Két Potter a Tekergők közt

Karácsony!!!! 2.rész

- Hagrid! Nyisd ki, mi vagyunk azok! – Kopogtattunk barátunk ajtaján egy nappal karácsony előtt. Mindenki itt volt velünk, igazából van akivel kb 8 órája beszélgetek de már most nagyon jóban vagyunk.

Ma nyolc fele keltünk fel, mert tegnap legalább éjfélig dumáltunk a mi szobánkban! A mardisok is átjöttek és olyan jó volt! El sem hiszem. Annyira jó most minden. Egyébként rajtam a tegnapi bélelt naci van a bakancsommal meg egy vörös vastag pulcsi amibe néha besétál Merlin mikulás sapkában pizsiben. Nagyon szeretem ezt a pulcsim 😊 Egyébként azért próbáljuk meg rátörni Hagridra az ajtót, mert a dekorálással szeretnénk segíteni amibe beletartozik a fa vágása is ezért menni szeretnénk vele, hogy utána mi díszítsük fel.

- Na én kezdem megunni. – Forgatta meg a szemét Ily. – Álljatok arrébb. Légyszi. – Tette hozzá. – Alohomora. – Motyogta a helyes pálcamozdulattal kísérve. Az ajtó kitárult és megpillantottuk bent Hagridot a tűzhely körül.

- Hát te mit csinálsz? – Kérdezte elsőnek Ily.

- Ti meg mit kerestek itt? – Kérdezte idegesen a félóriás.

- Segíteni szerettünk volna karácsonyfát hozni meg választani.

- Tényleg az ma van. – Kapott a fejéhez amivel majdnem leütötte a fél berendezést a kis sutácskám. Annyira szeretem olyan mint egy kiskutya aki mindent szétszed mégis akkora szíve van, hogy az hihetetlen.

- Gyertek menjünk. – Terelt minket kifele amikor robbanást hallottunk bentről.

- Ez mi volt? – Fordult vissza egyszerre Jam és Ori.

- Biztos csak a tea, de semmi baj majd leáll. – Igyekezett mégjobban kifele amitől még gyanúsabb lett. Visszaléptem, majd felsikítottam amikor megláttam a nagykutya méretű pókot az ágyán.

- Hagrid az micsoda? – Kérdeztem a háta mögé bújva, mert a pók mérgesen csattogtatta a rágóit és mintha azt mondta volna: Menj el.

- Ő csak cs..csak csak megsérült.

- Ne hazudj. – Mondta érthetően a pók. Mi a fene. Beszél?!

- Akromantula? – Sikított fel Ily.

- Milyen mandula? – Kérdezett vissza egyszerre a három fiú miközben nekem kezdett leesni. – Olvastam róla. – Folytatta Ily. – Nem szelidíthető emberekre is veszélyes óriási méretű beszélő pókfaj.

- Pontosan. – Motyogta Hagrid. – Ő lesz Aragog felesége. – Magyarázott össze vissza dadogva a bajsza alatt.

- Hogy kinek a mije?

- Aragog a hím akromantula aki már régebb óta megvan.

- Ebben a házban?!

- Nem dehogyis... az erdőben, és Mosag-ot most akartam elvinni hozzá.

- Ne haragudj meg, de mi nem megyünk Mosaggal. – Lépett hátra egyet Ily. Nem mellesleg egyet értek...

- Semmi baj, de akkor nem tudunk fát vágni mert elkéstünk.

- Rendben de akkor mondd meg neki, hogy ne bántson minket.

Mire ezt lebeszélték, hogy ne nézzen minket instant ebédnek elment egy óra. Szerencsére időnk az van így elindultunk befele az erdőbe. A friss hó ropogott a talpunk alatt, és a lombkorona hiányában szenvedő fákon át besütött a napfény ami csillogva verődött vissza a hópaplanról. Szerencsére a legtöbb fa itt örökzöld. Már jó régóta gyalogoltunk amikor egy hatalmas pókháló keresztezte utunkat. A méretei szinte földöntúliak voltak. A fonál amiből készült olyan vastag volt mint a karom, és minimum olyan magas mint a négy fiú együtt, a szélességéről meg ne is beszéljünk. Egy krater szerű lyukból egy Hagrid magasságú de vékonyabb pók bocsánat akromantula figyelt minket ami megmondom őszintén nem volt bíztató.

- Aragog, itt a párod! – Kiáltott oda Hagrid. – A neve Mosag. Nagyon jól meglesztek. Gyere ismerd meg, de a barátaimat ne bántsd.

- Rendben nem bántom őket. – Dörmögte egy mély reszelős hang. Kicsit sem volt félelmetes

A pár boldogan beköltözött a gigászi hálóba, mi pedig el iszkoltunk. Kiválasztottunk három fát, egy hatalmasat és kettő vállalható méretűt. Ily viszont visszafele úton letért tőlünk és egy édibédi törpe méretű törpefenyővel tért vissza. Azt mondta keressünk még egyet és akkor lesz a klubbhelységben és a szobánkban is, tekintve most mind együtt alszunk. Mire visszaértünk találtunk még egyet, amit én húztam. Mire visszaértünk jócskán elmúlt dél, így az ebédet lekéstük. Gyorsan leszaladtunk a konyhába, ahol a lányokkal kértünk ebédet és forrócsokikat mindannyiunknak, mert jól áthűltünk. A konyha egy elszigeteltebb sarkába ültünk le ahol különösebb összebeszélés nélkül elkezdtük mondani nekik amiről tudniuk kell ha részt akarnak venni a kalandokban.

Miután mindent megértettek amit kellett és megtömtük a pocakunkat mehettünk díszíteni. A nagyteremmel kezdtük, és gyönyörűek lettek. Mind a három négy színben pompázott, szolidan mégis bohókásan elrendezve a füzérekkel és díszekkel. Alulról indul a zöld, majd átmegy kékbe, utána jön a piros majd a tetején a sárga. Csillagnak pedig megbűvöltük őket, hogy folyton változzon a színük. Varázslatos lett a végeredmény. Miután ezzel elkészültünk felbaktattunk a hálókörletbe ahol szintén elvégeztük ezt a procedúrát csak kicsiben, illetve mindenhova díszeket és füzéreket aggattunk. Minden ki lett dekorálva.

A végeredménnyel elégedettem mentünk le vacsizni ahol ma is kitettek magukért a házimanók, és minden merlini volt. Este még beszélgettünk és tervezgettük a szünetet.

Sziasztok emberkék!! Nem lett túl hosszú, de legalább időkorláton belül vagyok. huhhh. NAGYON NAGYON NAGYON ki kell élvezni ezt a maradék időt a nyárból, mert utána mehetünk tanulni..... jeej dejóóó. Na inkább nem erőltetem. Köszönöm azoknak akik olvassák. Tényleg! Nélkületek írni uncsi lenne. Várom a véleményeket a résszel és élvezzétek a nyarat! Sieteeek!

Puszi:

Beka