Két Potter a Tekergők közt

Terv

Még mindenhol korom sötét volt, amikor a szobában egy lány felkelt. Megfogta a baldachinját és halkan behúzta. Elsuttogott egy lumost mire apró lángocska gyúlt a pálca hegyén. Elővett egy könyvet, és lapozgatni kezdte. Az idő csak telt fölötte, ő pedig már harmadjára olvasta újra a könyvet, minden oldalt több ideig tanulmányozva. A nap lassan kezdett felkelni miközben kimászott az ágyból. Gyorsan felöltözött és leosont a klubbhelységbe. Még senkit nem talált lent ami nem lepte meg mivel nagyon korán volt még. Útját a csillagvizsgáló torony fele vette, hogy onnan nézze meg a napfelkeltét. Megmászta a hosszú lépcsősosokat, mire végre odaért pont elkezdett feljönni a nap. A toronyban egyedül volt így kiülhetett a párkányra. Nem felt, pedig ha lecsúszik szörnyet hal. Cak ücsörgött, és lábát lógászva elmélyülten tanulmányozta a felkelő nappal bearanyozott tájat, és finoman mosolyogva állapította meg magában, hogy élete legjobb döntése volt a Roxfort. Vasárnap lévén a lány elindult, csak barangolt a hatalmas kastélyban össze-vissza. Ebédidő körül csodák csodájára eltévedt. Hiába indult el egy irányba, zsákutc lett, ha visszafordult elfelejtette az utat é sez így ment jó fél órán keresztül, majd egyszer csak nekivetette a hátát a falnak és lecsúszott volna ha nem nyílik meg a fal és a lány nem zuhan be rajta. Mint kiderült a haja megcsiklandozott egy körtét a festményen, a kilincset pedig csúszás közben lenyomta. Ami odabent fogadta attól az álla a padlót súrolta. Több száz házimanó nézett rá egyszerre. Egy pillanatig úgy tűnt, hogy belefagytak a másodpercbe, de a többség folytatta a munkáját, húsz manó pedig elésereglett, és erőszakosan néha tudakolni kezdték, hogy mit kíván enni, vagy esetleg elkezdték telepakolni a kezét mindennel is. Finoman visszautasította mindatűzt amit eléhalmoztak nagy hirtelenjében és kért egy adagtöklevet üvegben amit el tud vinni és egy kicsi kosárkát amibe péksütiket rakosgattak. Miután megszabadult a hajlongó manóktól folytatta ezelőtti bolyongását. Valahogyan eljutott a könyvtárig, ahol meglátta a testvérét és egy vörös hajkoronát hátulról. Aminte z tudatosult benne isndult is visszafele, de útközben elesett vagyis neki ment valakinek.

- Figyelj már oda te!

- Bocsi, elkalandoztam. – Pillantott fel a lány a szőkeségre

- Hát te? Miss magabiztosság. Mi történt, hogy ilyen mélabús vagy ma?

- Semmi Lucius, kopj le. Ma nincs hozzád erőm.

A szöszi meglepődve pislogott a lány után aki egy bocs kinyögése után kikerülte és folytatta útját ugyan abban a tempóban, elmélázva. Hirtelen ötlettől vezérelve utánafordult, és pár gyorsított lépés után utolérte.

- Kösz a múltkorit. – Erre csak egy kérdő szempárt kapott válaszul. – Tudod, hogy nem adtál oda Fricsnek.

- Igazán nincs mit bár azt megköszönheted, hogy nem égettelek titeket szénné vagy fojtottalak titeket vízbe. Mellesleg megérdemelted volna.

- Hé ezt meg, hogy értsem Jessica? – A lány csak sokkosan meredt a fiúra, nem értve a helyzetet. – Mi történt? Baj van? Rosszul vagy? – Ez még zavarosabbá tette a dolgokat a lány fejében. Törődik vele a fiú? Miért a keresztnevén hívta? Mi történik? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal indult meg újra, ami felettébb nyugtalanította a fiút, mivel továbbra sem tudott semmit kiszedni az évfolyamtársából. Egyszer csak egy ajtó termett a semmiből a falban. Beléptek, és egy csodás kis helységet találtak. Felettébb furcsa mégis vonzó volt. A közepén egy nagy tábortűz égett, a szoba sarkában egy kis fürdőtó volt amiben úszkált néhány aranyhal. A tábortűz körül friss fű nőtt mindenfele, és egy szikrázó napsütéses ég fogadta őket. Mind a két nebuló csodálkozva nézte és el sem tudták képzelni miféle hely lehet ez. Letelepedtek a fűbe, és a lány elővette a könyvét. A fiú érdeklődve vizslatta, hogy mit olvashat annyira partnere de csak egy gyilkos szempárral találta szembe magát. Inkább feladta a próbálkozást, és körülézett. Megpillantott egy könyvespolcot, asztalt és pennát. Jessica is felnézett, a fiú távozására. Ő is észrevette a könyveket, és odasétált a szöszi mellé. Egy pár könyvcím felkeltette az érdeklődését. Leemelt három könyvet és visszatelepedett a tűz mellé. A könyvek mind az animágiáról és a vérfarkasságról szóltak. A szoba jóvoltából a fiú viszont nem látott semmi egyebet három színes könyvnél. Ahogy beleolvasott a gesztenyebarna a könyvekbe, máris zsebre rakta mind a három bocsánat, négy könyvet és a fiú felé fordult.