Happy Again (Frerard)

18.

Frank Iero

-Sziasztok. - intettem a gyerekeimnek még utoljára mielőtt beléptek volna az iskolába. 

-Szia Frank! - robogott el mellettem Bandit. - Ja, és gratulálok. - nézett vissza mosolyogva. 

Időm sem volt reagálni, hiszen már be is ment az ajtón mire észbe kaptam.

-Jó reggelt! - hallottam meg magam mögül Gerard vidám hangját.

-Neked is. - fordultam felé vigyorogva.

-Hát a kutyákat hol hagytad?

-Otthon, már kora reggel elvittem őket sétálni. Arra gondoltam, hogy ha neked is megfelel, akkor esetleg beszélhetnék egy kicsit... - jöttem zavarba. - Tudom, hogy sietned kell a munkába, ezért a kocsidba ejtenénk meg, de tényleg csak akkor ha nincs ellenedre...

-Gyere már! - intett mosolyogva. 

-Tényleg nem akarom sokáig rabolni az idődet. - mondtam miután mindketten beültünk az autóba. - Csak gondoltam beszélnünk kéne a kapcsolatunkról... 

-Dugulj már el egy kicsit! - nyomott nevetve egy puszit a szám szélére. - Szabad napot kértem mára, szóval nagyon is ráérek, ezért ne itt beszéljük ezekről a dolgokról. 

-Oké. - bólintottam kissé aggódva. 

-Frank. - tette rá a combomra a kezét. - Minden rendben van közöttünk. 

-Biztos? - vontam fel a szemöldököm.

-Biztos. - kuncogott. 

-Hova megyünk egyébként? - kérdeztem meg. 

-Meglepetés. 

-Milyen titokzatos vagy ma reggel Gerard Way. - dőltem hátra mosolyogva. 

-Megjöttünk. - állt meg Gerard az Eagle Rock Rezervátum parkolójába, ehhez nagyjából húsz percet kellet kocsikáznunk. - Arra gondoltam felsétálhatnánk. 

-Benne vagyok. - szálltam ki az autóból. 

-Talán hét közben nincsenek annyian. - zárta be az ajtót, majd a zsebébe süllyesztette a kocsi kulcsot. 

-Nem tudom. - indultam el a föld úton. - Eddig még csak hétvégén jártam itt. 

-Én is. - nézett körbe alaposan. - Megfoghatnánk egymás kezét, nem gondolod? Mármint nem muszáj, csak...

-Ezer örömmel! - vágtam közbe boldogan.

Gerard arcán egy félénk mosoly jelent meg, majd összefűzte az ujjainkat. 

-Úristen! Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó érzés lenne így sétálni. - lóbálta meg a kezeinket. 

-Elolvadok tőled, olyan aranyos vagy. - nyomtam egy gyors puszit az arcára. 

-Szeretlek. - cirógatta a hüvelykujjával a kezemet. 

-Én is. - súgtam mosolyogva. - Szóval akkor rendben vagyunk? Mármint nem akaszt ki, hogy a gyerekeim tudnak rólunk? Megfogadták, hogy titokban tartják.

-Frank. - sóhajtotta. - Persze, hogy rendben vagyunk, de ezt ma már mondtam egyszer. Egyébként elmondtam Banditnak.

-Mi? - lepődtem meg. - Bandit is tudja?

-Jól hallatod. - pöckölte meg nevetve a homlokom. - Arra jutottam, hogy nem fair, hogy titkolózok előtte. Ráadásul kettőnknek is sokkal egyszerűbb lesz így minden, és ha már úgy is lebuktunk Lily előtt, akkor épp itt volt az ideje, hogy a gyerekeink is megtudják.