Friends or more(magyar fordítás)

21. Fejezet

Victoria szemszöge

Michael kezdett lenyugodni. Pánikrohamot kapott, hogy mi van, ha Luke megtudja és minden el fog csesződni.

A hátát simogattam. -Michael, kérlek, nyugodj le. Minden rendben.

Pár perccel később Calum lépett be a szobám ajtaján.

Odamentem hozzá. -Mit csinálsz itt?

-Mi van vele?- figyelmen kívül hagyta a kérdésemet, és Michaelre mutatott aki az ágyamon ült, és a falat bámulta.

-A-az nem a te dolgod.- válaszoltam.

-Megcsókoltam őt.- mondta Michael halkan, továbbra is a falat bámulva.

Calum szemei hatalmasra nőttek, rám nézett és a szoba elé rángatott.

-Jól hallottam őt, vagy halláskárosult vagyok?- mondta.

-Jól hallottad...- sóhajtottam.

-Vic, miért?- kérdezte.

-Nem tudom!- mondtam.

-Mondtad neki, hogy ne? Vagy megpróbáltad megállítani?- kérdezte Calum.

-É-én...- sóhajtottam. -Nem. Nem tettem.

-Vic!- nyafogott -Luke le lesz sújtva.

-Nem fogja megtudni.- válaszoltam.

Megszólalt a telefonom a zsebemben.

-Vedd fel.- mondta Calum.

-Igen?- szóltam bele, nem nézve hogy ki hív.

-Szia Vicky.- Luke hangja szólalt meg a vonal túlsó végén.

A szívem összefacsarodott. Ha megtudná, hogy a háta mögött megcsókoltam a legjobb barátját...

-Uh, szia Luke.- mondtam.

-Jól vagy?- kérdezte.

-Igen, egyszerűen minden csodás.- válaszoltam.

-Oké.. csak annyit akartam kérdezni, hogy nincs kedved csinálni valamit, vagy elmenni valahová?- kérdezte.

-Uh, sajnálom Luke, de ma este nem jó. Holnap?- mondtam.

-Ó, oké.  Persze, holnap.- felelte.

-Luke?- mondtam.

-Hmm?- válaszolta.

-Szeretlek.- mondtam.

-Én is szeretlek, Vic.- mondta, és letettük.

Kiengedtem egy reszketeg sóhajt és végigfuttattam az ujjaimat a hajamon. Éreztem a könnyeket a szememben, de nem engedtem, hogy legördüljenek.

Calum egy szomorú mosolyt küldött nekem és megölelt. -Minden rendben lesz.

-Nem tudok neki hazudni.- mondtam.

-Kitalálunk valamit, ne aggódj.- mondta Calum.

-Alig egy hete vagyunk együtt és már vége is.- mondtam könnyek között.

-Shh, ne beszélj ilyeneket, minden rendben lesz. Vicky, kérlek ne sírj.- Calum egy ölelésbe húzott. -Nézzük meg Michael-t.

Bólintottam, és visszamentünk a szobámba, hogy megnézzük Michaelt, aki még mindig ugyan úgy ült a falat bámulva.  Kíváncsi voltam, mire gondolhat.

Mellé ültem. -Michael, jól vagy?

Nem válaszolt.

-Hagyjuk egy kicsit békén.- mondta Calum, és kihúzott a szobából.

Lementünk a földszintre, és csatlakoztunk a tévét néző szüleimhez.

-Minden oké? Hol van Michael?- kérdezte anya.

Felsóhajtottam. -Minden csodás, egyszerűen csodás.

Egy kis idő után Calum megragadta a derekam és felfelé kezdett tolni.

Megálltunk az ajtómon kívül.

-Beszélnünk kell vele.- mondta Calum.

-Igen, tudom.- válaszoltam.

Calum óvatosan kopogott az ajtón, de nem érkezett válasz.

Calum kinyitotta az ajtót, Michael pedig még mindig ugyanabban a helyzetben ült, ahogy itt hagytuk.

-Michael, haver, mi folyik itt?- kérdezte Calum.

-Mindent elcsesztem.- válaszolta Michael.

-Nem, Michael. Minden rendbe jön.- mondta Calum.

Igazából, ki tudja mi lesz.

El fogjuk mondani Ashtonnak? Vagy inkább csendben kéne maradnunk? Tényleg el kéne rejtenünk ezt Luke elől?

Calumra néztem, aki Michael nyugtatgatta.

Annyira rosszul érezte magát.

Csak remélem, hogy ez nem hat ki mindenre.

Kit álltatok.

Mindenre ki fog hatni.

Mindenre.