre éppenséggel nem voltam felkészülve. Ami így bele gondolva hatalmas hiba, hiszen két tizenkét éves lány mellett illett volna készen állnom erre a helyzetre. - Rendben. - próbáltam meg nyugalmat erőltetni a hangomba. - Te ma itthon maradsz. Elviszem a testvéreidet az iskolába, és haza felé hozok neked betétet. 

-Ez nem fair! - vágta rá Miles. - Cherry miért maradhat itthon? 

-Mert beteg. - válaszolta helyettem Lily. - Gyere, öltözzünk fel. 

-És én addig mit csináljak? - kérdezte Cherry a csukott ajtó mögül. 

-Tarts ki! - mondtam jobb híján.  

-Kösz. - morogta. 

-Ígérem sietni fogok. - túrtam a hajamba idegesen. 

Miles egészen hamar elkészült, hiszen neki ez általában annyiból áll, hogy felveszi azokat a ruhadarabokat, amik a keze ügyébe kerülnek. Lily esetében ez már nem ennyire egyszerű. Ő és az ikertestvére már odafigyelnek arra, hogy milyen ruhákat hordanak, és meglehetősen sok időt képesek eltölteni a reggeli készülődéssel. 

-Bocs Lois. - simogattam meg a kutyánk fejét. - Most nem jöhetsz velünk sétálni. 

-Nem visszük Loist? - húzta fel Miles a cipőjét. 

-Most nem. - ráztam meg a fejem. - Sietnünk kell.  

-De este együtt visszük el igaz? - torpant meg Miles a bejárati ajtó előtt. 

-Persze. - bólintottam. 

-Kész vagyok! - szaladt ki Lily a szobájából, majd fénysebességgel felhúzta a cipőjét. 

-Jók legyetek. -  öleltem át először Lilyt majd pedig Milesot. 

-Te is. - intett egyet Miles, majd amikor meglátta az egyik osztálytársát a társaságában besietett az épületbe. 

-Vegyél Cherrynek csokit is. Úgy hallottam az jól esik ilyenkor a lányoknak. - mondta Lily. - És ha már ott vagy nekem is vegyél.

-Rendben. - nevettem el magam. - Te jól vagy? Úgy értem...

-Nem apa, nekem még nincsen. - rázta meg a fejét.

-Oké. - bólintottam. - Neked már egyszerűbb lesz.