1.rész:A készülődés

205 14 6
                                    


-7 óra? Igen 7 óra van, ami azt jelenti, hogy három óra múlva indulunk a Kings Cross-ra. IGEN!!!!!Elhiszitek?! Roxfortosok leszünk!!!!!!!Jaaa...Upsz..Elfelejtettem, bemutatkozni? Hát megesik főleg ha az ember az ikre szemüvegkeretét fogja rózsaszín szívesre festeni. Szóval Jessica Evangeline Potter vagyok. Az iker tesóm (65másodperccel született előbb) James Fleamont Potter. Neki fekete nekem barna hajam van. Ő szemüveges, vicces(nagyon), szerintem kedves, és a legfőbb tulajdonsága, hogy imád középpontban lenni. Én sem vetem meg ha a figyelem központjába kerülök, ám nem keresem annyira a reflektorfényt mint ő. Szóval közben a kerete kész is, én meg mint aki jól végezte dolgát lemegyek reggelizni. Hmmmmmm...Palacsinta. Az finom. Oh-oh. Dübörög a lépcső, és megjelenik egy nagyon dühös fejű bátyó. Fogjátok be a füle...- TŰN-TESD-EL-teket...késő mindegy megpróbáltam. Ja, igen még mindig úgy néz rám mint egy rendházas szökött fegyencre. – Mit kincsem? – kérdezi anya jóindulatúan. – Ezt a borzadályt – mutatja fel a szemüvegét – Szerintem cuki – na igen ezt a beszólást megtarthattam volna – Parancsolsz? – kérdezi azzal a kaján vigyorral az ajkain jajjjj neeeee végem. A következő pillanatban rám vetődött, és elkezdett csikizni. Na nekem ott befellegzett. Ha valamit akkor a csikizést nem bírom. – Ne..h neh fehjezd...behhe-próbáltam menteni a helyzetemet. Hát nem jött össze, sebaj. Akkor máshogy, ha harc, hát legyen harc. Metamorf mágus vagyok, és olyan manó méretűre zsugorodtam amekkorára tudtam. – Naaaaaa. Ez nem ér. – vihog folyamatosan James mert az arcomra nem koncentráltam, és egy olyan torz arcot öltöttem, hogy mind a ketten a földön kötöttünk ki annyira nevettünk. Mire befejeztük ezt a kis színjátékot anya is eltüntette a szívecskéket a keretről. (Személy szerint nagyon sajnálom de mindegy) Neki álltunk enni. – Na, gyere Jamie mert elkésünk. – upsz és nem figyeltem – Hogy, hívtál?! – Na, ja nem szereti ha Jamie-nek hívjuk. – Egyél! – rivalltam rá, és felmentem a szobámba, hogy ne az Albus Dumbledore-os pizsimben flangáljak. Szerencsére tegnap este kikészítettem a mai ruhám, és a hátizsákomba is betettem az iskolai talárt és az egyenruhát amit majd a vonaton átveszek. Mára egy AC/DC-s szürke és kék pólót vettem egy szürke térdnadrághoz. A barna hajam egy laza kontyba fogtam, tettem fel szőlőzsírt, és elbúcsúztam erre a tanévre a seprűmtől mert tudni illik, hogy az elsősök nem hozhatnak saját seprűt. A nem olyan régen kijött Nimbus 1000 volt meg mindkettőnknek. Én és James is imádtunk repülni, de én még úszni is nagyon szerettem és nagyon is jól úsztam. Levonszoltam a bepakolt és lezárt ládám, majd anyu kérésére felrohantam az emeletre lerángatni James-t a szobájából aki most is AC/DC-t üvöltetett. Az a jó, hogy mind a ketten nagyon szeretjük ezt a bandát. Anya meg megbűvölt nekem egy Mp3 lejátszót vagy hogy kell leírni, hogy ha zenét szeretne valamelyikünk hallgatni akkor se ne merüljön le, de ne is kergüljön meg a védővarázslatoktól. Na, de akkor szedjük ki a szobájából Jam-t. – GYERE, INDULUNK!!! – ordítok be. – MÁRIS? – Na, de jó lesz, már megint ordítozunk, de mindegy. – IGEN! – OKÉ JÖVÖK! – Ezzel pedig kikapcsolja a lejátszót. Gyorsan lefutottunk a lépcsőn, felkaptuk a cipőinket, beálltunk a nappali közepére és elhoppanáltunk. Az Express elé érkeztünk. Kicsit késésben voltunk, de nem is mi lettünk volna ha semennyire nem kell kapkodnunk. Gyorsan anyu meg apu nyakába ugrottam és elköszöntünk. James lelkére kötötték, hogy vigyázzon rám mire rögtön válaszoltam, hogy tudok magamra is vigyázni. Anyuék elhoppanáltak. Mi felszálltunk, és kerestünk egy üres kupét. Kihajoltunk az ablakon és bámultuk a búcsúzkodó családokat meg a tengernyi gyereket. Vissza másztunk és telepátiával megbeszéltük, hogy végre elsősök leszünk. – Remélem lesznek barátaim. – Kimondtam azt a dolgot ami azóta a nap óta nyomaszt. " Nem lesznek barátaim." – Biztos, hogy lesznek mert egy szép, okos, kedves és vicces, egyedi lány vagy. Viszont ha nem, akkor szerény személyemet kell elviselned. – Azzal kiröhögött. Bár két percen belül és is csatlakozatam.

Két Potter a Tekergők köztWhere stories live. Discover now