Friends or more(magyar fordítás)

18. Fejezet

Victoria szemszöge

Halk sutyorgásra keltem fel. Kinyitottam a szemem, és négy fiúval találtam szembe magam, akik figyelték, ahogy alszom.

-Mi a francot csináltok srácok?- kérdeztem.

-Arra vártunk, hogy felkelj, de most siess és készülődj.- mondta Michael.

-Akkor menjetek ki.- mondtam kifelé tolva őket a szobámból.

Olyan gyorsan öltöztem fel, ahogy csak tudtam, mielőtt még valamelyikőjük véletlenül besétálna. Náluk sosem lehet tudni. Elkészültem és lementem a nappaliba, ahol Luke éppen Calumra meredt. A figyelmen kívül hagyás mellett döntöttem.

-Megyünk?- kérdeztem.

Mindannyian bólintottak és Ashton kocsija felé vettük az irányt.

-Lehetne, hogy ma nem csináltok semmit az autóban?- könyörgött Michael.

-Csak azért is.- mondtam, és Luke-hoz fordultam.

Kezeimet az arcára tettem és ajkaimat az övéinek préseltem.

-Michael, meg kéne tanulnod befogni a szádat.- mondta Ashton.

-Nem az én hibám, hogy nem tudják abbahagyni!- vágott vissza Michael.

Elhúzódtam és felnevettem.

-Ne aggódj Michael, befejeztük.- mondtam.

-Hé.- nyafogott Luke.

-Ahw bébi. Nézd mit csináltál Michaellel.- mondtam.

Végre megérkeztünk a stúdióhoz és kiszálltunk.

Odamentünk, ahol fel fogják venni a dalt.

Gyorsan leültek, és várták hogy mi fog történni. Én távolabb ültem le tőlük, mégis hallottam, hogy miről beszélnek.

-Luke, mivel te vagy a dal írója, meg vagy elégedve azzal ahogy elterveztük?- kérdezte egy ember.

Luke gyorsan bólintott, és vetett rám egy pillantást.

Luke írta a számot?Azt hittem mindannyian írták. Miért nem mondta el?

A többiek felálltak és mellém ültek, kívül a felvevő szobából, ahová Luke ment be először.

Leültek mellém, én pedig zavartan néztem rájuk.

-Meglepetés?- mondta Calum.

-Miért nem mondta el valaki, hogy ő írta a számot?- kérdeztem.

-Csak hallgasd a szöveget.- válaszolta Michael.

-Mivel nem hallom a számot, ezért van még egy lap rajta a dalszöveggel?- kérdeztem.

Ashton megfogott egyet, és odaadta nekem.

You call me up

It's like a broken record

Saying that your heart hurts

That you never get over him getting over you

And you end up crying

And I end up lying.

Cause I'm just a sucker for anything that you do

And when the phone call finally ends

You say 'Thanks for being a friend'

And we're going in circles again and again

[KÓRUS]

I dedicate this song to you

The one who never sees the truth

That I can take away your hurt, heartbreak girl

Hold you tight straight through the day light

I'm right here, when you gonna realise

That I'm your cure, heartbreak girl

I bite my tongue, but I wanna scream out

You could be with me now

But I end up telling what you wanna hear

But you're not ready and it's so frustrating

He treats you so bad and I'm so good to you it's not fair

And when the phone call finally ends

You say „I'll call you tomorrow at 10"

And I'm stuck in the friend zone again and again

[KÓRUS]

I know someday it's gonna happen

And you'll finally forget the day you met him

Sometimes I'm so close to confession

I gotta get it through your head that you belong with me instead,

[KÓRUS 2X]

A szemeim kitágultak -De hát ez arról szól...

-Rólad.- fejezte be Michael. -Sok változtatás volt benne, de igen.

-Mikor írta?- kérdeztem.

-Elég nyilvánvaló, hogy mikor írta.- válaszolta Michael.

-Tényleg ezt érezte?- kérdeztem.

-Azt hiszem igen. Főleg ha még dalt is írt róla.- felelte Calum.

„Miért nem mondta el, hogy ő írta?" kérdeztem.

Megannyi kérdés...

-Hát, azt hitte, hogy fájna vagy megsértődnél miatta. Tudta, hogy ha megtudod, hogy ő írta, rájössz, hogy rólad szól a dal. Szóval nem mondta el.- magyarázta Ashton.

-Megsértődtem, megsértődtem mert nem mondta el! De mindegy. Értem, honnan jött neki.- mondtam, és letettem a lapot.

Az egész napos felvétel után végre elérkezett az idő a menésre. Mindannyian benyomorogtuk magunkat a kocsiba és hazafelé indultunk. Senki sem beszélt túl sokat, szerintem a srácok attól féltek, hogyan fogok reagálni Luke-nak.

Visszaértünk, én és Luke nála szálltunk ki. Amint beértünk, rákérdeztem.

-Luke, miért nem mondtad el?- kérdeztem gyengén.

Közelebb jött, és megölelt. -Hogy én írtam a számot? Tudom, bocsánat. Nem akartam, hogy ideges legyél miatta.- magyarázta.

-Szeretném, ha őszinte lennél, kérlek.- mondtam.

-Az leszek, sajnálom bébi.- mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Nem megyek veletek holnap a stúdióba, oké?- mondtam.

-Ahw, pedig vicces volt, hogy ott voltál.- mondta.

-Hosszú nap volt.

-Megmondtam. De ezt kell a legtöbbet csinálnunk.- válaszolta. -Gyere, nézzünk meg egy filmet.

Bólintottam. Most már csak arra kell várnom, hogy kijöjjön a szám, és meghallgathassam.