Tansformers Prime: A vezér és az orvos

3, fejezet Érintés

(Tj szem szöge)

Szikra társ...Bele gondolni hogy Optimus..elég fura. Vágyok az érintésére és nagyon hiányzik, a tegnapi után nem jött be hozzám egyszer sem. Konkrétan el kergettem magamtól és le nulláztam az eséjeimet arra hogy legyen kettőnk közt valami. Mekkora egy idióta vagyok plusz alig bírok menni a kurva térdem miatt. Fel vagok dúlva egy kicsit a tegnapi beszélgetés miatt, úgy oda mennék hozzá és a szemébe mondanám hogy – – Ezt lehet nem kéne hangosan ki mondanom így egyből oda kapok a számhoz. Egy kibaszott idióta vagyok hogy el zavartam magam mellől.

(Optimus szem szöge)

Épp el határoztam magam arra hogy be megyek Tj hez a tegnapi után mert nem bírok így dolgozni hogy nem látom őt. Az ajtó előtt állok épp hogy egy picit ki nyitottam az ajtót amikor hallottam minden szót amit mondott. Mintha meg fagytam volna úgy állok az ajtó elött. Inább nem megyek be és el megyek kis időre kocsikázni a hallottak után. Ahogy megyek a folyosón Arcee allít meg – Hogy van a beteg?- Így is ideges vagyok Arceera nem kell még a balhéja – Tj rendben van éppen gyógyulgat – Látom Arcee szemében csillogni a rossz indulatot – Miért kérded ezt?- Karba teszi a kezét – Optimus se neki se a barátjának nem vesszük hasznát csak pup a hátunkon. Adjuk ki nekik az útjukat és kész – Ökölbe szorítom a kezem – Arcee ha ezt még egyszer meg hallom téged küldelek el de abban nem lesz köszönet. Meg értetted?- Ahogy fel emeltem a hangomat egyből fel fogta- Optmus gyere egy kicsit a fő terembe – Raffael szólt bele a rádiómba – Rendben azónnal ott leszek – Le veszem a kezemet a rádiómról és egynesen a fő terembe sétálok ahol Rachet és Raffael nagy izgalommal várt engem – Optimus nem hiszed el mit találtunk Rachettal – Karba teszem a kezem és várok mire Rachet bele kezd – Át néztem a régi Cybertroni orvosi jelentéseket ahol Tj és Méz volt és találtom egy két érdekes dolgot. Tj és Méz egy olyan biomechanikus autonom robot organizmus amik kevés energont igényelnek de itt a lényeg hogy ők bármit fel tudnak használni úgy mintha az energon lenne legyen szó arról is amit itt a földön használnak az autókba olaj vagy bármi egyéb.A testük keveri a nem energont egy nagyon kevés energonnal és a testük úgy fogja fel a nem energont mintha energon lenne – Karba teszem a kezemet és Jack teszi fel a kérdést ami bennem is meg fogalmazódott – Miért akartak ilyet létre hozni?- Rachet oda fordul a gépekhez és képeket mutat nekünk, Tj és Méz fel építéséről hogy ők hogy működnek mikre immunisak, mire vannak be programozva meg hasonlók – Azért mert a bolygónkon kevés volt az energon és hogy ne haljon ki a fajunk alkottak olyan autóbotokat akik képesek más bolyónak a nyers anyagjait fel dolgozni – Le döbben mindenki a szobában ahogy erre rá jövök – Hány Tjhez hasonló volt még ott?- Raffael kicsit kutat utána ki helyezi az adat lapokat a mi számítógépünkre – Összesen 4 alany volt ebből egy el tűnt és mind nő volt – Meg mutatja Rachet a képeket első kettő Méz és Tj a másik egy rövid hajú kicsit agresszív kinézetű hölgy a harmadik meg..- Kira – A csapatom értetlenül néz rám – Ki az a Kira? – Raffael ki nagyítja a képet és mellé csatolja az adatlapot – Kirát még régen a levéltáras koromból ismerem. Megatron mutatta be nekem – Le nézek Jackra – Honnan ismerte Megatron őt?- A csípőmre teszem mind a kezét kezemet – Megatron a gladiátor csarnokból ismerte. Kira a csarnokban dolgozott mint a gladiátorok orvosa, aki sérüléseket szenvedett el és még lábra tudott álni és harcolni azt Kira látta el, innen ismerte meg Megatront. Aki be fogadta az otthonába és meg tanította neki a jel beszédet mivel azt előtte nem tanították meg neki. A gladiátorokkal annyi volt a kommunikáció hogy ha meg ütögeti a vállad akkor kész vagy az ellátással, meghát az alapvető mimika a kéz jelek meg hasonlók amiket mi is használunk- Meg lepődnek azon amit el mondtam Megatronról – Nem hiszem el hogy a vödör fejű ilyet csinált volna – Bulkheadra nézek – Pedig igen. Be fogadta az otthonába, meg tanította a jel beszédre és a tenyerén hordozta. Mindent meg adott neki amit csak tudott, minden idejét vele töltötte. Mikor ki tört a háború Kira rámogadta Megatront ő tervezte meg a Nemesist meg az álcák jelvényét is – Smoskreem is karba teszi a kezét – És mi lett a lánnyal?- Szomorúan nézek fel Kira fényképére – Nem tudom a háború alatt nyomtalanul el tűnt – Vissza nézek a csapatomra – De azt nem tudom ki a nagyedik hölgy – Le engedem a karomat – A negyedikről rengeteg orvosi fel jegyzés van. Sok műtétet és éber boncolást hajtottak végre rajta – Bulkhead meg állítja Rachetet – Mi az az éber boncolás? – Bulkheadra nézek – Amikor ébren van az alany már a nevéből adódóan – Látom a félelmet az arcukon – Ki tenne ilyet?- Smoskreemra nézek – Ezt nem tudom meg mondani. De ahogy el nézem mindegyik hölgynek van egy egy fogyatékjuk és különleges képességük- Fel nézek mind a négy adatlapra – Kirának a némaság a fogyatékja de a leírtak alapján kitűnően lopakodik és mesterien lop, a negyedik hölgy akit nem tudok meg nevezni csak a sor számát ami a 004. Ő kitűnően bírja a fájdalmat de nem tud át alakulni, mellesleg hely nincs benne egy T magnak hogy be lehessen ültetni. Méz mesterlövésznek van ki képezve ezért jól bánik a távolsági fegyverekkel de könnyen sérül a teste ezért közelharcban nem a legjobb. Tj gyorsan tanul egyszóval bármit meg tanul könnyű szerrel de képes össze szedni akár nem Cybertroni baktériumokat is – El fordulok az adatlapoktól – Ennek mi értelme van ha van valami hibájuk de egy valamiben kitűnőek?- Egyet értek Juneal. Mi értelme van ennek? Neki dőlök csípővel a mögöttem lévő számítógépnek – Azt nem tudjuk hogy ennek mi értelme de van még valami- Rachetra nézek – És pedig?-Rachet kényelmetlenül rá néz a gyerekekre utána rám – Ők tudnak úgy szaporodni mint a mi őseink – Ezt én már rég tudtam Tj el mondta nekem mikor kérdeztem róla- Ha szaporítani akarták a Tjhez hasonlókat akkor miért nem alkodtak egy férfit?- Meg rántom a vállamat – Erre már nem kapjuk meg a választ. De fenn áll a lehetőség hogy csak Méz és Tj maradtak életben a négyből, a másik kettő meg halhatott a háború alatt –Ezzel a többiek nem ellenkeznek – Rachet deríts ki mindent amit tudsz róluk – Rachet bólint és mindenki megy a dolgára. Erőt veszek magamon és mégis be megyek Tjhez a fényképe láttán még jobban hiányzik. El sétálok a folyosóra és meg állok a fal mellett. " Bazd meg szeretlek Optimus és kibaszottul sajnálom ami történt" Én is szeretlek Tj...Ha meg látom őt el mondom neki...nagy súj nehezedik a szikrámra...hogy hazudok neki arról hogy nem érzek semmit iránta, nem szeretek sem titkolózni sem hazudni. El kell mondanom neki maximum vissza utasít engem.

(Tj szem szöge)

Magzat pózban fekszem az ágyon közben a nyomoromba pacsolok- Tj be jöhetek?- Optimus hangja csap meg engem a bejárati ajtó mögül. Gyorsan fel ülök meg igazítom a hajam és ki húzom magam – Persze szabad- Ki nyitja az ajtót és gond terhelten néz engem- Gyere be nyugodtan hisz ez a te szobád – Rá mosolygok és mintha ezzel fel bátorodott volna be sétál és le ül az ágy szélére – Beszélni szeretnék veled Tj...- A hangja nagyon komoly mint mindig – Hallgatom uram – Meg fogja a kezemet ami az ölembe van – Nem szeretek titkolózni és hazudni ezért őszinte leszek veled. Amióta itt vagy...azóta...- Be fejezem a mondatot helyette – Arcee meg győzte magát hogy ki dobjanak engem meg Mézet....Ugye?- Meg rázza a fejét – Épp ellenkezőleg azt akarom hogy maradj itt velem...- Hirtelen mintha ki hagyott volna a szikrám mikor azt mondta hogy velem – Szeretlek Tj...- Le fagytam, mintha nem hallanék jól.

(Optimus szem szöge)

Meredten tátott szájjal engem néz – Kis szikrám...Minden rendben?- Meg fogom mind a két vállát – Hívjam Rachetot?- Meg fogja az al karomat – Mit...Mit mondtál....És hogy...Hívtál..engem?- Rá mosolygok – Szeretlek Kis szikrám – A szemembe néz- Ha te nem ugyan ezt érzed én meg értem csak nem akartam...- Félbe szakít – Én is szeretlek...-Most én döbbenek le, rá mosolygok – És...most?- A kezemet a tarkójára teszem a másikat a hátára- Valami olyat akarok tenni veled most mint amiere az első pillanatól vágyok mióta meg láttalak- El kerekedik a szeme, magamhoz húzom és meg csókolom. Meg lepődik de nem ellenkezik ő is akarta, ő is vágyott rám, vágytunk a másikra. Szükségünk van a másikra mint az embereknek a levegőre. Óvatosan le döntm az ágyra és felé támaszkodok, a szánk még nem engedte el a másikat, de nem is akarjuk. Nem nehezedek rá mert a végén össze nyomom. A csókja nekem egy áldás, úgy érzem hogy bármire képes lennék hogy újra meg csókolhassam. Át öleli a nyakamat és közelebb húz magához mintha félne hogy el megyek. Hallok valami csattanást és el kapom a fejem az övétől de már most hiányzik a csókja, vissza nézek rá és kielégült mosollyal néz vissza rám – Titokban kell ezt tartanunk egy darabig – Suttogom neki nehogy valaki meg halljon minket – Tudom nem kell aggódnod emiatt – Ő is suttog le hajolok hozzá – Tudod miért kell titkolnunk?- Le fekszek mellé az oldalamra – Azért mert így is vékony jégen táncolok – Bólintok és végig simítom az arcát – Addig is be kell érnünk azzal hogy el bújunk valahol – Közelebb csúszik egyenesen a karjaimba – Az is több a semminél – Édesen kuncog ezen és be fészkeli magát a karjaimba.

(Tj szem szöge)

Nem tudok ehhez mit szólni csak annyit hogy borzalmasan szerelmes vagyok. Optimus Prime karjaiban fekszem és az előbb vele csókolóztam. Fel nézek rá – Látom hogy valami nyomja a szikrád – Meg simítom a mellkasát – Ebben igazad van. Rachet meg találta az orvosi aktádat...- Ki kászálódok a karjaiból és fel ülök mire ő is fel ül- Meg tudom nézni az itteni gépen is?- Bólint – Akkor meg nézem – Látja hogy ki akarok kelni az ágyból mire fel meg fogja a lábaimat és fel emel, bele kapaszkodok a nyakába és be tesz a székébe. El kezdem a gépen nézni az orvosi aktámat, meg lepődök hogy volt még rajtam és Mézen kívül még kettő alany – Tj ismered a másik kettőt?- Meg rázomm a fejem – Soha életembe nem láttam őket. Bár az egyik egy kicsit ismerős – Rá mutatok a 004es sor számú nőre – Honnan ismered?- Hátra dőlök a székben és karba teszem a kezemet – Rémlik valami hogy egy fiatal vékony lány egyszer meg próbált meg szökni a kórházból. Ezért az ápolók körbe mutatták a lány fényképét innen, de személyesen soha nem láttam – Optimus le guggol mellém – És a másik nem ismerős?- Rá nézek a 003as számúra – Ő sem ismerős – Vissza nézek Optimusra – Mézet hogy ismerted meg?- Veszek egy mély levegőt – Mikor ki tört a háború és le rombolták a kórházat Méz segítet engem ki a romok közül – Eszembe jut hogy akkor mennyire is féltem – Most már nincs mitől félned- Mintha olvasna a gondolataimba, meg simítom a fejét – Nem viszel vissza az ágyba kamionom?- Megint fel emel és be rak az ágyba. Hátra dőlök és hagyom had csókoljon, had öleljen magához, had szeressük a másikat.

(Optimus szem szöge)

A lába közé helyezem a csípőmet ahogy csókolom, ahogy hozzá simulok ő egy nyögést ad ki magából. El hajolok tőle és rá nézek mire el szégyelli magát – Ne haragudj...- Rá mosolygok- Szerintem édes volt – Bele túrok a hajába – Még...Nem szeretnék...- Egy halvány csókot nyomok az ajkaira – Amikor neked alkalmas majd akkor – Látom a meg könnybbülést az arcán – Köszönöm – Suttogja mire én újra meg csókolom, a csókjába temetkezem mintha nem lenne holnap. Ő a végzetem....