Barátság, vagy már több? (VMinKook) [Befejezett]

2. Jimin az a valaki.

Ez egy furcsa reggel volt, az is biztos. Leültem kajálni a "párommal" akiről le se lehetett volna vakarni a vigyort. Igazából életemben először, nem tudtam hogy kéne viselkedjek vele. A véleményem nem változott, nem akarok tőle semmi olyat, viszont megígértem, hogy megpróbálom vele. A reggelim végeztével ami már inkább ebéd volt, elmostam a tányérom és elfeküdtem a kanapén. A konyha tündérem követte tettem, annyi különbséggel, hogy ő rajtam feküdt el. Ezt általában is így csináltuk, szóval teljesen átlagos volt minden ameddig nem bújt egyenesen a nyakamba és szippantott nagyokat. Már majdnem el is toltam csak eszembe jutott mibe egyeztem bele.

-Óvatosan, ott csikis. - jelzem neki a vergődésem okát.

-Hmm. - hümmög bele, amitől megrándulok. - Netalán érzékeny pontot találtam? - csókol a nyakhajlatomba, míg én szabadulni próbálok, ami elég nehézkes. - Mi az? Ennyire nehéz vagyok, hogy simán lenyomlak? - kuncog, de már nem olyan vidám.

-Hozzám képest toll pihe vagy, de nem könnyű felállni, ha a kezemen fekszel nagyrészt.

-Így azt csinálok veled amit akarok. Kár, hogy áthívtam Taehyungot és ez a lehetőség ugrott. - szontyolodik el a végére, de engem most a szájából kiejtett személy jobban érdekel.

-Hogy mit csináltál? - már csak a neve hallatára is felvett egy gyorsabb ütemet a szivem, és kényszert éreztem hogy rendbe szedjem magam. Lezuhanyozzak és kezdjek valamit a hajammal. - Mikor jön?

-Mért olyan fontos az? - méreget, mint aki gyanakszik. Na igen, neki nem mondtam, hogy az én szívemet már Tae vitte el. Ő volt a mai adag álmomban a főszereplő, ő volt az akivel ha a valóságban nem is, de álmaimba meglehetett volna egy csók. Közel állunk egymáshoz, és úgy vélem a szerelmem felé kölcsönös, csak nem mertem még lépni. Mi van, ha mindent csak félre értek? Hogy nem csak rám mosolyog ilyen lélegzet elállítóan, nem csak velem ilyen közvetlen, vagy a flört amit csinál az csak természetes cselekedet nála. - Jungkook! - pöcköl fejen, amitől visszatérek a bolygóra.

-Csak rég láttam. - rántok vállat, nyugodtságot színlelve. - Figyelj egy picit. - ülök fel, ami már könnyebb hisz már csak a lábamon ült. Megfogom a kicsi tenyereit, hátha így hatásosabb vagyok és belekezdek. - Ha nem probléma, én még nem szeretném, hogy bárki is tudjon rólunk. Hisz ez csak egy hónap.

-Persze, nem említem neki se. Értettem. - sóhajt, és a vállamra fekteti a fejét.

-Ezt ne vedd letagadásnak Jiminiem. Csak ez még nem biztos kapcsolat, ezért nem szeretném szétkürtölni.

-Nyugi, nem kell magyarázkodj. Megértelek.

-Köszönöm. - puszilom meg a kezecskéjét és felkelek, az utamat a fürdőbe véve. Muszáj lefürdenem, borotválkoznom, plusz kezdeni valamit a fejemmel és a hajammal. Nem jelenhetek meg akárhogy az én Taehyungom előtt.

Végül annyira siettem, hogy fél óra alatt végeztem, pontosan csengetéskor.

-Szia szőkeség, Jungkook? - köszönti egy öleléssel, ami után egyből engem keres. Mindjárt elolvadok!

-Igen barnaság, nagyon jól vagyok. Még létezek. - forgat szemet, gúnyosan ejtve szavait. - Keresd meg, ha annyira érdekel.

-Ennek mi baja? - kérdezi angyali, de mégis mély hangján, tőlem. Tőlem! Úgy érzem magam, mintha egy rajongó lennék. Nem értem miért reagálok így a jöttére, hisz alapból gyakran találkozunk.

-Isten se tudja, ne is foglalkozz vele. - legyintek. - Nyugodtan gyere be. A cipőt le, mert megöl mindkettőnket. Fogast magad mögött találsz.

-Okéss. - suttogja, de a végére elneveti magát. Belé meg mi ütött?

-Ittál?

-Ennyire szembetűnő? Csak egy szót mondtam! - őszinte meglepettséget láttam arcán, amit megmosolyogva bólogatni kezdtem. - Francba, azt hittem profin színlelem. - sóhajt, elsétálva a kanapéhoz.

-Sikerült már elhagynod a csajt? - körmöm piszkálásával próbálom elűzni zavaromat.

-Még csak meg se tudtam említeni neki. Mintha csak érezné, mert pont akkor csinál valami nekem kedvezőt, mikor szóba hoznám a szakítást. De eldöntöttem, hogy holnap mindenképp véget vetek a kapcsolatomnak. Szeretnék szingli lenni egy kicsit.

-És nem tetszik neked valaki más? Mondjuk egy fiú.

-Honnan tudtad? - arca kivörösödött, kezeivel játszani kezdett és hirtelen a hangulat is komorabb lett. Talán mégis van esélyem nála.

-Nekem elmondhatod Tae.

-Ezt még megbánom holnap, de legyen. Jimin az a valaki és fogalmam sincs ezt mért mondtam ki ilyen nyugodtan, de ezért egy ideig fixen nem iszok. - hadarja el, szemhéját szorosan lehunyva.

-J-Jimin?

-Aha. Ő olyan aranyos, és gondoskodó. Őszintén beleéli magát dolgokba, mosolygós és szeretetteljes. Tudom, hogy engem nehéz komolyan venni, de most tényleg szerelmes vagyok. Már első találkozáskor elvette a lélekjelenlétem a bűbájával. Nekem kell ő. - ez nekem sok. Hogy érthettem ennyire félre? Azt hittem engem kedvel, hisz flörtölt is velem! - Utálok inni. Mindig túl sokat beszélek. Bocsáss meg, elmegyek a mosdóba.

Jimin szemszöge:

Egy órája ülök a szobámba, próbálva lekötni magam valamivel, de egyszerűen nem megy. Ideges vagyok méghozzá a házba tartozkodók miatt. Rohadtul én hívtam át Taehyungot, mégis ketten trécselgetnek rólam megfeledkezve. Kezdett elegem lenni, pont ezért felpattantam az ágyamról és a nappaliba vettem az irányt, ahol ez a két idióta szinte egymáson fekve filmeztek.

-Taee~

-Shh! Most járunk az érdekes résznél. - hurrog le a szólított.

-Hát kösz. - veszem fel a megsértődött szerepet, és inkább a szobámba vonultam egyedül. Megint.

Minek az embernek ellenség, ha ott a barátai.

Nincs átnézve, lehetnek benne hibák.
Előre is boldog Karit!♡