Barátság, vagy már több? (VMinKook) [Befejezett]

12. Szexinek lenni, nem kurvaság.

-Kint vár minket. - tolom el magamtól, mikor magától nem szándékozik elvállni. - Tae vár minket.

-Tudom csak... én csak.. sajnállak. - böki ki nagy nehezen, bűntudattal teli szemekkel nézve rám.

-Nem kell Jungkook. Ez így helyes, mindent megteszek érted, ahogy te is értem. Egy egész hónapig az enyém vagy, ez hatalmas áldozat felőled, szóval ne érezd szarul magad. Rendben?

-Igyekszem, csak nem pont tőled kellett volna segítséget kérnem, hisz te belém vagy szerelmes és úgy érzem pocsék barát vagyok. Ha Tae megkérne, hogy segítsek neki összejönni veled, nem hiszem hogy menne.

-Ami teljesen normális! - vágok közbe.

-Nem! Ez önzőség! Önző vagyok.. Elmondta nekem az egyik titkát, hogy tetszel neki, én pedig elmondtam neked, mert magamnak akartam őt. Úristen! - kap hajába. - Borzasztó vagyok.

-De nem történt belőle semmi tragédia, nem? Ez a lényeg! - óvatosan megfogom csuklóit és elhúzom kezét a hajától, ki ne tépje azokat. - Nem vagy szar barát, csak elragadnak az érzelmeid.

-Nem, én tényleg nagyon ahhhs. - nyögött fel mikor figyelem elterelésből, férfiasságára simítottam.

-Ezt fejezd be. Most! Az önmarcangolással nem mész semmire! Öltözz már át az isten szerelmére, és induljunk el, mert furcsálni fogja, hogy ennyi ideje el vagyunk és az tényleg a te hibád lesz! - rivallok rá, mire egyből megszeppent. Ritkán vagyok ilyen vele, de néha nekem kell határozottnak lennem vele, hogy utána újra ő lehessen az. Szeretem az aranyos kisfiú énjét is, de olyankor általában ezt csinálja, mint most. Hibáztatja magát amit nem kéne hagyni, mert ő hamar képes a depresszióra. Sokszor volt már aközeli állapotban. - Na gyerünk! - tolom át a szobájába. - Most én választok neked szettet. - vigyorodok el, miközben kitárom a gardróbját. - Hol az az inged amit nem hordasz, pedig jól néz ki?

-Azt biztos nem veszem fel! Olyan vagyok benne, mint egy kurva.

-Édesem, attól hogy valami szexin áll, még nem leszel kurvás.

-Ha te mondod Jimin. - von vállat. Előveszi az emlegetett ruhadarabot, mellé egy fehér farmert, majd átvedli azokba magát.

-Imádom a combjaid. - markolom meg mindkettőt.

-Jolvan te kis Jungkook rajongó. - kuncogja el magát amit öröm hallani, így én is elmosolyodok.

-Ezt le se akarom tagadni. Na menjünk, ne várassuk ennyi ideig szegényt. - elengedem, és előre megyek. Beállok Tae mellé, aki telefonozik, de amikor Jungkook megjelen végre elteszi.

-Mehetünk? - kérdezi ránk nézve, de Jungkookon ott felejti a tekintetét. A mellkasát vizslatja, amit az ing szinte alig takar néhol.

-Igen. - fordítja el a fejét szégyenlősen. - Bár szerintem.. átöltözök inkább.

-Ne! - szólunk rá mindketten. Felhúzom egyik szemöldököm és Taehyungra nézek.

-Mi az?

-Ennyire tetszik a látványa?

-Ezt egy szóval se mondtam. - tagadja le, de azért elpirosodott.

-Akkor mért vágtad rá egyből, hogy ne vegye át?

-Jimin! Hagyjál, amúgy meg te is mondtad.

-De én nem tagadom, mindenki tudja hogy tetszik nekem. Ő is tudja.

-Én se tagadom! - vágja rá meggondolatlanul.

-Mit is nem tagadsz?

-Semmit. Hagyjál már! Nem hiszem el, hogy piszkálsz!

-Nincs ebbe semmi Taehyung. Van szemünk, és tudjuk mi néz ki jól. - fordítom vissza Jungkook felé a fejét, aki már kezével húzza össze az inget mellkasán. - Vidd már onnan a kezed! Hova takarod magad?

-Indulnunk kéne. - megy a cipőjéért Tae. Okosan terel.

-Tudod most elhalasztottál egy nagyon jó lehetőséget. Csak úgy szólok, hogy az összes figyelmét rád fordította és a testedre, te pedig eltakartad.

-Kellemetlen volt ahogy méregettetek.

-De élvezted is, valld be. - elé sétálva elveszem kezeit, hogy ne takarja magát. - Mit szégyenlősködsz? Strandon nem csinálod ezt.

-De az más. Most úgy néztetek rám, mint a kiéhezett oroszlánok.

-Nem tudtam, hogy ennyire zavart téged. Sajnálom.

-Nehogy könnyezni kezdj! - simít arcomra. - Csak szimplán zavarba ejtő volt az egész, túlzás ezért könnyeket pocsékolni.

-Utálom, hogy ilyen érzékenyen reagálok mindenre. - dörzsölöm meg a szemem idegesen.

-Szerintem nincs vele baj, aranyos.

-Persze, nincs is aranyosabb annál, hogy egy fiú mindent megkönnyez, nem igaz? - nevetek fel gúnyosan.

-Pedig nem hazudok. Tudod jól, hogy el mondanám. - mondja ajkaimra pillantgatva. - Olyan pufik. - nyűszít fel szenvedően. Én ezen csak elmosolyodok és végignyalok párnáimon, amit annyira vágyakozva figyel. Gyorsan hátra nézek, és mivel még nincs a közelbe Tae, megcsókolom Jungkookot. Ezzel nem is lenne baj csak egy kicsit tovább húzódott, mint kéne. Mivel nem akartam, hogy Tae meglásson minket elakartam vállni, de Kook nem eresztett.

-Megfogh... látni minket. - mondom két csók között, de csak nem bírt leállni. - Kook! - tolom el magamtól, így a látószögembe került Taehyung aki minket vizslatott.