Barátság, vagy már több? (VMinKook) [Befejezett]

10. Nem tudok szakítani.

Kérdezhetek valamit? - kérdezi egy picit később, mikor nem sikerült visszaaludnia.

-Persze.

-De ne kímélj, csak az igazat mond.

-Ennyire komoly a téma?

-Neked tetszik valaki, igaz? Ezért vagy olyan feszült mikor közeledek feléd? - ezekre a kérdéseire csak ideges sóhajt hallatok, és bólintok egyet. - Ki az?

-Nem fogsz máshogy hozzáállni, ha elmondom ki ő? Igérd meg, hogy normális maradsz vele.

-Tehát ismerem. - néz el szomorúan, majd nem sokkal később egy mosolyra húzza ajkait és tekintetével próbálja kiszedni belőlem. - Igérem.

-Taehyung az. - a számat rágcsálva lesem reakcióját, ami csak maga elé bámulás volt. - Meg se lepődsz?

-Valahogy sejtettem már egy ideje. - ül fel, kiszakadva a karjaimból. Ez egy rossz előjel lenne? Neeem, Jimin nem szokott hisztizni. - Akkor egyezzünk meg. Én továbbra is tartom magam az egy hónapig tartó kapcsolatunkoz, viszont Tae közelébe lepattanok rólad. Így jó lesz neked is?

-Tökéletes, viszont van még itt valami.

-Mond csak.

-Neki te tetszel, és szeretném ha csak egy picit is, de kevesebbet lennél vele.

-Sajnálom, de ez nem fog működni. - mondja, viszont láttam, hogy ledöbbent a híren, miszerint Taenak ő tetszik. - Az igazságtalan lenne vele szemben, meg mégis csak az egyik legjobb barátom, nem fogom elkerülni. Annyit tudok tenni, hogy többször hagylak titeket kettesbe, ha a helyzet engedi.

Köszönöm, egy angyal vagy Jimin! - fogom tenyereim közé fejét, és egy apró csókot nyomok ajkaira. Tettemre elpirult arccal hajol közelebb, és csókolt meg most ő. Hajamba túr és a combjaimra átülve, húz közelebb magához. Felsimítok derekára, majd egy utolsó puszit adva neki, vállok el tőle. - Menjünk kajálni, mert kilyukad a gyomrom.

-Egyetértek. - száll le rólam, és egy kis nyújtózkodás után a konyhába vesszük az irányunkat. - Csináljak valamit, vagy rendeljünk?

-Csináljunk valamit.

-Oké, és mit csináljak?... Csináljunk?? Te is?

-Persze. Így legalább gyorsabban is haladunk, és te se egyedül szenveded meg.

-Biztos a hasznomra leszel? Nem csak hátráltatnál? - húzza a tipikus kötekedős mosolyát az arcára.

-Ennyire bénának tűnök?

-Nem csak tűnsz, az is vagy.

-Igen? - közeledek felé, fenyegetően.

-Bizony. - bólogat hevesen, míg én megtámaszkodok egyik kezemmel a pulton ami mögötte van, a másikkal pedig hátától, egészen gerince mentén, fenekére simítok. Sokkal nyugodtabban kezelem ezt a helyzetet köztünk, így hogy tudom nem fog ártani a Taehyunggal való kapcsolatomnak, és Jimin se fog hisztizni, ha továbbra sem akarok tőle, ezek után, semmit. De kihasználni most se akarom, addig megyek ameddig még jól érzi magát.

-Most még visszavonhatod. - markolok combjába.

-Akkor hazudnák.

-Te akartad..! - nyakánál megragadva tolom neki teljesen a pulthoz, egy apró nyögést kiváltva belőle. Pólóját oldalra rántva nyakánál, tárom fel kulcscsontját, amire ráhajolva kezdem szívni bőrét. Lábamat férfiasságához nyomom, úgy kezdve el körözni azzal, hogy felizgassam.

-Jön Tae.

-Mi? - kapom fel fejem és gyorsan ellököm magam tőle.

-JIMIN? JUNGKOOOOK! - ordít nekünk Taehyung. Ilyenkor átkozom magam, hogy kulcsot adtam neki a házhoz. Megigazítom Jiminen a pólót, majd magamat is lecsekkolva sóhajtok nagyot. - Na végre. Bocs, hogy csak így betörtem a lakásotokba, de ti adtatok kulcsot, és már nem bírok otthon lenni Yunával. Muszáj valamivel elterelni a figyelmemet, és...

-Nem kell magyarázkodni Tae. - vágja közbe egy bíztató mosollyal, Jimin. - Foglalj helyet valahol a nappaliba, Jungkook pedig megy veled. Gyorsan rittyentek valami kaját, és csatlakozok. Ez így rendben lesz?

-Teljesen. - ad egy rövidke ölelést nekünk, és a kanapéhoz megy, amin elfekszik.

-De.. most mondtam alig két perce, hogy segítek főzni.

-Most ne gondolj erre, menj és derítsd jobb kedvre. Hidd el sokkal jobban a szívébe leszel, ha mellette vagy mikor szarul van, és megnevetteted. Én pedig megígértem, ha tudom megoldom, hogy kettesbe legyetek. - suttogja.

-Köszönöm. - simítok arcára.

-Menj már oda hozzá. Indulj.

-Megyek. - a kanapén fekvőhöz mentem, leültem mellé, ő pedig a combomat használta fejpárnának. -Mi a baj Tae? Mért tükröződik az arcodról a sírás nyomai?

-Nem tudom mit csináljak. - folyik ki pár könnycseppje, ami eddig szemét nedvesítette. Azokat a gyönyörű barna szemeket. - Nem szeretem Yunát, de gyerekem lesz tőle akihez mindkettőnk ragaszkodik. Még a szakítást se mertem felvetni, azt hiszi minden tökéletes, pedig egyáltalán nem. - rázza meg a fejét. - Férfi létemre nem merek szakítani egy nővel. Nem bírnám végig nézni, hogy miattam ereszt könnyeket, és az eddigi felhőtlen kedve megzuhan.

-Viszont, ha nem szakítasz az mindkettőtöknek rossz. Te egy kapcsolatba maradsz amit nem akarsz, ő pedig olyan szeretet kap ami nem igaz. Nem szép dolog átverni mást, ezt te is tudod. Yunát amikor bemutattad nekünk, békésnek ismertük meg, és te se panaszkodtál a viselkedésére még. Szerintem megtudjátok ezt szépen beszélni, és talán még megegyezni is.

-Igazad van. Kénytelen leszek kimondani neki amit gondolok hisz ez nem maradhat így, de olyan nehéz.

-Eleget rágódtál már ezen, majd megoldod és mi majd segítünk, ha a helyzet úgy kívánja. Most pedig próbáld egy kicsit elfelejteni. - símítok puha tincsei közé, és kezdek azokkal babrálni. - Mond hogy állsz a munka váltással? Végül átjössz hozzánk?

-Ma beadtam a jelentkezésemet.

-Tényleg??

-Igen. Ha jól megy akkor hamarosan többet leszünk együtt hárman.

-Biztos vagyok benne, hogy felvesznek. Sőt! Külön ajánlani foglak.

-Ez aranyos tőled. - mosolyodik el, egy zsepivel megtörölve nedves arcát.