Tansformers Prime: A vezér és az orvos

25, fejezet A maradék

(Optimus szem szöge)

Két hónap telt el azóta hogy meg nyertük a háborút, igaz fel bukkan néha néha egy két álca de azokkal simán el bánunk. Amióta Megatront át hajítottuk a hídon semmit sem hallottunk róla, néha el gondolkodtam hogy el kéne mennünk a roncsokhoz hogy hátha ott van. De erre csak nagy ritkán gondolok most csak próbálom meg szokni a nyugodt hétköznapokat és szoktatni magam a gondolathoz hogy csak pár hónap és egy apróság lesz itt- Hogy nézek ki?- Tj forog előttem – Csoda szép vagy kis szikra – Egy gyönyörű könnyű ruhában körbe körbe forog, ki nyújtom a kezemet. Bele Min gondolkozol egyetlenem?- El söpröm hófehér haját a szeméből – Amit Megatron mondott...- Sóhajtok egy nagyot – Valószínűleg bele őrült abba hogy Kira el hagyta őt vagy a sötét energon vette el az eszét. De az a lehetőség is fenn áll hogy mind a kettő miatt őrült meg – El kezdi a mellkasomat simogatni – De ezen komolyan el gondolkodtam...Mi van ha...- Itt meg állítom – Már vége van. Érted? Vége van kis szikra – Látom hogy nem őszinte a mosolya – Ne aggodalmaskodj emiatt kis szikrám – Meg simogatom egyre nagyobb hasát, négy hónapos a baba de már meg felel egy lassan hat hónaposnak. Egymásra nézünk, meg simítom az arcát és meg csókolom. Meg fogom és a hátára döntöm, a szájáról le haladok a nyakáig. Játékosan el kezdem a nyakát csókolni mire ő el kezd nevetni, el hajolok a nyakától és az alattam fekvő szerelmemre nézek – Nem kéne rá néznünk a többiekre?- Bólogatok – Szerintem fel tűnt nekik hogy kettő teljes napig nem mentünk ki a szobánkból – Le szállok róla, ő meg próbál fel kelni a hangsúly a próbálom van – Ne segítsek?- Meg rázza a fejét – Egyedül is megy – Erről a látványól eszembe jutnak Raff büdös bogarai amiket a hátukra fordítasz és kalimpálnak. Próbálom vissza fojtani a röhögést- Ez te tetted velem – Mutat rá a hasára – Ne haragudj – Röhögök miközben le csúszik az ágy szélére és szépen lassan le csúszik a földre – Fel tudsz állni?- Csípőre teszem a kezem – Igen fel tudok csak nehezen – Forgatom a szemeimet- Ma én adtam rád a bugyidat és a cipődet – Fel mutatja a középső ujját, ki nyújtom neki a kezem és fel segítem – Látod egyedül is ment- Büszkén ki húzza magát – Igen láttam – Előre megy én meg követem őt. Ki megyünk és látjuk hogy a többiek el töltik a szabadságukat, van aki szórakozik, vagy kutat, vagy edz. Nem nagyon tudjuk el ütni az időt itt semmivel- Optimus egy álca – Szólal meg Rachet- A maradék – Szólal meg Méz – Akkor mennyünk – Rá nézek Tjre – Mennyél – Dobok neki egy puszit és meg indulunk.

(Kira szem szöge)

Volt időm meg siratni Dreadwinget, nehezen ment de volt mellettem valaki aki segített – Hogy haladsz a számításokkal?- Rachetra nézek – El akadtam. Tudsz segíteni?- Kedvesen rám mosolyog – Persze – Mögém sétál ás rá támaszkodik az asztalra, neki dőlök a vállának- Hogy érzed magad ma?- Le néz rám – Most hogy itt vagyok jól – Az egyik kezével át karolja a vállamat és meg simogatja a karomat-Miattam?- Előre hajolok és rá könyökölök az asztalra – Igen mert...jó barát vagy – Rá néz a monitorra és halkan el neveti magát – Ennek örülök – Rachet sokat segített nekem fel dolgozni a gyászt, mindig el hívott a laborjába segíteni. A számítások és a kutatás nagyban le foglalta az agyamat és így legalább nem süllyedtem magamba teljesen, meg el vitt sétálni néha az erdőbe hogy ki tudjam szellőztetni a fejemet. Sokat köszönhetek neki főleg azt hogy be engedett az ő kis " Területére" – Ma is megyünk sétálni?- Meg rázza a fejét – Ma sok a dolgom így nem tudunk menni- Meg simogatom a karomon lévő kezét – Ne segítsek?- Fel el egyenesedik és el enged – Nem kell így is sokat segítettél nem akarom hogy egész éjjel fent legyél miattam – Hátra dőlök a székembe és karba teszem a kezem – Pedig hidd el segíteni fogok neked – El mosolyodik -Ez kedves tőled – Fel állok és közelebb megyek hozzá – Ez csak természetes- Meg fogom a vállát – Tényleg sokat segítettél nekem – Ő is meg fogja a vállamat és egymás szemébe nézünk. Tudom ez minek a jele h így néz valaki a másik szemébe mint most az enyémbe Rachet...nem akarom...El kapom a fejemet és vissza ülök a gép elé és tovább végzem a kutatásomat.