Barátság, vagy már több? (VMinKook) [Befejezett]

5. Rossz reggel.

Valaki nyugtasson meg, hogy nem csak nálam van az, hogy amikor nem kell semmi miatt korán kelnem, akkor már reggel hétkor kukorékolok, de amikor kéne akkor még kilenckor se megy. Fél tíz van, egy óra múlva kocsiba kéne szállnom, de még mindig csak a kétpercenként szóló ébresztőket nyomdosom ki. Éppen félig nyitott szemmel ismétlem meg az emlegetett cselekedetet mikor az ajtóm kicsapódik.

-Nem! Mostmár keljél fel. Hoztam kávét, és a boltból fornettit, hogy ne haljunk éhen. Készülnöd kell, mert ha te elkésel akkor én is!

-Hogy csinálod ezt? - morgom idegesen a párnát a fejemre nyomva, ugyanis a lámpát is felbaszta rám. - Amúgy se muszáj velem jönnöd, és akkor késned se.

-Valakinek gondoskodnia is kell rólunk. Szívesen! - nyomja a kezembe a kávémat, közben megválaszolva a kérdésem. - Egyébként meg, ha külön is mennénk akkor én vinném a kocsinkat, és te gyalogolnál. Gondold át mit mondasz!

-Mindjárt kikelek, csak rohadt hideg van és így nehéz.

-Nyafogó uraság. Itt a nyár a nyakunba, de te fázol. - forgat szemet, és becsukja a bukóra nyitott ablakot. - Ha kitalálsz még egy kifogást akkor itt hagylak, és egyedül megyek a kocsival.

Jimin szemszöge:

-Hát így viselkedünk a párunkkal? - gömbölyíti lefelé az ajkait, a szemöldökeit összehúzva.

-Most hogy így mondod. - pattantok rögtön ülő valója elé, és a combjain helyezkedek el.

-Csak vicceltem! - ellenkezik egyből, de én a tarkójára vezetem a kezemet, azzal közelebb húzva magamhoz. Nevetségesnek találtam megszeppent valóját, amit a közelségem okozott, és ez még csak tetéztem azzal ahogy az ujjammal a pólója alá nyúlva simítottam izmos hasfalára.

-Na mivan, beakadt a lemez? - cukkolom egy apró puszit nyomva az ajkaira.

-Munka! Késünk! Elkésünk! Sietnünk kell! - pánikolt be, kipattantva alólam és a fürdőbe rohant, lerázva engem magáról.

-Azért annyira nem lehetek rémes, hogy egyből rohanj melóba!! - ordítok utána, de már csak ajtó csapódást hallok.

Semmi túlzással kimerem jelenteni, hogy ilyen gyorsan még sose készült el, mint most. Ha hamarabb tudom, hogy képes erre.. Viszont amennyire lehet ebbe a kis lakásba, elkerült és csak akkor volt a közvetlen közelembe mikor rohantunk a kocsiba. Imádunk versenyezni, s mindent azzal megoldani.

-Ne már Jimin! Én akarok vezetni, állandóan te szoktál.

-Ne nyafogj, tedd le a feneked az anyós ülésre, különben itt hagylak. - fenyegetem a résnyire nyitott ablakon keresztül. - Egyél. Kevésbé éhesen jobb társaság vagy. Plusz a vendégekhez erőltethetnél egy kedvesebb pofát. - dobom meg a reggel beígért kajával.

-Kösz. - nem is kellett több idő, egyből tömni kezdte magát. - Nem olyan könnyű amikor flörtölnek, teló számot adnak, de nekem mosolyogni kell rájuk, és nem mondhatom oda hogy "he, fűthetnék nálatok olyan meleg vagyok". Az elején még élveztem, de ezt is meglehet unni. - magyarázza meg nekem a problémáját teli szájjal, amit megkellett mosolyognom.

-Akkor dobjuk fel az egészet. Képzeld felvillant nekem az a tipikus lámpa a filmekből, hogy támadt egy ötletem.

-Bökjed.

-Fogadok, hogy én több telefon számot kapok, mint te. - erre a mondatomra egyből felvillanyozódott. Feljebb ült az ülésbe, a kezét nyújtva felém.

-Mi legyen a fogadás tárgya?

-Ha én nyerek akkor elviszel egy randira. - bólint. - Na és te? Mit szeretnél?

-Engem a nyerés érzése is boldoggá tesz, de azért majd átgondolom.

-Rendben. - indítom el a kocsit. - De nem ér elkérni, magától kell adniuk.

-Értettem főnök asszony.

-Egyszer lenyakallak ezért a becézésért.

A hely ahol dolgozunk nincs túl messze, kocsival tíz perc, de amikor vele utazok néha annyira az idegeimre megy, hogy minimum fél órának tűnik. Mire odaérünk lenyugszik, cserébe viszont én lettem rettentően felhúzva. Én imádom, szeretem őt, de hozzá nem elég egy idegrendszer. A kocsiból kiszállva, csapom be magam után annak ajtaját. Megvárom őt is, lezárom az autót és sietek az öltözőbe, lehagyva őt. Ilyenkor megkérdőjelezem mit vagyok úgy oda érte.

-Valaki nincs jó kedvébe. - jön oda hozzám Kai.

-És szerinted attól jobb lesz, ha kijelented? Vagy szerinted nem tudom magamról?

-Ezt most nem veszem magamra, mert nem rám vagy ideges és később úgy is megbánod. - ölelget meg, úgy ahogy általába szokott mikor látja, hogy a hangulatom nagyon lent van.

-A lány vendégeket ma hagyd rám, jó? Kellenek a teló számok.

-Eddig nem utáltad?

-De csak randizni akarok Kookkal, és ha többet szerzek, mint ő akkor elkell vinnie.

-Mindent értek.

-Köszönöm. - sóhajtok, ezúttal én bújva a karjai közé. Legalább ő kimutatja, hogy szeret és elnézi ha lecseszem, mert rosszkor rosszat mond. - Ne haragudj az előbbi miatt. - kuncogom el magam, mert végül tényleg az lett amit mondott. Megbántam. Nem akartam így viselkedni vele. - Nagyra értékelem a megértésed, és azt hogy vagy.