Tansformers Prime: A vezér és az orvos

21, fejezet Ágy nyugalom

(Tj szem szöge)

A szemei még mindig csukva vannak...- Optimus...kérlek kelj fel...- Hirtelen egy érintést érzek a vállamon, fel ismerem a vékony kis kezet – Gyere Tj...ne kínozd magad – Méz próbál engem odébb húzni a szerelmemtől – Mellette kell lennem mikor fel kel...keresni fog – El engedi a vállamat és át ölel hátulról – Akkor itt maradok veled- Érzek még két kezet – Meg én is –Oldalra nézek és Kira ölel át –Köszi csajok – Hirtelen a gépek hangosan kezdtek sípolni- Mi ez?!- Fel nézek az EKG ra – Szabály talan a szikrája...- Le fagyok, nem tudom hogy mit csináljak, körbe nézek és látom ahogy a lányok magyaráznak de nem hallom csak sípolást. Mintha egy lassított felvételt látnék, a lányok lassan mozognak, Méz meg rángatja a vállamat de azt is nagyon lassan csinálja. Hátra nézek Optimusra – Optimus...- Vissza nézek az EKG ra – Meg kell mentenem....- Minden vissza gyorsul, nem hallom már a sípolást csak az EKGt- Kira gyere segíteni!- Parancsolok rá Kirára aki egyből segít nekem hogy stabilizáljam Optimus állapotát. Rá ülök Optimus törzsére hogy be tudjak neki az infúzióba adni egy kevés nyugtatót ő fel kel és le dob magáról, üvölt és kapálózik. Én a földre esek sikeresen védve a hasamat- Ne bántsátok!!!- Kiáltok rá a lányokra mert látom hogy a fegyverükért nyúlnak, Optimus rám veti magát és az arcomnak nyomja a fegyvert – Én vagyok...Tj....Szerelmem...nem ismered meg...a...veled közös...gyereked...anyját?- A szemébe nézek, látom benne a félelmet és a haragot – Tj...- Ki mondja a nevemet és egyből le engedi a fegyverét és zihálni kezd, le száll rólam és le ül a földre így neki dől az asztalnak. Fel kelek a földről és zokogva át ölelem őt ő meg vissza ölel engem – Mi tört...- Rachet rombol be a háta mögött a többiekkel- Itt meg mi a fene történt?!- Háborodik fel a látványon ami itt van, a gépek szana szét törve az ágy amin a szerelmem feküdt szinte bele lett építve a falba – Nem....nem...nem emlékszem....- El hajolok a szerelmemtől aki csak fogja a fejét és aggódva néz engem – Gyere Optimus fel segítünk – Le szállok a szerelmemről hogy Bulk és Dreadwing fel tudja segíteni őt, fel segítik és át viszik a fő terembe ahol egy el szeparált részen Rachet el tudja látni. Közben engem Kira vizsgál meg hogy biztos nem történt semmi sem a babával – Látsz valamit?- Kérdezem tőle miközben együtt nézzük az ultrahangot – Olyan pici hogy alig találom őt – Segítek neki meg keresni mire meg találjuk, olyan aprócska – Így néz ki egy autóbot baba?- Le nézek a földre és meg látom a három fiatalt – Igen- Vissza nézek a monitorra – Akarjátok közelebbről is látni?- Vissza nézek rájuk – Igen- Kira le hajol és fel veszi a gyerekeket én addig ott tartom a gépnek a fejét- Úgy néz ki mint egy emberi embrió – Bólogatok – Mivel az én fel építésem hasonlít a tietekére így igen pont úgy néz ki..- Egy darabig gyönyörködnek benne utána Kira le teszi őket én meg fel kelek az ágyról – Tj ha kell leszek a testőröd – Meg lep Kira ajánlata – Láttam mikor Optimus fel kelt te és Méz egyből elő vettétek a fegyvereiteket – Le ül mellém – Meg ijedtem és azt tettem ami szerintem helyes – Meg fogja a kezemet – Még pedig?- Rám mosolyog – Meg védeni egy végtelen terhes nőt – Vissza mosolygok rá – Köszönöm Kira és igen szeretném hogy a testőröm legyél – Neki dőlök a vállának ő meg át karol engem.

(Optimus szem szöge)

Alig emlékszem valamire, azt sem tudom hogy hogyan kerültem vissza a bázisra – Optimus kövesd a fényt – Rachet világít bele a szemembe – Jobban járnál ha nem követném a fényt – Halkan el neveti magát és el teszi a kis lámpáját – Tj jól van? Most hol van?- El nézek Rachet háta mögött – Nyugodj meg jól van és a gyereketek is – Egyből fel lélegzek amint ki mondja hogy jól van- Ide tudnád hívni?- Bólint és el megy hogy ide tudja nekem hívni a szerelmemet. Körbe nézek és látom hogy rengeteg gép lóg ki belőlem, meg próbálok fel ülni. Nehézkesen de megy – Optimus...- Oldalra nézek – Kis szikra...- Tj áll nem messze tőlem – Gyere ide..- Lassan közel sétál hozzám és át ölel, meg próbálom fel emelni és bele rakni az ölembe de nem megy el hagyott engem az erőm. Ezt ő észre veszi és fel mászik az asztalra és bele mászik az ölembe – Annyira aggódtam érted, azt hittem hogy örökre el veszítelek – Meg simítom az arcát – Mindig itt leszek neked – Rám mosolyog és át ölel, vele együtt hátra dőlök- Most már minden rendben lesz kis szikra- Magamhoz szorítom és nem kívánok mást csak hogy ő legyen itt mellettem és nyugalomban csendben feküdjünk egymás karjaiban. Fel néz rám és meg csókol, érzem ahogy csók közben egy könny csepp cseppen az arcomra, ki nyitom egy kicsit a szemem és látom ahogy folynak a könnyei, el hajol tőlem és bele borul a nyakamba – Bazd meg...bazd meg...- Meg ütögeti párszor a vállamat erőtlenül – Nyugodj meg kis szikra minden rendben lesz – Biztos meg ijedt mikor eszméletlen voltam, én is félnék ha Tj eszméletlenül feküdne előttem. Le csőszik rólam oldalra és a karjaim közt el alszik, biztos sokat sírt és még mellé a migrén is kínozza őt kell neki a pihenés. Én sem bírok sokáig ébren maradni így én is be kapcsolom az alvó üzemmódot.