Két Potter a Tekergők közt

Karácsooony 1.rész

- Legyenek szívesek nem elfelejteni a nagy ünneplésben el a feladott anyagot megtanulni és megírni a beadandóikat! Ebben az évben ez az utolsó óránk, ezért mindenkinek kellemes pihenést, ünneplést és ünnepeket kívánok! Januárban újra találkozunk! – Mondta a végére picurit megenyhítve a szigort Minnie.

- Önnek is Tanárnő! – Ordítottuk be a srácokkal. A többiek is benyögtek valami önnek is féle dolgot.

- Akkor mehetünk? – Kérdezte Jam.

- Természetesen. Aki hazautazik az ünnepekre az menjen pakolni, aki pedig nem ő kezdje el élvezni a szünetet. Jó pihenést!

Mindenki hangosan beszélgetve hagyta el a termet. Én Orival futottam a Mardekár klubbja felé elbúcsúzni RAB-tól. Pont összefutottunk vele a Nagyterem előtt. Én gyors megöleltem, és boldog karácsonyt kívántam, majd Ori jött. Ő is tesvériesen megölelte és elbúcsúzott tőle, mert Walpurga megírta elég egyértelműen, hogy RAB menjen, Ori maradjon... Kedves nem? Legalább Ori nem szenved otthon. Egyébként Ily-t is meggyőztem, hogy maradjon, de a többi lánnyal nem igazán értettem ilyen téren szót. Ők mondták, hogy ahelyett, hogy az üres kastélyban lézengjenek inkább otthon ülnek ahol szerintük mindenhol meleg van. Kev-ék is maradnak asszem egy-két mardissal együtt. Szerintem ez nagyon jó karácsony lesz.

 Minket anyáék itthagytak, és elmentek meglátogatni Henry nagyapát. Szép mi? Minket meg itthagytak. Ez pont jól jön, mert mindent tudunk jobban gyakorolni, fejleszteni. A térkép lassan kész, már csak a tornyok kellenek és a varázslatok amiket már álmodunk Remuval az élen. Az animágussá válás is közeledik ezért majd azt is kell tanulni. Legalább megéri. Pettigrew hazamegy mert, hogy az anyukája ne legyen egyedül, ez kedves tőle, de ha nem gyakorol velünk akkor nem hagyhatom átváltozni első körben mert ez nem játék és ha nem jön össze akkor mehetünk bandázni a demikkel amire nem vágyom. Szerintem a srácok se. Emiatt ő szerintem egy év késéssel fogja elsajátítani ezt a képességet. Majd meglátjuk.

Most a szobámban ücsörgök és azon gondolkozok, hogy létre kéne hozni valami második tekergő csopi szerűséget. Valószíűleg semmi se less belőle, de ha a "kívülállók" egész szünetben velünk lógnak akkor nagy a lebukás veszélye ezért valamit el kéne mondani nekik is. Na majd erről még beszélek a többiekkel.

- Jössz Angel? – Dugta be a fejét az ajtón Ori.

- Persze. Merre megyünk? – Pattantam fel az ágyról, ahol egy melegítőben ücsörögtem.

- Nemtom, keressük meg a többieket.

- Oksi vársz egy percet? Átöltözök.

- Hogyne. – Vigyorgott továbbra is befele.

- Kifele vigyorogva?

- Jólvan de akkor siess. – Vihogott szemforgatva.

- Kösz a magánteret.

- Semmiség, máskor is. – Dejó nekem...

Gyorsan felvettem egy feket bélelt szoros macinaci szerűt, egy fekete trikóval, majd rávettem egy vastag vörös pulcsit,tettem fel spirált és a hajam kócos kontyba fogtam a vastag, nálam kétszer nagyobb pulcsim fölött. A fekete vörös arany bakancsom gyors megkötöttem és kiléptem a szobából.

- Kész! Kimegyünk, vagy csak bent leszünk?

- Szerintem bent kezdünk. Az megfelel hölgyem?

- Hogyne uram. Igazán nagylelkű öntől, hogy megkérdezte. – Pukedliztem megemelve a képzeletbeli ruhám szegélyét.

- Indulhatunk?

- Hogyne. – Karoltam bele mint egy bálon.

Így lebattyogtunk a lépcsőn majd egyszerre tort ki belőlünk a nevetés.

- Csikizd már meg a körtét!

- Jólvan várjál már. – Amint bejutottunk a konyhába megláttuk azokat akiket kerestünk. Vagyis James, Lily, Remu, Kev, meg a húga. Illetve akiket kerestünk meg egy plusz személy.

- Ommm te ki vagy ha szabad kérdeznem? – Szólítottam meg az idegen csajszit.

- Kornélia. Magyar O-on lakom, de felvettek ide és jöttem. – Nyújtotta a kezét.

- Jessica. Én angliai vagyok, örülök, hogy találkozunk. Neharagudj meg de hányadikos vagy és melyik házban?

- Mardekár és elsős.

- Neked aranyvérűek a szüleid?

- Igen. Magyar O-on ez már kezd eltűnni, mert ha nem házasodnánk be akkor már rég "kihaltunk" volna. – Rajzolt idézőjeleket a levegőbe. – Az én családom az egyik régi máguscsalád aki szintén a Mardit erőlteti és nagyon kemények. Csak két ilyen család van otthon de én kifogtam az egyiket. – Húzta el a száját Lia.

- Öööö hívhatlak Lia-nak?

- Persze. – Derült fel. – Úgy még senki se hív. Legtöbben a második nevemen a Zsófia-n hívnak. Amúgy Major Zsófia Korni ként szoktam bemutatkozni. Bár a Zsófia-t gyűlölöm.

- Én Jessica Evangeline Potter vagyok. Szerencsére sok becézési lehetőség van , mert ha nem lenne azt nem bírnám.

Egyre könnyedebben beszélgettünk, szinte észre se vettük a többieket amég.

- Elvagytok? – Kotyogott közbe Jam.

- Igen nagyon is. Örülök neki! – Kiáltott fel Greta. Huu telleg vele is kell beszélgetnem, hogy jobban megismerjem.

- Na most kibeszélgettétek magatokat, így már beszélgethetünk együtt is. Sirius sejtelmesen mosolygott.

Egész délután a konyhában sütöttük a sütiket és ettük őket. Annyi maradt, hogy este amikor vacsiztunk akkor mindenkit megkínáltunk. Sokan dícsérték szerencsére fincsik.

Holnap után már karácsony. A díszítés mindenhol kész, így Ily én meg a lányok beültünk a könyvtárba tanulni egy napot. A fiúk délután csatlakoztak, de katasztrófába fulladt... Khmm khmm majd inkább jelentkezem később....