Friends or more(magyar fordítás)

11. Fejezet

Victoria szemszöge

-Luke?- mondtam megragadva a figyelmét.

-Igen?- mondta gyanakvóan.

-Ez...ez nem azt jelenti, hogy most akkor együtt vagyunk.- mondtam csendesen.

Hátratántorodott. -M-mi?

Könnyek töltötték meg a szememet. Túl sokat sírok mostanában.

-É-én sajnálom. Ez most nem megy. É-én csak most szakítottam Tylerrel és túl sok minden történt mostanában.- sírtam.

-Ne, ne. Vic. Ne sírj bébi, kérlek.- mondta, és egy ölelésbe húzott.

Igen, ez volt az. A régi Luke.

A pólójába sírtam. Úgy nézett ki a helyzet, mint tegnap, amikor ugyanezt csináltam Michaellel. Hát igen.

-Miért sírsz?- kérdezte.

-Kérlek ne légy rám dühös.- mondtam gyengén.

-Vic, zavar,hogy nem akarsz velem lenni, de nem tudok rád mérges lenni. Nem vagy még kész rá.- válaszolta.

Tudom, hogy fájt neki. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Az utóbbi időben csak harcoltunk egymással.

-Sajnálom- mondtam a könnyeken keresztül.

Lassan simogatta a hátamat.

-Nem, aki sajnál valamit, az egyedül én lehetek. Tényleg sajnálom, mindent amit mostanában csináltam. Egy faszkalap voltam, és tényleg nagyon sajnálom.- mondta.

-Luke, nem gáz.- mondtam.

-É-én nem tudom mit mondjak. Boldog vagyok, de szomorú is, nem tudom, nem tudom abbahagyni a mosolygást.- mondta vigyorogva.

-Ez az, amit szeretek magunkban. Megbízhatunk egymásban, és elmondhatjuk, hogy hogy érzünk.- mondtam én is mosolyogva.

-Lemegyünk megnézni valami filmet, vagy akármit?Hiányzik hogy veled lógjak.- kérdezte Luke.

Bólintottam. -Csak szólok Michaelnek, hogy elmehet.

-Még mindig itt van?- kérdezte zavartan.

-Igen, a biztonság kedvéért ha valami nem jól sült volna el.- magyaráztam félénken.

Bólintott. -Értem.

Lementünk a földszintre, és amíg Luke betette a filmet, én kimentem.

Michael a kocsinak dőlve szórakozott a telefonjával, és amikor meglátta, hogy jövök, elmosolyodott.

-Szia- mondtam.

-Szeretnél menni?- kérdezte sietve.

-Nem-nem. Minden oké. Maradok. Ha akarsz, te mehetsz.- mondtam neki.

-Örülök hogy megoldottátok.- mosolygott.

Megölelt, pont amikor Luke kinyitotta az ajtót. Michael gyorsan elhúzódott.

-Csak gratulált nekünk Luke, ne aggódj.- mondta Michael.

Mi? Le vagyok maradva.

-Mihez?- kérdezte Luke az ajtóból.

-Azt hiszem valaki levideózta a fellépésünket, és feltette a netre. Mindenki arról beszél, meg az előadásunkról meg mi egyebek. Non-stop nézik, és ez csak egyre növekszik. Ez nagy dolog lehet számunkra.- magyarázta Michael.

-Tényleg?- kérdezte Luke egyre izgatottabban.

Michael bólintott. Luke felénk kezdett rohanni.

-Csoport ölelés!- ordította, és Michael meg engem egy hatalmas ölelésbe rántott.

Én csak nevettem. -Gratulálok, srácok.

Megragadtam Luke gallérját, és megcsókoltam őt.

Michael felnyögött. -Miért nem tudok addig várni, míg el nem megyek.

Belemosolyogtam a csókba, és elengedtem őt. Luke teljes sokkban állt ott.

-Nos, jó szórakozást kettőtöknek, de ne túl sok szórakozást.- mosolygott Michael.

Megforgattam a szemeimet, ő pedig beült a kocsijába és elhajtott.

Luke még mindig sokkban állt, én meg kinevettem őt.

-Luke, úgy nézel ki, mint aki szellemet látott.- kuncogtam.

-Te most...- mondta.

-Igen, én most megcsókoltalak de gyerünk és nézzük meg azt a filmet!- mondtam őt lökdösve, mire elkezdett végre sétálni.

A kanapén ült, én pedig mellette. Szorosan körém csavarta a karjait, így az ölébe vonva engem.

-Luke?- mondtam.

-Hmm?- válaszolta.

-Megváltoztattam a döntésem.- mondtam neki.

-Miről?

-Rólunk.- mondtam.

Rám bámult.

-Szeretném, hogy együtt legyünk.- mondtam.

Mosolygott, az egyik legnagyobb mosolyával amit valaha láttam.

-Tényleg?- kérdezte.

Válaszul csak megcsókoltam őt. Elhúzódtam, és bólintottam. -Tényleg.