Két Potter a Tekergők közt

5.rész:Ünnepi lakoma

Jó étvágyat kívánt és hagyott minket enni merteközben megjelentek a finomabbnál finomabb ételek. Körülöttem mindenki telepakolta a tányérját. Én még gondolkodom,hogy sült csirkét krumplipürével vagy rántott sajtot salátával esetleg kolbászthasábburgonyával. Végül az első mellett döntöttem mert imádom a krumplipürét.Jam előtt láttam uborkasalátát amit elkunyeráltam tőle. Annyit ettem, hogyszinte biztos voltam benne gurulva megyek fel a toronyba. Amint mindenkibefejezte az étkezést mi kezdtünk volna felállni, buta buta elsősök, hogy isgondoltuk, hogy vége van. Ott tartottam, hogy elindulok de amint a tányérokeltűntek rögtön megjelentek az újak a tiszták és melléjük hatalmas tálakon agusztusosabbnál gusztusosabb desszertek. Rögtön visszaültem és telepakoltam atányérom eperhabos tortával, vettem egykehely lángoló pudingot, csokis muffint, vaníliás muffin, csokis tortát, tökösderelyét, és csokiskekszet. Ezt mind megettem de azzal nyugtattam magma, hogymindenből keveset vettem. A vacsi isteni finom volt viszont annyit ettem, hogyalig bírtam megmozdulni. Dumbledore felálltés mondott még valamit de egyszerűenképtelen voltam rá figyelni annyira elálmosodtam a sok ételtől. Azt vettemészre, hogy mindenki elkezd mozgolódni és minden asztalnál 2 ember feláll éselkezd kiabálni, hogy – Elsősök elsősök ide hozzánk! - Mi is odatámolyogtunk a csapattal éselindultunk sajnos egy torony felé. Szerintem ennyit életemben nem lépcsőztem.Végre valahára felértünk és a prefi fennhangon de óvatosan elmondta a jelszótami nem más mint a "Miénk a kviddicskupa!" – A jelszó havonta változik és az újjelszót a klubbhelység hirdetőtábláján találjátok majd. – Hát akkor majdmeglátjuk. Elmondta a dámának a jelszót az beengedett és tájékoztatott minket afő szabályokról a hálótermek hollétéről és jó éjszakát kívánt. Elköszöntem atöbbiektől a lányokkal együtt és felslattyogtunk a szobánkba. Négyen voltunkegy szobában. Marlene Lily Alice és én. Ez jó lesz így. Van egy saját fürdőnk.Gyorsan egyesével lezuhanyoztunk még beszélgettünk, és mind a három szobatársamrögtön elaludt én viszont még szóltam James nek mert hianyzott. Sokszoraludtunk együtt így lehet hogy majd átmegyek egyszer-egyszer hozzá. A prefimondta, hogy a lányok mehetnek a fiúkhoz de a fiúk nem mehetnek a lányokhoz úgyhogy azt találtuk ki, hogy ha fel kelljönniük akkor felreptetjük őket vagy a hátunkon felhozzuk őket amég elbírjuk anégy hülyét. A gondolataim közepette nyomott el az álom. Otthon vagyok. Hogykerültem ide? Ott van James meg anyuék. – Társasozzunk? – Persze játszhatunk. –Nagyon érdekes társast játszottunk nem varázsló hanem valamilyen mugil társasvolt és ebben nem lehetett szóval irányítani a bábukat mint például avarázslósakkban. Azt hiszem a neve valami Ki nevet a végén? Talán ez a neve.Kopogtatnak. Nem vártunk senkit így nem nyitottun ajtót mert hagyjanak márbékén néha de nem? A kopogtatás folytatódik egyre erősebben és gyorsabban.Félek érzem, hogy anyáék is megijednek. Apa felveszi a pálcáját és velünk anyomában elindul az ajtó felé. Kinéz a kukucskálón és riadtan visszafordul.Mutatja, hogy maradjunk csendben. A piroinito- val elkezdett írni a levegőbe. Tudjukkiés a csatlósai azok. Meneküljetek addig feltartom őket. Most! A könnyekelkezdtek végigfolyni az arcomon. Apa megvárta, hogy néma csendben felosonjunkanyuval az emeletre és csak akkor nyitott ajtót. Hallottuk, hogy elkezdenekpárbajozni majd két perc elteltével meghallottuk a gyilkos átkot. Anyasikítását amire feljöttek az emeletre és MI EZ?! Az ágyamban ültem fel hidegverítékesenés reszkettem annyira valóságos volt az álmom. Még bőven éjjel volt de most nemtudtam volna vissza aludni és ennek következtében szipogva átmenetm Jamesékszobájába gondolván, hogy csendesen bebújok a tesóm mellé és reggel elmeséleknekik mindent. Elindultam csak a pálcámat az ágyam mellett hagytam de nemakartam visszamenni, nehogy esetleg felkeltsem a lányokat. Annyira szerettemvolna ha abban a percben nálam van a pálcám. Mentem tovább de rájöttem, hogynincs elég fény ahhoz, hogy megtaláljam az ő szobájukat. Valahol egyszerolvastam arról, hogy ugye azért a pálca választja a varázslót mert össze vannakkötve és ezáltal úgymond érzik egymást. Megpróbáltam nagyon erősenkoncentrálni, és egy fél percen belül a pálcám elkezdett közeledni. Ahogyodaért gyorsan megkaparintottam és egy lumost elsuttogva indultam tovább. (írói megjegyz.:Ugyen még nem taultakvarázslatokat de mivel varázsló családban nőttek fel pár alapvető dolgotmegtanultak)Valahogy fénnyel sokkal egyszerűbben eltaláltam ahhoz a bizonyosszobához. Érdekes nem? Nem tudom miértbeszélek magamhoz. Bementem a szobába és csodák csodájára aludtak. Illetvejobban megnéztem a szobát és ahol Jamesnek kéne legyen az ágya ott be volthúzva a függöny és halvány fény világított át a réseken. Kicsit elhúztam ésrögtön meghallottam fiúban kiaditt hasonmásom hangját ahogy elkezd mentegetőzni,hogy nem akarta felébreszteni a többieket de amikor végre felnézett abból amitcsinált és meglátott kicsit mintha megnyugodott volna. – Mit csinálsz ittilyenkor? – Megpróbált folytott hangon beszélni de Remus átfordult a másikoldalára és elkezdett valamit arról mondani, hogy maradjanak már egyszer végrecsöndben de ahogy láttam mindezt alva. Kemény lehet ha álmában is azon forog azagya, hogy mennyit beszélnek. Szóval ott vagyunk, hogy inkább telepátiávalbeszélgetünk mert nem akartuk felébreszteni Remusékat *Szerencsére most pénetkvan szóval van egy hétvégénk egy kicsit megszokni a Roxfortot ismerkedni megfelderíteni. Megyünk együtt Jam?* * Persze. Ez egy nagyon jó ötlet erre nem isgondoltam. Te miért nem tudtál aludni?* Egy álmom volt* *Nekem is. Társasoztunkbenne?* *Igen* *Nagyon félelmetes és élethű volt* *Tudom azért jöttem át mertnagyon nagyon nem akartam egyedül aludni vagy fent lenni.* *Jól tetted, hogyátjöttél.* *Megpróbálunk aludni? Majd holnap még beszélgetünk.* *Oké jó éjt!**Jó éjt!* odabújtam hozzá és végül egymásnak háttal de teljesen összepréselődvealudtunk el.