Friends or more(magyar fordítás)

38. Fejezet

Victoria szemszöge.

Péntek reggel egy újabb szar napra keltem.

Nagyszerű.

Az egyetlen jó dolog, hogy a srácok holnap jönnek haza.

Az egy hónap végre lejárt.

Felkeltem és lementem a földszintre.

-Victoria, ne feledd, hogy én és apád este elmegyünk!- mondta anya.

-Igen, igen, tudom.- válaszoltam.

Csak egy hétvégére mennek, nem tudom mi olyan nagy cucc ezen.
Megfogtam a táskámat és elindultam a suliba.

Találkoztam Jess-szel abban a teremben, ahol az első óránk volt, és mosolyogva foglaltam el mellette a helyemet.

-Mit tervezel a hétvégére?- kérdezte.

-A srácok hazajönnek.- vigyorogtam.

Ez az, ami átsegít a mai napon.

A srácaim a hétvégén hazajönnek.

És átkozottul izgatott vagyok.

Egy újabb nap után a suliból végre hazaindulhattam.

Anya az utolsó táskát is betette a kocsi csomagtartójába és a szüleim egyszerre indultak meg felém.

Gyorsan átfutottak a szabályokon, és hogy hiányozni fogok nekik. A felét igazából figyelmen kívül hagytam.

-Oké, sziasztok.- mondtam már vagy századjára.

-Vigyázz magadra!- kiáltotta apa az autóból.

-Tudom tudom, érezzétek jól magatokat, sziasztok!- mosolyogtam amikor elhajtottak.

Bementem és bezártam az ajtót.

Magamra vagyok utalva a hétvégén, de nem gáz, mert a srácok nemsokára hazajönnek.

Kezdett későre járni így az alváshoz kezdtem készülődni.

Megszólalt a telefonom.

Luke.

-Szia Luke.- szóltam bele a készülékbe egy mosoly kíséretében.

-Szia Vic, mizu?- csendült fel Luke hangja a vonal túlsó végén.

-Nem túl sok, egyedül vagyok itthon a hétvégén. Azt hiszem, csak arra fogok várni, hogy hazajöjjetek. Pontosan mikor is jöttök?- kérdeztem.

-Hát, úgy volt, hogy holnap megyünk, de...- kezdte, de félbeszakítottam.

-Valaki kopogott, tartsd egy kicsit.- mondtam.

Lesétáltam és kinyitottam az ajtót, majd leesett az állam.

-De tulajdonképpen már ma hazajöttünk.- mondta Luke előttem állva.

Bejött és ajkait azonnal az enyéimhez préselte.

Istenem de hiányzott.

A csípőmre tette a kezét és a falhoz szorított.

A telefonom kiesett a kezemből és átkaroltam a nyakát.

Elhúzódott.

-Nagyon hiányoztál.- mondta mielőtt ismét az ajkaimra tapadt volna.

Kezei végigsimítottak az oldalamon, az én kezeim pedig utat találtak a hajába. Elhúzódott, és végigpuszilta először az államat, majd a nyakamat, végül a kulcscsontomat.

Ráharaptam a számra hogy visszafojtsak egy nyögést.

Ajkai visszafelé indultak a nyakamon egyenesen a fülemig.

-Kibaszottul szeretlek.- suttogta mielőtt puszilgatni kezdte volna a nyakamat.

-Luke...- nyögtem fel halkan.

Belemosolygott a nyakamba.

Ismételten megcsókolt. A combjaimat megragadva kapott fel, és a dereka köré kulcsolta a lábaimat.

Felvitt a szobámba, meg nem szakítva a csókot.

Lefektetett az ágyamra, és fölém mászva csókolt meg újra.

Ujjai a pólóm szegélyével kezdtek játszani, majd elhúzódott tőlem.

-Tényleg ezt csináljuk?- kérdezte nehezen lélegezve.

Bólintottam, ő pedig mosolyogva húzta át a fejemen a pólómat.

Ismét megcsókolt, közben pedig lefelé kezdte tolni a nadrágomat.

Elhúzódott tőlem, lekapva magáról a pólóját.

Egy gyors csókot nyomott a számra, majd áttért a nyakamra.

-Biztos, vagy, benne, hogy, kész, vagy, erre?- kérdezte miközben puszikat nyomott lefelé a hasamon.

A számra harapva bólintottam.

Szükségtelen mondani, csodás éjszakánk volt.

Luke karjával a derekamon ébredtem. Agyamat elárasztották az előző éjszaka eseményei és elmosolyodtam. A mellettem fekvő fiúra néztem, aki még mindig aludt.

Megpusziltam a homlokát mielőtt felkeltem volna, majd megragadva a ruháimat a fürdőbe vonultam.

A zuhany alá lépve az előző éjszakán gondolkoztam. Nem hiszem el, hogy megtörtént.

Végeztem a fürdéssel és felöltöztem. Visszamentem a szobámba, hogy ránézzek Luke-ra.

A tükörhöz mentem, hogy lecsekkoljam a hajamat. Luke jelent meg mögöttem és karjait a derekam köré fonta.

-Jó reggelt szépség.- suttogta.

-Reggelt Luke.- mosolyodtam el.

-Köszönöm az éjszakát.- mondta halkan, belemosolyogva a nyakamba.

Elpirultam, ő pedig egy könnyed puszit nyomott az arcomra.

-A srácok látni akarnak ma téged.- mondta

-Én is látni akarom őket, hiányoztak.- válaszoltam.

-Remélem nem annyira hiányoztak, mint én.- nevetett.

-Természetesen nem annyira, mint te.- mondtam és felé fordulva megcsókoltam őt.

-Miért nem hívod őket fel, hogy jöjjenek át?- kérdeztem.

-Írok nekik.- mosolyodott el, és előhúzta a telefonját a zsebéből.

-Szerintem felhívom Jess-t, hogy ő is jöjjön át.- mondtam.

-Végre megismerhetem a híres Jessicát, akiről beszéltél.- válaszolta.

Elővettem a telefonomat és írtam Jess-nek.

'Van kedved átjönni? itt vannak a srácok.'

Pár másodperccel később jött is a válasz.

'Persze, mindjárt indulok.'

Felnéztem Luke-ra, aki engem bámult.

-Mi az?- kérdeztem.

-Tökéletes vagy.- mosolyodott el.

Közelebb mentem hozzá, és megöleltem őt.

Kopogás hallatszott az ajtón, így lementünk a földszintre.

Itt az idő, hogy találkozzak a többiekkel.