Barátság, vagy már több? (VMinKook) [Befejezett]

3. Szerelmi háromszög?

Az idő telt, próbáltam valami értelmeset is csinálni, de nem ment a koncentráció. Egyszerűen dűhített, hogy ennyire szarnak a fejemre, holott én hívtam át Taehyungot!  Velem kéne lenni, de ma még egy köszönésnél többet nem óhajtott hozzám szólni. Körülbelül délben jött át, és most van öt. Hanyadik filmet nézhetik? Elegem van!

Ismét hozzájuk vettem az utamat, ezúttal határozattabban. Besétáltam a tévé elé, hogy ne láthassák, és csak vigyorogtam rajtuk ahogy idegesen próbálnak átlátni rajtam.

-Jimiiin! Belemásztál a képbe!

-Ohh tényleg? Nem látod tőlem Kookie? - nézek rá gúnyosan és a távirányitóért kapva, ki is kapcsoltam a tévét, had szenvedjenek egy kicsit. Megérdemlik. - Ideje haza menned TaeTae.

-Nem azt beszéltük itt alszok? - motyogja.

-De, de elvileg hozzám jöttél és nem Jungkookhoz, mégis csak vele voltál egész nap. Változott a terv, nem fogadunk vendégeket. Alergiás vagyok rájuk. Siess, türelmetlen vagyok. - vágom hozzá és visszahúzok a szobámba. Akármilyen bunkó voltam, ez most jól esett szegény elhanyagolt lelkemnek.

Taehyung szemszöge:

-Hé Tae, ez az én lakásom is, nem dönthet önállóan. Ha szeretnél maradhatsz, én szívesen látlak. - mosolyog rám szélesen, a karomat megsimítva.

-Azt hittem haragszik rám, azért hagytam inkább békén. - húzom el a szám. - Szerinted bemenjek vele beszélni? Nem fog elküldeni a búsba? Vagy inkább holnap kéne? Nyugodtabb lesz? - a nyugtató, kedves szavait figyelmen kívűl hagyva halmoztam el kérdésekkel, amikre látszólag nem tudott volna jó választ adni. - Inkább most. Ma még csak utál, holnapra már az életemből is kiátkozna.

-Ne beszéljek vele előbb én? - nyúl a csuklóm és derekam után, mikor elindultam. Gyorsan elhúztam a kezem és egy "nem köszönöm" után tovább mentem. Nem tudom hova rakni az érintéseit, mert oké ezek az apróságok még semmik, de úgy már nem, hogy állandóak. Egy nagy adag levegő kifújás után, először kopogtam, majd kicsit várva de benyitottam.

-Nem mondtam, hogy jöhetsz.

-Azt se, hogy nem. Nincs mibe belekötnöd.

-Minek jöttél be? - ül fel fekvő pozícióból, én pedig vele szemben foglalok helyet. - Holnap megyek dolgozni és aludnák, siess.

-Megértem a kiakadásod, de azért én ezt kicsit igazságtalannak találom.

-Na és miért? - sóhajt, amivel érezhetően kifejezi mennyire unja ezt a beszélgetésünket.

-Azért nem jöttem oda hozzád, mert már az elején is olyan mogorva voltál velem. Azt hittem, vagy inkább hiszem még most is, hogy valami bajod van velem. Nem akartalak jobban felhúzni, ezért inkább csak Jungkookkal voltam.

-Én általában egyenes ember vagyok, nem kertelek, közlöm ha van valami. - heves bólogatással jelzem az egyetértésem. - Most is így lesz. - ül közelebb, és a pólómba markolva húz közel magához, szemeit összeszűkítve. Édes valóján, ami most komolyságot tükröz, csak hülyén mosolyogni tudok, és élvezni azt a közelséget ahol már illatát is könnyedén érezhetem. Ha ezzel jár nála az hogy mérges, akkor egész nap az idegein szeretnék táncolni, és minél tovább feszíteni azt a bizonyos húrt nála. - Én Jungkookra pályázok, és nem tetszik nekem az, hogy mennyire örült a jelenlétednek. Féltékeny vagyok, és nem létezik számomra olyan lehetőség, hogy nem az enyém lesz. Nincs veled bajom, jó barátom vagy, de ne merd megpályázni.

-Nyugi.. nekem nem ő tetszik. - hervad le a mosolyom amint újra szembesülök azzal, hogy neki ő kell. Persze, mért lenne akkora mákom, hogy én keljek?

-Kicsoda? - lepődik meg.

-Nem ismered. - legyintek. - Akkor szent a béke?

-Akkor neked nem tetszik Jungkook?

-Elég szimpatikus. - egyből rám kapta tekintetét. - Barátilag. - teszem hozzá nehogy leharapja a fejem.

-Szent a béke. - rázott velem kezet, egy szoros ölelésbe invitálva. Ha már nekem valószínűleg esélytelen, legalább neki örüljek. Sok esélye lehet Kooknál hisz kedves, aranyos, dögös, mégis néha ártatlannak kinéző, és még sorolhatnám. Kár, hogy nem merem elmondani neki a hozzá irányuló érzéseimet..

Nekem Jimin, Jiminnek Jungkook tetszik... már csak az kéne, hogy Jungkooknak én legyek a nagy ő. Az lenne már a nagy szerelmi háromszög..

Jungkook szemszöge:

Barátilag. Csak egy barát vagyok neki, ez kattogott egész éjszaka a fejembe, miközben mindketten mellettem, pontosítva a vállamon szuszogtak.