Friends or more(magyar fordítás)

14. Fejezet

Victoria szemszöge

Aggódva ültem a kanapén és vártam rájuk, hogy besétáljanak az ajtón. Legalább tudna valamelyikőjük írni vagy hívni?

Az ajtó kinyílt, de csak a szüleim értek haza.

Csalódott sóhaj következtében ültem vissza a helyemre.

-Jó újra látni, drágám.- mondta anya.

-Én is örülök, hogy láthatlak titeket.Csak Luke-ra és a srácokra várok, egy nagyon fontos megbeszélésen vannak, és egyre idegesebb vagyok.- magyaráztam.

Apa bólintott, és a csomagjaikat felvitte az emeletre.

-Értem én, izgulsz a legjobb barátodért.- mondta anya.

Megfeszültem.

-Mi az?- kérdezte. -Valami rosszat mondtam?

-Nem..- mondtam.

Elkezdett volna beszélni valamiről, amikor a fiúk berohantak az ajtón.

-Megcsináltuk, leszerződtettek!- üvöltötték.

Elmosolyodtam.Luke a derekam köré fonta a karjait, felkapott és megpörgetett a levegőben. Letett, majd megcsókolt.

Anyára néztem, aki elég zavartnak látszott. -Gratulálok fiúk.- mosolygott.   -Később beszélünk- mondta, és csatlakozott apához az emeleten.

-Annyira örülök nektek srácok!- kiáltottam.

-Csoport ölelés!- mondta Ashton.

Mindannyian hozzám és Luke-hoz rohantak, valahogy középre kerültem, így engem nyomtak össze. Eltoltam őket, és felnevettem.

-De tényleg srácok, nagyon örülök nektek, ez fantasztikus.- mondtam.

Ez csak a kezdet számukra, nagyon sok minden sülhet még ki ebből.

-Át kell mennünk Luke-hoz lerakni pár cuccot, de visszajövünk és felveszünk téged, oké?- kérdezte Michael.

Bólintottam, ők pedig elköszönésképp integettek. Megragadtam Luke kezét mielőtt elmehetett volna.

-Tudtam, hogy megcsináljátok.- mondtam és megcsókoltam.-Menj, tedd, amit tenned kell. Később találkozunk.

Elmosolyodott, bólintott és csatlakozott a fiúkhoz.

Anya visszatért az emeletről.

-Szóval, mi volt ez az egész?- kérdezte felemelt szemöldökkel.

-Valószínűleg leszerződtették őket.- mondtam próbálva elterelni a témát rólam és Luke-ról.

-Ha-ha, nagyon vicces. Láttalak téged és Luke-ot. Mi folyik itt?- kérdezte.

-Hosszú sztori.- mondtam.

-Van időm- válaszolta.

Felnevettem. -Nem adod fel. Alapvetően , Tyler nem bánt velem jól, Luke megőrült, kiderült, hogy már egy ideje szeret engem, és azt hiszem, most itt vagyunk.- próbáltam elmagyarázni a lehető legrövidebben.

-Hogy-hogy nem mondtad el mindezt nekem?- kérdezte.

-Nem tudom, sosem jutottam el odáig hogy elmeséljem.- mondtam elutasítóan.

-Ouch.- mondta.

-Sajnálom.- kértem bocsánatot.

Egy kis idő után a telefonom végre jelezni kezdett a zsebemben.

"Úton vagyunk hozzád :) "

Luke.

Másodpercekkel később megszólalt a csengő.