Barátság, vagy már több? (VMinKook) [Befejezett]

15. Harmadik kerék.

-Akkor most már szabad az érintés nem? Már nem harapsz érte, ugye?

-Esetleg szobára nem akarsz menni egyből?

-Ez nem ad választ a kérdésemre.

-Szerintem a párok megszokták érinteni egymást. Szóval mért is ne? - ad választ helyette Tae. - De szerintem segítsünk neki az étel készítésbe. Ne egyedül csinálja, ha már mi is eszünk belőle. - ujjaival felsimít kezemen és csuklómnál megállva velük, kezdi felhajtani pólóm ujját.

-Készülj fel. - hajolok Jimin füléhez, ami mellé nyomok egy apró puszit. - Borzasztó vagyok a konyhai segítkezésbe.

-Tudom, veled élek ha feltűnt.

-Most hogy így említed az együtt élést.. szerintem az le-

-Be se fejezd. Szerintem is ide kéne költöznie ideiglenesen, hogy ne fáradozzon az átjárással.

-Imádom ahogy vág az eszed. - tincseibe simítok, és látom ahogy elmosolyodik. - Na mibe kell segíteni?

-Igazából már nem sok mindenben.
×××

Végül csak hagyma piritásban és pár kissebb dologban kellett részt vennünk amit sikeresen nem rontottam el, hisz a kaja isteni lett. Örültem is a fejemnek, mivel én voltam a fűszerezője. Megtudtam, hogyha van kedvem valamihez akkor egész jól megy az adott dolog. Kajálás után a zuhany következett amit én velük akartam megejteni, de belém kötöttek hogy túl korai vagyok, így hát külön-külön oldottuk meg.

-Friss és illatos. - motyogom bőrébe, amin az én illatom foglal helyet.

-Nekem is tetszik a tusfürdőd illata. Mert ez a tiéd.

-Tudom, de rajtad jobban tetszik. - szemeibe nézek, amik csillogóan viszonozzák a tekintetemet, egy ragyogó arccal dobva fel azt. - Olyan jól nézel ki. - mondom szenvedően, és egy csókba hívom ajkait.

-Kész vagyok. - a halk hangra hátra fordulok, ahol Jimint látom meg ahogy bemászik mellénk az ágyba. Közel hajolok hozzá, hogy az ő illat áradatát is érezhessem, és nem kellett csalódnom. Ő is az én tusfürdőmet használta.

-Most érzem csak igazán úgy, hogy az enyémek vagytok.

-Heh?

-Ne is foglalkozz vele. - nevet a jobb oldalamnál fekvő. - Holnap még szabad naposok vagytok?

-Ha minden igaz akkor igen. Miért?

-Bepótolhatnánk a mait és elmehetnénk valahova. Csak mert végül a lakást se hagytuk el.

-Nekem okés.

-Nekem is, de akkor ez már randinak fog számítani.

-Tae, nem akarlak sürgetni, de így hogy ez az egész kialakult köztünk, kénytelen leszel minél hamarabb szakítani Yunával.

-Tudom csak sajnálom őt. Olyan kedves és megértő volt velem mindig, én pedig egy gyereket akasztok a nyakába és elhagyom. - mondja azt amit mindig.

-Figyelj Tae. Mi nem fogunk siettetni, tedd meg a saját tempódba, viszont megkell ígérned hogy semmi testi kontaktusba nem mész bele vele.

-Megígérem és köszönöm.-ajkait lebiggyesztve ölelt át engem és, már amennyire elérte, Jimint is.
×××

Jimin szemszöge:

Reggel amikor kinyitottam a szemeimet ők még aludtak. Óvatosan lemásztam Jungkookról, ugyanis rá voltam csavarodva, a papucsomba bújtattam lábamat, és felálltam az ágyról.

-Jimin? - ül fel kómás fejjel Taehyung.

-Felkeltettelek?

-Nem tudom mire keltem fel. Hova mész?

-Kávézni és reggelit csinálni. Miért?

-Gyere ide egy kicsit. - kezeit kitárja nekem, amik közé bebújok. - Egész este nem értelek el.

-Felkéne költeni Kookot is, egyre gyakrabban átalussza a délutánokat.

-Hmhh. - hümmög válaszképp, de szerintem már újra félálomban lehetett.

-Hé. - suttogom és rázogatni kezdem. - Ne aludj el, így nem tudok elmenni. - próbálok kimászni az öleléséből, de túl erősen von magához. - Nem hiszlek el. - mondom immár normális hangerővel. Jungkook úgy se kel fel rá. Mivel Tae elaludt ebben a pózban, így combjai alá nyúlok és annál fogva tartom meg őt. Lemegyek vele a konyhába, beindítom a kávéfőzőt, és miután beízesítettem, leültem az asztalhoz, hogy nyugodtan megkávézhassak. Jobb kezemmel a kitámasztott telefonomon görgetek, néha a poharamat a számhoz emelve vele, míg bal kezemmel Tae hátát simogatom.

-Hát ti? - dugja elő Jungkook is a buksiját.

-Ezt inkább én kérdezhetném. Mire véljem ezt az önként korán kelést tőled? Reggel kilenc van!

-Felkeltem arra, hogy nem vagytok ott.

-Akkor feküdj vissza, álmoska. Viszem őt is. - mutatok a hozzám bújóra.

-Fel vagyok, nem kell bevinni. Kialudtam magam. - hogy ezt bizonyítsa felemeli a fejét rólam, és próbálja az alvástól duzzadt szemeit nyitva tartani.

-Mért csinálod ezt hmm? Menj be hozzá aludni.

-Rajtad akarok maradni.

-Akkor mégis hogy fogok reggelit készíteni?

-Aki éhes az majd csinál magának. Ennyi.

-Ez mind szép és jó, viszont én pont éhes vagyok és így nehéz a közlekedés.

-Jó akkor taszíts el magadtól. - sértett hangjára felkaptam a fejem, és a telefonomat is lecsuktam.

-De én.. nem így gondoltam. Tae..

-Jungkookiet akarom. - fejét elfordítja felőlem, nekem pedig kezd bűntudatom lenni, hogy ennyire elakartam küldeni.

-Szerintem ezt fejezd be, mert Jimin nem vágja, hogy csak hülyéskedsz. - mondja mikor meglátja kétségbeesett arcomat, majd Tae hóna alá fog és leemeli rólam. - Még megkell szoknia téged rendesen, hisz annyira oda vagy érte, hogy eddig csak a jobbik oldalad mutattad neki ezt pedig nem.

-Milyen a rosszabbik oldala?

-Ezt tapasztalni kell Jiminiem, de ne aggódj bőven lesz alkalmad megismerni azt.

-De egy utálatos vagy. - üti meg a vállát aztán nyakába karol és orrukat összedörgölve csókolja meg. Ameddig ők smárolnak, én felállok benézni a hűtőbe ami majdnem teljesen üres. Király, én biztos nem megyek most boltba. Hátammal neki dőlök a hűtőnek, és nézem ahogy falják egymást nagy beleéléssel.

Úgy érzem végül igazam lesz. Jungkook már most alig foglalkozik velem, este is csak Taehyungot ölelte, velem nem is törődött. Most is itt vagyok hagyva, már el is hagyták a konyhát  hogy a nappaliba folytassák. Elvannak foglalva egymással.. A hármasnak nem az a lényege, hogy hárman legyenek? Mert én már most harmadik keréknek érzem magam.