Barátság, vagy már több? (VMinKook) [Befejezett]

1. Szerelmed, vagy senkid.

"Csípőmre ült, felém támoszkodva, bájosan mosolyogva le rám. Arcával közel enyémhez, csillogó szemekkel nézett az enyéimbe. Elvarázsolt. Már egy ideje vannak felé érzéseim, de most már le se tudnám tagadni.

-Mért állsz mindig ellent? - vonja össze, roppant aranyosan, a szemöldökeit. - Mennyivel könnyebb lenne mindkettőnknek, ha megadnád magad. - húzza végig rajtam ujját, de az ajkaimnál megáll, amikkel szemezget már az elejétől. - Legalább csak egy kicsit adj magadból nekem. Használd ki az alkalmat, használj ki engem, hogy itt vagyok. - suttogja egyre közelebb, én pedig beleesek a csábításba. Elcsavarta a fejem amit észre se vettem. Megakartam csókolni...csak aztán felébredtem."

- Az ébresztőm szólalt meg, aminek hangjára kipattantak a szemeim és egy engem csókoló Jiminnel találtam szembe magam. - Mi a ....- tolom el. - Te normális vagy?? - gyorsan kikelek és a szekrényemhez sietek, és magamra kapok egy pólót, ugyanis csak egy alsó volt rajtam.

-Álmodba nem ellenkeztél. Sőt! Te is akartad. - nyal végig a száján amivel nemrég az enyém érintette. Még a gondolatától is kiráz a hideg.

-Ez nem így működik, te is tudod jól. Megmondtam, hogy csak barátok vagyunk, semmi több! Én megpróbáltam már veled, jobban érdekelsz legjobb barátomként, mint pasimként. - idegességembe hajamba markolok. - Egyáltalán mi a faszomért szólt az ébresztőm??

-Mert hülye vagy, és sose állítod ki. - mondja immár lehangoltan. Kétségen kívűl megsajnáltam.

-Jiminiem. - szólítom úgy ahogy ő szereti, mire könnyes szemekkel néz fel rám. Basszus. - Megkell értened engem. Nem lehetek veled úgy, hogy nem érzem azt amit te. Az nem lenne igazi, és az egyikünknek se lenne jó. Én megértem a helyzeted, de neked is megkell az enyémet. - mondandóm közben térdére simítok. Nem, nem azért mert akarnák tőle valamit. Simán csak nem szeretném, hogy azt higgye leprásként tekintek rá, csak mert érzései vannak felém. Nem fogom kerülni emiatt, vagy esetleg megtiltani hogy egy méternél közelebb jöjjön. Az nagyon nagy undokság lenne.

-Próbálom megérteni, de nem ilyen könnyű. Jungkook, én bármit változtatok magamon csak mond.

-Ezt most fejezd be.

-Kérlek. Nagyon szépen kérlek.

-Értsd meg, hogy nem tudok rád máshogy tekinteni.

-A-akkor sajnálom - áll fel. - de én meg barátként nem tudok rád tekinteni.

-Mi? Ugye ezt nem mondod komolyan? - pattanok fel én is. - Egy ilyen miatt akarod véget vetni a kiskorunk óta tartó barátságunkat?!

-Azt mondtad értselek meg. Te miért nem próbálsz? Nem várhatod el, hogy barátként kezeljek, hisz te se tudsz a pasidként!!

-Ez két különböző dolog!

-Már pedig vagy szerelmedként leszek, vagy sehogy!

-Te most zsarolsz? Ez érzelmi zsarolás!

-Ne zsarolásnak vedd, hanem kész tényeknek.

-Ez tény? Na ne nevettes.

-Évek óta miattad szenvedek, Jungkook. Ha nem leszel velem együtt, de én mint haver melletted maradok, az kinek fog fájni? Tudod te mennyivel nehezebb lenne túllépni rajtad, ha közben a közvetlen közeledbe vagyok?

-De ha elmész az nekem fog fájni. Nagyon szeretlek... csak nem úgy.

-Csak próbáld meg velem. Légyszi! Csak egy hónapig, utána felőlem kidobhatsz még a lakásból is, ha nem akarsz azután sem.

-Egy hónap, nem több.

-Köszönöm, köszönöm. - ugrott a nyakamba izgatottan. Nehéz döntésen vagyok túl, de maga az hogy ilyen boldognak sose láttam még, mint most, az nekem is dob egy kicsit a kedvemen. Viszont mivel Jiminnel most 'kavarni' fogok, így Taehyung veszett ügy lett számomra. Bár így Tae már nem lehet az enyém, legalább a törpém boldog. - Imádlak. - puszil az arcomra, és boldogan rohan a konyhába reggelit csinálni. Érdekes lesz vele..