Barátság, vagy már több? (VMinKook) [Befejezett]

11. Rohadtul csillognak az ajkaid.

Jimin szemszöge:

Ameddig ők kint beszélgettek addig én felmentem netre nézni valami egyszerű, és gyors kaját. Semmi kedvem egyedül órákig itt állni, nekem is szabad napom van, pihenni szeretnék. Persze tészta szűrés közben jól leforráztam magam, és felhólyagosodott pár ujjam, amit lekellett kennem. Végül előkaptam két tányért és szedtem nekik egy nagy adagot.

-Remélem szeretitek a carbonara spagettit, mert ennél többre nem futott tőlem.

-Tökéletes. - veszik át tőlem a sajátjukat, én meg ledőlök mellettük.

-Te nem eszel? - néz rám összeráncolt szemöldökkel Jungkook.

-Tudod milyen ez. Hamarabb jól laksz az illatokkal, mint mire eljutsz ahoz, hogy egyél. De azért megkóstolom. - mondom és állnék fel, hogy visszamenjek pár falatért, mikor Tae szám elé nyomja a villáját amire szedett. Erről nekem egyből eszembe jutott az amit Jungkook mondott. Méghozzá az hogy bejövök Taehyungnak, viszont Jungkooknak meg ő jön be és külön megkért, hogy kicsit tartsam a távolságot. Rájuk nézek, és úgy látszik, hogy túl sokat gondolkodtam, mivel Tae belenyomta azt a kis falatot a számba.-Hogy tetszik nektek?

-Nekem ízlik. Jól főzöl, ez az egyik ok, hogy idejárok. - kuncog, majd tovább eszik. Kookra nézek aki a harmadik személyünk ajkait bámulja.

-Ó szóval a kaja miatt jösz ide? Ez sértő! - térek vissza Jungkook figyeléséből.

-Azt mondtam ez csak az egyik oka!

-Persze, persze. Inkább csak tömd magad.-biccentek a tányérra, ami a kezében van.-Neked hogy ízlik? - kérdezem meg őt is, mire végre rám is rám néz és nem csak Taehyungra.

-Tessék?

-Milyen lett?

-Jaa... finom.

-Azon gondolkodtam, hogy elmehetnénk valahova hármasba.

-Nekem nincs kedvem semmihez, de ti mehettek, ha szeretnétek. - mondom őszintén. Most nem Jungkook miatt akarom, hogy ketten legyenek. Ezúttal tényleg semmi lélek erőm menni bárhova is.

-Akkor maradunk.

-Menj el Jungkookkal, most ne miattam maradjatok már. Nem vagyok én olyan fontos.

-Dehogyis nem! - kiált fel. - Vagyis... én hármónkra terveztem.

-Jó, akkor átöltözök és megyek én is. Ne rajtam múljon. - állok fel szenvedve. - A tányért elmossátok magatok után!

-Értettük főnök asszony.

-Főnök asszony. - utánzom le Jungkook hangját, direkt csajossá alakítva.

-Várj meg. - néz rám, és a kajáját gyorsan bebassza a hűtőbe. Pedig hányszor elmondtam, hogy maradékot ne tegyen a hűtőbe, úgy se eszi meg később. - Gyerünk. - paskol meg a hátamnál, és mivel nem reagáltam egyből ezért elkezdett tolni. Mikor beértünk a szobámba furcsán néztem rá.

-A te ruháid a saját szobádban vannak.

-Ilyen lányosnak tartod a hangomat? - utal az előbbire, és a szokásosnál is mélyebb hangtónusba szólalt meg.

-Szerintem menj elkészülni.

-Ki mondja? - hátráltat az asztal széléhez, amire felülök, és lábaimat körbe fonom csípője körül. - Azt mondod hagyjalak itt, és inkább öltözzek át?

-Hát ha szeretnél maradhatsz, de lent vár a kis szerelmed.

-Állandóan csak veled foglalkozik. - néz rám duzzogva, egy kis méreggel társítva.

-De nem tudok mit csinálni. - sóhajtok arcára simítva.

-Tudom. De nem fog soha kiszeretni belőled, én már csak tudom, hisz én se tudok belőle.

-Ne add fel ilyen könnyen. Még meg se próbáltad igazán. Nem tudhatod, hogy mit érez.

-Elmesélte nekem, hogy beléd van esve. Hogy ne tudnám?

-Lehet ez csak egy álca. - rántok vállat.

-Sajnos ez kizárt. Láttam, hogy nézett téged, a viselkedése is arra utalt, hogy igazat mondott veled kapcsolatban.

-De még szerethet téged, csak mutasd meg neki többször az imádnivaló oldaladat. - ölelem át, a vállába fúrva fejemet. Megtudnák őrülni mikor visszaölel az izmos karjaival, és jobban magához húz. - Vagy csak öleld át, biztos elcsábul.

-Az a baj nem tudja ott hagyni Yunát, és ez akadályoz.

-Csak kell neki egy löket, vagy egy mindenben támogató barát. - bökök rá. - Ha valaki bíztatja és melette lesz, akkor biztos sikerül szakítania. Na meg plusz pont lesz nála az, hogy vele leszel amikor szüksége van valakire.

-Remélem. - enged el, de továbbra is előttem áll. Tarkójánál hajába túrok, és lehúzom egy rövidke csókra.

-Átvedlem magam utcai ruhába, és tényleg menjünk mostmár. - leszállok az asztalról, majd a szekrényemből előhalászok néhány ruhát. - Milyen Jimin legyek? Laza- mutatom fel a melegitőmet és pulcsimat - vagy legyek szexy, tapadós ruhába? - mutatom ezúttal a bőr nadrágomat, a bőr pólómmal. Igaz, hogy mozogni alig tudok bennük, de legalább jól nézek ki.

-Egyértelműen a laza. Még ellopnád jobban Taehyungot a bőr ruhákban, az alakoddal.

-Akit elakarok lopni az egyedül te vagy. - rásimítok a vállára és folytatom. - De jól van. Akkor melegítőbe nyomom a mai napot, ha ezt szeretnéd. - akasztom vissza a másik szerelésem. - Neked nem kéne készülnöd? - veszem le a pólómat. - Vagy te így jösz?

-Valami probléma van vele? - néz végig magán, amit én is megteszek elidőzve rajta néhol.

-Dehogy. Tökéletes lenne, csak van benne egy baki.

-Mégpedig?

-Ebben aludtál. - veszem le a nadrágom, majd a melegítőért nyúlva, venném fel azt, ha nem állna be elém teljesen.

-Sminkeled magad? - mozgatja jobbra, balra a fejem, hogy alaposan körül tekinthesse.

-Nem. Maximum egy kis korrektor, ha szarul alszok és táskás lesz a szemem alatt.

-Már pedig rohadtul csillognak az ajkait, és olyan hívogatóak. - suttogja visszafojtottan, majd az ajkaimra hajolt egy nyelves csókba hívva engem.

Nem értem mért csinálja ezt velem. Elvileg ő nem akar tőlem semmit sem, és ez egy kényszer neki, most mégis önként érinti nyelvét enyémhez, miközben a combomat markolgatja. Összezavar, és túl nagy hitet ad.