Friends or more(magyar fordítás)

17. Fejezet

Victoria szemszöge

„Reggelt bébi, legyen szép napod a suliban. :)" -ez volt az első dolog, amit megláttam ébredés után.

Az első napom a srácok nélkül, nincs ötletem mihez fogok kezdeni.

Lezuhanyoztam és felöltöztem, majd lementem reggelizni.

-Anya, el tudsz vinni ma a suliba?-  kérdeztem.

-Persze, de nem Luke-kal kéne sétálnod?- mondta.

-Nem, az első saját számukon dolgoznak ma.- mondtam.

-Ó.- ennyit mondott összesen.

Befejeztem a reggelimet, és megragadtam a táskámat. Anya előszedte a kulcsait, és elindultunk.

Az autóút csendben telt, a suli előtt szálltam ki. Elköszöntem anyától, és a szekrényemhez mentem.

-Nahát, ki van itt... Hol van a barátod? Elhagyott, mert őt is megcsaltad?-kérdezte Tyler önelégült mosollyal.

-Nem a barátom.- borzasztóan fájt ezt mondani. -És a bandájával van a stúdióban.

Nem hiszem, hogy erre a válaszra számított. Megforgatta a szemeit, és elsétált.

Csak elmosolyodtam azon, ami történt.

Megfogtam a könyveimet, és a terembe igyekeztem. Ez a nap nem volt annyira rossznak nevezhető, mint a tegnapi.

Ültem az osztályban, ostromolva voltam a lányok által, megint. És sértegetve is voltam, megint. Csak most nem volt itt Calum, hogy megmentsen ebből a helyzetből. Megszólalt a csengő, így egyedül hagytak, hogy leülhessek.

Ebédnél Nicole keresésére indultam. Rég nem beszéltem vele, és a fiúk sem voltak itt, hogy láthassam őt. Lenn volt a szekrényénél.

-Szia- mosolyogtam rá.

-Ó, szia...- mondta.

-Mi a baj?- kérdeztem.

-Senki sem láthatja, hogy veled beszélek, mindenki totálisan megvet téged, amiért ezt csináltad.- válaszolta.

-De soha nem is történt semmi!-kiáltottam fel.

-Mindegy, nézz körül.- intett körbe, és elsétált azokkal a lányokkal, akik reggel sértegettek.

Nagyszerű.

Egy újabb fájdalmas nap végeztével elindultam hazafelé. Dudálást hallottam magam mögött, Tyler és az utálatos haverjai voltak azok. Elmentek mellettem, közben sértegettek és nevettek. Akkora egy seggfejek. Éreztem, ahogy könnyek folynak le az arcomon. Mostanában túl sokat sírtam.

Hazaértem, köszöntem Jamesnek, aki a kanapén ült a tévé előtt, és felmentem a szobámba. Amikor kinyitottam az ajtót, Luke-ot, Asht, Calumot és Michaelt láttam meg a dolgaim közt turkálni.

-Srácok, mit csináltok?- kérdeztem.

Egyszerre néztek fel rám, és dobtak el mindent, amit fogtak.

-Sírsz?- kérdezte Michael.

-Nem.- mondtam lefelé nézve.

Luke közelebb jött, és körém tette a karjait. -Minden oké, bébi.

Abbahagytam a sírást és Luke megpuszilta a homlokomat.

Elhúzódott az ölelésből, és rám mosolygott.

-Szóval miért vagytok itt srácok?- kérdeztem.

Luke mögém állt, a karjait a derekam köré fonta, és állát a vállamon pihentette.