Két Potter a Tekergők közt

A találkozás

Az órákat végig szenvedtük, és azon agyaltam, mit mondjak RAB-nak. Kicsit féltem ettől az egésztől mert ha Ori megtudja, hogy talizunk a tesójával tuti dührohamot kap, így utolsó óra után megpróbáltam a könyvtárba csöndesen elsurranni mivel később nem tudok kérdések nélkül lelépni. űŰ

- Te mere mész Jess? – Megfojtani téged. Motyogtam az orrom alatt.

- A könyvtárba, mert már ma is sok házit kaptunk, nem szeretnék első nap lemaradni.

- Aha, persze. Ennyire nem vagy stréber. – Vigyorgott felém egy pimasz mosollyal mint aki tudja, hogy nem mondok igazat. Khmm Khmmm nem tévedett sokat.....

- Egyrészt senkit ne hívj így, másrészt semmi közöd hozzá, harmadrészt tényleg nem a könyvtárba megyek, hanem találkozok a kertben Ilyékkal.

- Aha, ezt se hiszem el de mindegy. Ha nem mondod akkor nem mondod. Mit csináljak veled? – Röhögött ki a végére. Na szép.

- Semmit, de majd este dumálunk okés? – Odamentem megöleltem majd sarkonfordultam és elfutottam a másik irányba a kertbe, mivel ezzel a hülyeséggel memt az idő és már negyed öt volt én viszon ki akartam érni hamarabb.

A kertben már csak sétáltam, és így is kb félre már ott voltam. Lehuppantam az üveg mellé, nekitámasztottam a hátam, majd előkaptam először az SVK házim mivel mindenből kaptunk egy rakatot. ELSŐ NAP!!! Mi lesz itt évközben? Elkezdtem írni a beadandóm a mumusokról.

"A mumus egy alakváltó lény, ami mindig a hozzá legközelebb álló személy legnagyobb félelmévé változik. Életszerűen utánoz mindent, és csak egy varázslat van amivel védekezni lehet ellene. Ez nem más, mint a Commikulus. Amikor ezt a varázslatot végezzük akkor arra kell gondolni, hogy mivel lehet nevetségessé tenni, mert az egyetlen dolog amit ki nem állhat az a nevetés. Amikor kimondjuk a mumusra a varázslatot akkor a fejünkben elk ell képzelni a lehető legnevetségesebb szituációt az ellen ami a leginkább megrémiszt minket........" 

Miután befejeztem a 10cm-es pergamen megírását, (Nagggggyon kíméletes volt a Tanár Úr ezzel a hosszal) Felnéztem, hogy jött e valaki. Az idő már négy negyvenöt volt, úgyhogy folytattam a bájitaltannal. Itt Lumpi a zsugorítófőzetről kért részletes elemzést, mivel azt készítettük el órán. Mondhatom, marha igi volt..... Amint befejeztem ezt is ismét felpillantottam, és ekkor már RAB fürkésző pillantásait éreztem magamon. Felálltam megöleltem, majd visszaültünk.

- Örülök, hogy kijöttél.

- Mit szeretnél? – Hmmm kedvesssss.....

- Csak láttam rajtad, hogy nem viseled jól a bátyád viselkedését.

- Hát valljuk be, nem. Nekem ez nagyon nehéz volt. Tudod ha nem a Mardekárba kerülök, kitagadnak és én nem vagyok olyan bátor mint Sirius. Őt nem érdekli a véleményük és leráz magáról minden sértést. Néha az én büntetésem is magára vállalja, és most nem foglalkozik velem, mert féltem.

- Hidd el nem gondolja komolyan ezt a viselkedését. Túl fog jutni ezen jó? Én is beszélek a fejével, mert eddig olyan jó tesóknak tűntetek. Nem lenne jó, ha megromlana ilyen semmiség miatt.

- Köszi, az nagyon jól esne. Higgy nekem én se akartam oda kerülni, csak a süveg adott választást én pedig megijedtem.

- Elhiszem, bár azt nem mondom, hogy átérzem mert az kamu lenne.

- Örülök, hogy nem mondtad. – Nevette el magát végre.

- Hát igen pedig minden rendben less. – Hülyültem vele, mivel ha valaki ezt mondja tuti nem less így poénból mondtam amit rögtön vett.