Friends or more(magyar fordítás)

1. Fejezet

Egy újabb gagyi napról értem haza az iskola harmadévéből, legalább ez már majdnem az év vége. Barna, egyenes hajamat csavargattam az ujjaim körül miközben megnéztem a telefonomat. Két üzenetem és egy nem fogadott hívás. Egy üzenet a barátomtól, Tyler-től, és egy másik illetve egy nem fogadott hívás Luke-tól, a legjobb barátomtól. Először Luke-ot hívom vissza. Egy pár csörgés után felveszi.

-Hé, Vic!- csengett a hangja a hangszóróból.

-Szia Lukey.- mosolygom, mert tudom, hogy utálja ha így hívom.

-Vic...- nyög fel.

-Tudom, tudom- szakítom félbe, tudva, hogy el fog kezdeni panaszkodni

-Miért hívtál?

-Még mindig áll a lógás? Ja, és segítesz a házimban, kérlek?- kérdezte.

-Persze, miért ne. De miért hívtál, miért nem üzentél?- nevettem.

-Hát nem válaszoltál az üzenetemre szóval hívtalak te meg visszahívtál, nem tudom- válaszolta.

-Gyere át amikor akarsz- mondtam neki.

Kopogást hallottam az ajtón.

-Tartsd egy kicsit, Luke.- mondtam és lerohantam a földszintre kinyitni az ajtót.

Kinyitottam az ajtót, és felnevettem. Luke állt mosolyogva az ajtóban.

-Itt vagyok!- mondta a telefonba.

Felkuncogtam, és befejeztem a hívást. Bejött, meglökött és felrohant a szobámba. Megforgattam a szemeimet, és követtem őt az emeletre.

Bementem a szobámba, ahol ő az ágyamon ült a házim felett.

-Szóval amikor azt kérdezted, hogy segítek-e a házidban, úgy értetted lemásolhatod-e az enyémet.- kérdeztem.

-Gyerünk Vicky, ismerned kéne már.- mosolygott.

Tovább másolta a házimat, én pedig visszaírtam Tyler-nek. Annyira belemerültem a beszélgetésbe Tylerrel, hogy nem vettem észre, hogy Luke kész van, és az ágyamon ülve bámult rám.

-Mi az?-kérdeztem.

-Kinek írsz?-kántálta.

-Tylernek- mosolyogtam.

Feszültnek látszott, de figyelmen kívül hagytam. Úgy értem, nem igazán kedveli Tylert vagy a tényt hogy vele randizom.

-Lesz ma este próbád?- kérdeztem, remélve, hogy el tudom terelni a témát.

-Nem tudom- válaszolta.

Luke a három legjobb barátjával van egy bandában, 5 Seconds of Summer-nek nevezik magukat. A srácok is a barátaim, de nem vagyok hozzájuk olyan közel, mint Luke-hoz.

-Hogy-hogy nem tudod?- kérdeztem.

-Hát, tudod,hogy Calum egy csomó időt tölt Nicole-lal? Este mennek valahová, szóval nem biztos, hogy lesz próbánk.-mondta.

-Hát, most próbálhatnál, énekelj egy részt abból a dalból amin a fiúkkal dolgoztok.- mondtam.

-Vic...- halkult el.

Nem tudom miért, de nem szeretett előttem énekelni, főleg olyan számokat amiket ők írtak.

-Legalább énekelhetek valami olyat, amit nem mi írtunk?- kérdezte.

-Nem- mondtam komolyan.

Felsóhajtott, és megragadta a gitáromat, ami az ágyam mellett volt.

-A refrént fogom énekelni.Ja igen, és Gotta Get Out a címe.- mondta lassan.

Babrált egy kicsit a gitárral, majd elkezdett énekelni.

„If the earth ends up crumbling down to it's knees baby,

We just gotta get out,

We just gotta get out,

If these skyscrapers , tumble down and crash around baby,

We just gotta get out,

We just gotta get out" énekelte gyönyörűen.

-Luke, ez fantasztikus!- mosolyogtam - Miért nem énekelsz többet előttem?-

Ő csak megvonta a vállait és letette a gitárt.

-Megyek vacsorázni.- mondta miközben felkelt, és elindult a földszintre.

-Üdv Mrs. Hunter- integetett mikor belépett a konyhába.

Nem is vettem észre, hogy anya itthon van.

-Mondtam, hogy hívj Melissának.- szidta le anya Lukeot.

-Bocsánat, képtelen vagyok rá- nevetett miközben benézett a hűtőbe.

Melléálltam és vártam hogy befejezze a nézelődést.

-Van még maradék pizza- suttogta felém mutatva.

Elvettem tőle, és felrohant a szobámba.

-Luke, az istenre esküszöm, fejezd be a rohangálást!- szóltam utána. Üldözni kezdtem őt és az arcomra csapta az ajtót. Megforgattam a szemeimet.

-Luke, nyisd ki az ajtót!- kiabáltam.

-Nem- válaszolta egy öt éves módjára.

-Luke, kérlek- nyafogtam.

-Csak ha azt mondod hogy Luke a legjobb barátom aki nélkül képtelen lennék élni, és ő a leghelyesebb srác akit valaha láttam.- mondta.

Felnevettem -Nem mondom.

-Akkor nem engedlek be a szobádba.- jelentette ki határozottan.

-Ajj, oké. Luke a legjobb barátom aki nélkül képtelen lennék élni, és ő a leghelyesebb srác akit valaha láttam.- mondtam.

Hallottam, ahogy babrált a zárral és kinyitotta. Ott álltam karba tett kezekkel, ő pedig kitárta a kezeit egy ölelésre, de arrébb tolva őt besétáltam a szobába.

Gyorsan megnéztem a telefonomat. Volt egy-egy üzenetem Tylertől és anyutól. Anyu csak azért írt, hogy elment a boltba, Tyler üzenetét most figyelmen kívül hagytam.

-Ó, áthívtam a srácokat.- mondta Luke.

-Mit csináltál?- kiáltottam fel.

-Igen, próbálunk este mert Nicole lemondta a programot Calummal.Mivel itt vagyok, ezért itt próbálunk.- válaszolta.

-És hogy tervezted ezt?- kérdeztem.

-Én használom a te gitárodat, Michael és Calum elhozzák a sajátjaikat, Ashton meg elhozza a dobját.-

-Miért itt?- nyafogtam.

-Mert.- mondta.

Dörömbölés hallatszott az ajtón.

-Hát azt hiszem nincs más választásom, de inkább engedjük be a srácokat.- mondtam miközben felkeltem.

Lesétáltam a földszintre és kinyitottam az ajtót.

-Gyertek be, azt hiszem.- mondtam.

Mindannyian bementek a nappaliba.

-Miért itt, miért nem a pincében?- horkantam fel.

-Csak hogy téged idegesítsünk.- kuncogott Michael.

Megforgattam a szemeimet és követtem őket az emeletre.

Leültem az ágyamra, ők pedig elhelyezkedtek a szobámban, és elkezdték a próbájukat.

Egy óra civakodás, és egymás szétszedése után apám alkujának köszönhetően összepakoltak.

Már félig aludva feküdtem az ágyamban, mikor mindannyian elmentek. Luke volt az utolsó, aki elment.

-Jó éjt, Vic- mondta gyengéden, miközben lekapcsolta a villanyokat.

Becsukta az ajtót, és egyedül hagyott az éjszakára.