Happy Again (Frerard)

3.

Gerard Way

-Mindent elraktál? - kérdeztem Bandittól, aki épp a cipőjét húzta fel. 

-Azt hiszem igen. - bólintott. 

-Ha valami itthon maradt nyugodtan hívj fel. - csúsztattam némi plusz pénzt a hátizsákja első zsebébe. 

-Oké.

-Vagy ha rosszul érzed magad. - ropogtattam idegesen az ujjaimat.

-Apa. - fogta meg a kezeimet. - Minden rendben lesz. Nem most először töltöm anyánál a hétvégét. 

-Persze. Tudom. Csak... aggódom. - sóhajtottam. 

-Megpróbálok minél többször írni neked. - ölelt át. 

-Rendben. - támasztottam meg az állam a fején. 

-Holnap este már itthon leszek. Nem lesz két teljes nap. 

-Tisztában vagyok vele, csak Lindsey annyira önző és felelőtlen... - morgom. - Úgy értem...

-Nem kell mondanod semmit. - nevette el magát. - Ismerem én is. Azt pedig régóta tudom, hogy mennyire megbántad, hogy anno elvetted feleségül. 

-Nem bántam meg. Mert ha nem teszem meg, most nem lennél te sem. Azt pedig el sem tudom képzelni. - nyomtam egy puszit a homlokára. - Szeretlek B. 

-Én is. - engedett el. - Élvezd ki, hogy egyedül vagy. 

-Hiányozni fogsz, és végig aggódni fogok. 

-Apa. Szerezz barátokat! - csapta meg gyengéden a vállamat. - Ismerkedj!

-De nekem nincs szükségem barátokra. - ráztam meg a fejemet. - Hiszen itt vagy te, és Mikey bácsikádék. 

-Akkor kezdj el randizni!

-Randizni? - kérdeztem vissza. - Miért kéne randiznom?

-Mert magányos vagy. - húzta egy szomorú mosolyra az száját. - Mindenről lemondtál miattam, hogy mindig mellettem lehess, de most már elég idős vagyok. Nyugodtan egyedül hagyhatsz néha. 

-Nem is tudom... - motyogtam. - Nekem jó így. 

-Erre még visszatérünk. - mondta, amikor megszólalt a csengő. 

-Nem muszáj. - súgtam magam elé. 

Gyorsan búcsút vettem Bandittól, mielőtt még az anyja kitalálta volna, hogy bejön hozzánk. Mindenkinek jobb ha Lindsey Ballato és én elkerüljük egymást. 

Fáradtan meredt a monitorra, szinte már kifolyt a szemem, de jobb hétvégi program híján a munkába menekültem. A szombatot és a vasárnapot szinte mindig szabadon hagyom, hogy Bandittal minőségi időt is tudjunk együtt töltetni, hiszen ez még a pénznél is fontosabb. Nem akartam, hogy valaha is azt érezze, hogy elhanyagolom.Gyakran éjszaka is dolgozom, de a hétvége az szent. Kivétel akkor, amikor egyedül ülök a lakásban. A monoton billentyű nyomkodást a telefonom csörgése szakította meg, ami miatt majdnem szívrohamot kaptam. Ismeretlen számot jelzett a kijelző ezért nem túl lelkesen, de felvettem. 

-Halló? Tessék? Gerard Way. - szóltam bele. 

-Szia. Remélem nem zavarlak. Frank vagyok, a boltból. 

-Oh, szia. - mosolyodtam el halványan. - Egyáltalán nem zavarsz. 

-Ennek örülök. - szólt eggyel bátrabban. - Lenne egy kérdésem hozzád, mint tapasztaltabb és bölcsebb apához.