Két Potter a Tekergők közt

Újra suli, végre! De örülök, ja nem...

A vonatállomáson ácsorogtam két pórázt a kezemben tartva mellettem a poggyászom pihengetett és a srácokra illetve Ilyékra várakoztam, mert megbeszéltük, hogy ott találkozunk. A fiúk elaludtak én meg nem voltam hajlandó megvárni őket így elmentem a mugli barátommal, mert nekik ma van nulladik nap vagy mi így behoztak a King's Crossra.

 Lassan indul a vonat kb. 10 perc ezért szerintem felszállok aztán lesz valami. A ládámat felszenvedtem, és a pórázon előretörő állataim után indultam nehogy szétszedjék a vonatot előttem hat méterrel.... Képesek rá. Találtam egy üres fülkét ahova betelepedtem. A cuccaim elrendeztem, és leültem az ablak mellé. Meguntam a várakozást ezért telepatikusan megkérdeztem Jam-t, hogy hol a Merlin vörös bugyogójának a fodráról leesett cérnában vannak, majd nyugodtan döntöttem a fejem az üvegnek, és kapcsoltam be zenelejátszóm ahogy bemásztak mellém az állataim, mert a vonat másik felében vannak vagyis remélhetőleg nem vesznek el... 

Éppen a Riptide ment a fülemben amikor nyílt az ajtó, és mintha a tavalyi Sirius lépett volna be csak ő nem volt csapzott mint tavaly, hanem nyugodtan arisztokratikusan nézett be és köszörülte meg a torkát. Ahogy jobban megfigyeltem hasonlított Ori-ra, de mégse. Az arca hosszúkásabb volt, a haja sokkal inkább a sötét mélybarna felé hajolt, még Ori-é feketésebb, az orra sokkal kecsesebb, Ori-é pedig kicsit piszébb ha lehet ilyet mondani egy fiú orrára. A szája vékonyabb volt, és nem sok, de néhány szeplő finoman megjelent hibátlan bőrén. A szája mozgott, de nem értettem amit mond, csak az lebegett a fejemben, hogy ő bizony nem a tavalyi Sirius vagyis ő az ÖCCSEEEE tudtammm, hogy hasonlíít!!!

 Felpattanva kiabáltam el magam, hogy tudtaaam te az öccse vagy és magamhoz öleltem. Ő teljesen meglepődött, de egy perc után finoman megpaskolta a hátam majd lehámozta karjaim magáról.

- Helló, Regulus vagyok beülhetek?

- Persze, te vagy Sirius öccse. Már nagyon vártam, hogy megismerjelek. Sokat hallottam már rólad. Ja amúgy Jess vagyok.

- Tudom, sokat hallottam rólad Siriustól... Vagyis bocsi – kuncogott a végére én pedig csak értetlenül ültem, majd abban maradtam, hogy elmesélt mint egy barátját.

Beszélgetni kezdtünk és nagyon jófej. A többiek egy óra múlva estek be a kabinba mondván összefutottak valami negyedévesekkel. Sirius meglapogatta öccse hátát mire szegény gyerek kezdett összecsuklani. 

Hát még nem olyan izmos, de majd jövőre a kviddics kihozza belőle a legjobbat csak addig ne találkozzon Hagriddal.... 

Egész úton hülyültünk, beszélgettünk és közös erővel felvásároltuk és megettük a büfés boszi kocsijának felét. Amikor megállt a vonat még ücsörögtünk egy kicsit, majd ahogy haladt a tömeg elkezdtünk mi is lekászálódni. Idén már fiákerekkel mentünk, így intettünk Hagridnak és Regnek majd elindultunk a thesztrálok felé. Én eddig emberi halállal nem találkoztam de úgylátszik az is ér aki nagyon fontos volt számodra. Az emlék hatására megszorítottam Stella pórázát. Végig csöndben ücsörögtünk az út alatt. 

Már nagyon vártuk a lakomát illetve a beosztást, mert két barátom tesója is jön. Nagyon remélem Sirius nem cseszi el a dol gokat a hülyeségeivel. Nagyon jó tesók Reggel úgyhogy nagyon remélem. A beosztás következett, mi pedig feszülten vártuk a fejleményeket. Végre Reggie kövezkezett így izgulva vártuk a fejleményeket.

 Nem akartam elhinni, hogy mellettem Ori ennyire ideges, mert éreztem ahogy minden de minden izma befeszül, és nagyokat lélegezve figyel. A süveg óráknak tűnő percek után kikiáltotta, hogy: .... MARDEKÁR!

 Amint lekerült az ifjaabbik Blackről a süveg, kicsit szomorkásan szégyenkezve pillantott felénk mire a szívem szakadt meg, hogy neki mennyire sokat jelentene a támogatásunk. Én bátorítóan visszamosolyogtam ahogy a csajok, Rem és még Jam is megeresztett egy halvány somolyt a nózija alatt, viszont aki neki a legjobban számított volna az rá se nézett, és látszott a szemében ahogy belülről omlik össze és majdnem elsírja magát. 

Szívem szerint odarohantam volna, hogy megöleljem és elmondjam, hogy én a barátja maradok bármi áron és ne féljen mert a bátyja is észhez fog térni de ezt nem tehettem meg. Figyelmem újra a háromlábú székre összpontosult, mivel most jött Margaret. 

Rápillantottam Kev-re és láttam, hogy izgul de bátorítóan rámosolygott húgára, hogy bármi lesz ő támogatja. Nagyon cukinak tartottam ezt, és örültem nekik. A süveg itt is a Mardekárt választotta megfelelőnek, mire Kev egy picit szomorkás mégis büszke mosollyal ölelte meg mellé lehuppanó húgát. 

A többi ember annyira nem érdekelt, így csak vidáman beszélgettünk és a vacsi végeztével felvánszorogtunk a klubb-ba onnan pedig az egyel előrébb került hálónkba. Mindenki bevetette magát a párnák paplanok közé és mély álomba zuhant.

Reggel kómásan ébredtem, és hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, de mikor egy vöröske rámvetette magát rögtön rájöttem, hogy mibe keveredtem. Rájöttem, hogy most vette kezdetét a második tanévem hivatalosan is.

- El sem hiszem, hogy másodikosok vagyunk!!!!! – Visította a fülembe Ily.

- Hát én se, plane nem így. – Röhögtem el a végét.

Gyorsan összekészülődtünk, felkaptam az egyenruhám, kifésültem a loboncom és lebaktattam a csajokkal együtt. A tavalyi évhez szokva a srácok lent ücsörögtek a kanapén és láblógatva figyeltek minket. Amint Ily is a látókörükbe ért, a drágalátos ikrem felpattant és szinte repült felénk, mire én is poénból kitártam a kezeim és amikor ideért jól fejbevágtam csak úgy reggeli köszönés gyanánt. Miután meghallgattuk a szokásos "Drága Liliomom milyen csodás vagy, van-e kedved randizni – NINCS" dolgot, mehetett tovább a nap a szokásos kerékvágásában. Reggelinél én viszont leváltam a megszokott kis csipetcsapattól és a Mardekár kígyós asztalánál foglaltam helyet olyan szerencsésen, hogy pont bekerültem Kev, Marg és RAB közé. Asszem ez less a beceneve ez jó és egyedi na mindegy.

- Reggelt. – Huppantam le melléjük.

- Neked is. – Mondták kórusban. Mintha gyakoroltak volna.

- Neked szabad itt ülnöd? – Kérdezte politikusan RAB.

- Nem. – Válaszoltam marha egyszerűen. Minnie még nem volt láthatáron így a nyakkendőm a zsebembe gyömöszöltem, és elkezdtem kiszedni a kaját.

A Carrera tesókkal reggelinél megdumáltam mindent, viszont RABbal két falat elnyammogása közt összesúgtam, hogy ma délután ötkor az első üvegház mögött tali.

Inkább nem is tudom mit írjak. ELszégyellhetem magam mindenhova. Nem hiszem el amit művelek. Ez a rész pocsék és MÁJUS MÁJUS óta nem hoztam részt!!!!!!!!! Ez megbocsájthatatlan bűn és nagyon próbálkozok, de most nem megy. Nagyon sokminden van és neharagudjatoook. (Már ha valakit érdekelne) Szóval próbálok jobb, és gyakrabbi részeket hozni. Tényleg. Milyen a nyár? Találkoztok barátokkal, szereztek új élményeket???? Meséljetek naggyon szívesen meghallgatom ha van avlami. Akit még érdekel ez az egész annak roppant hálás vagyok, és véleményt kommentbe várommm. Szép nyarat!

Puszi:

Beka