Happy Again (Frerard)

5.

Gerard Way

-Jó reggelt! - köszönt Bandit mosolyogva miközben egy bögre teát kortyolgatót. 

-Neked is. - nyomtam egy puszit a feje tetejére. 

-Mi volt tegnap a szülőin? 

-Semmi különös. Igazából a szokásos témák kerültek elő. Nem sok értelme volt elmennem. - nyitottam ki a hűtőt tej után kutatva. 

-Ugye tudod, hogy nem kötelező elmenned rá? - rákönyökölt az asztalra, majd a tenyerében megtámasztotta az állát. 

-Persze, de mit szólna a többi szülő? Meg a tanárok? - mondtam miközben neki láttam a kávéfőzésnek. 

-Kit érdekel? - kérdezte felvont szemöldökkel.

-Nem lehetek én az egyetlen szülő aki nem megy el. - ráztam meg a fejem. 

-Dehogynem! - vágta rá. 

-Mindegy. - ültem le vele szembe. - Ezután is elmegyek és végig szenvedem. 

-Te tudod. - vonta meg a vállát.

-Viszont tudok valami olyat is mesélni a tegnapi napról aminek talán örülni fogsz. - kezdtem bele bizonytalanul. 

-Igen? - nézett rám érdeklődve. 

-Azt hiszem összebarátkoztam valakivel. 

-De jó! - lelkesedett. - Hol? Kivel?

-Hát még múltkor találkoztunk bevásárlás közben. Aztán a sulinál is egymásba botlottunk. Az ő gyerekei is oda járnak. - meséltem kissé zavartan.

-Szóval egy apuka barátot szereztél. - mosolyodott el.

-Ez fura?

-Egyáltalán nem. - csóválta meg a fejét. - Te is apuka vagy. 

-Igaz. - nevettem el magam. 

-Csak egy feltételem van! - emelte fel a mutató ujját. 

-Igen? 

-Ne osszátok meg egymással a gyerekeitek ciki pillanatait. Főleg ne az enyémeket! 

-Eszembe se jutott. - öleltem át. - Ne gyere, menjünk még mielőtt elkésel. 

-Talán ott lesz az új barátod is. - indult el az előszoba felé kuncogva. 

Bevallom tényleg reménykedtem benne, hogy összefutok Frankkel. Jó vele beszélgetni, és a humorát is nagyon bírom. 

-Na, látod a kis barátodat? - kérdezte Bandit kuncogva.

-Épp ott jön a gyerekeivel, és a kutyáival. - mutattam óvatosan az irányukba. 

-Ismerem a lányait, eggyel alattam járnak, tök jó fejek. - csatolta ki a biztonsági övét. - A kutyáik is aranyosak. 

-Igen tényleg cukik. - mosolyodtam el. 

-Menj oda hozzá! -  csatolta ki az én övemet is, majd egy puszit nyomott az arcomra és kiszállt. 

Hihetetlen ez a lány komolyan mondom. Állandóan intézkedik. Nem is tudom mit kezdenék magammal ha ő nem lenne. 

-Szia. - sétáltam oda Frankhez, amikor az ő gyerekei is bementek már az épületbe. 

-Helló! - fordult felém mosolyogva. - Hogy vagy? 

-Minden oké. - vigyorodtam el én is. - Te? 

-Álmosan, de jól. 

-Figyelj... - kezdtem bele.