Hill's

12.rész

*William szemszöge*
Rose elaludt, így gondoltam ez a legjobb alkalom arra, hogy beszélni tudjak a fiúkkal. Először Emmetet tárcsáztam, mivel előbb meg kellett tudnom Adam mit mondott a húgomnak, csak utána következhetett ő.

📞
-Szia Will.
-Emmet, tudnánk találkozni?
-Persze, valami baj van?
-Csak beszélni szeretnék veled. -csend volt a vonal másik végén.
-Oh, szóval igen. Mit csináltam?
-Ráérnél most?
-Persze
-10 perc és az irodámban leszek. Ott várlak. Szia.
Meg sem vártam míg válaszol, csak rácsaptam a telefont és indultam is. Egyre jobban kezdett izgatni az ügy. Nem az volt a célom, hogy kémkedjek a húgom után, csak mivel a bátyja vagyok tudnom kell mivel bántotta az a nyomorult és ha már beszélek vele hátha tudok valamit segíteni neki Emettel kapcsolatban. Tudom hogy érez iránta, hiába nem vallja be magának.

Beérve az irodámba csak ledobtam magam a fotelbe és meg is érkezett Emmet.
-Will
-Emmet.
-Kérlek mondj valamit, mert kezdek félni. Annyira kimért voltál a telefonban. Ugye nem Roseval történt valami?
-Nem, vagyis nem teljesen.
-Mondd már Will.
-Elmondta a tegnapi vitátokat.
-Oh bazdki. Most úgy érzem magam, mintha egy apukás beszélgetés következne.
-Nem teljesen. Én úgy beszélnék veled mint barát, csak másodlagosan úgy mint bátyj.
-Miről lenne szó?
-Szeretném tudni mit érzel a húgom iránt. Nem érti mi történik, teljesen ki volt borulva mikor hazajött. Nagyvonalakban elmesélte mi volt, de szeretném tőled is hallani.
-Oh. Figyelj, őszinte leszek. Mióta az eszemet tudom szeretem Rosaliet. Szerintem ez már nem is fog változni. Tudom, hogy fájdalmat okoztam neki, sosem akartam elhagyni, de muszáj volt. Most, hogy visszakaptam mégjobban próbálok rá figyelni, de rettegek attól, hogy elveszítem.
-Miért akadtál ki?
-Mert borzalmas azt hallani, hogy valaki hozzáért. Főleg egy ilyen seggfej mint Adam. Nem is akarok tudomást venni arról, hogy akárkivel is volt míg távol voltam.
-Értem. Értékelem, hogy őszinte voltál. Amit biztosan tudok az az, hogy a húgom oda van érted évek óta. Ezt hiába is tagadná, nem tudja. Ha valaki, hát én ismerem őt. Láttam milyen volt régen mikor veled volt, mikor elmentél, nélküled és most ismét veled. Szeretem a húgom, de mióta elmentél nem ugyan az a lány. Azt a Roset akarom visszakapni aki veled volt. Én látom ezt a lányt, csak nem mer nyitni, mert szerintem ugyan attól fél amitől te. Remélem helyre hozzátok a kapcsolatotok. De az nem maradhat el, hogy ő az életem, szóval ne merd soha bántani.
-Soha nem bántanám szándékosan. Beszélni fogok vele, és rajta leszek azon, hogy megbocsájtson.
-Rendben. Térjünk rá a másik témára. Halljam, mit mondott Adam a húgomnak, amivel ennyire a lelkébe tiport?

Miután Emmet elmondta hogy Adam miket vágott Rosaliehoz, kiviharzottam az irodából, majd az épületből is és a kocsim felé vettem az irányt. A lehető leggyorsabban vezettem Adam lakása felé. Odaérve kipattantam a kocsiból, és meg sem várva hogy ajtót nyisson, berontottam a lakásba.
-Will te mi a faszt csinálsz?
A múltkori találkozásunkhoz hasonlóan most sem csevegéssel indítottunk. Egyből ütni kezdtem ahol értem. A dühtől úgy éreztem forr a vérem, nem tudtam uralkodni magamon. Át akartam neki adni a fájdalmat, amit a húgomnak okozott.
-Állj már le, ember!
-Ez semmi ahhoz képest, amilyen fájdalmat te okoztál neki.
-Miről beszélsz?
-A húgomról basszameg. Arról hogy a lelkébe gázoltál, amit én nem hagyok büntetlenül. Hogy mondhattál neki ilyeneket? Ribancnak mered hívni azt a lányt, akiért évek óta odavagy, csak mert mással van? Mégis mit gondoltál, mikor a szüleinket hoztad fel neki? Hmm? Normális vagy? Alig temettük el őket, te pedig feltéped a sebeit? Hogy lehetsz ilyen nyomorult féreg azzal szemben akit szeretsz?
Adam csak bámult maga elé és egy szót sem szólt.
-Szólalj már meg. Most nincs akkora pofád, mi?
-Én..én... nem emlékszem miket mondtam. Annyira sajnálom Will. Tőle is bocsánatot fogok kérni. Esküszöm.
-A bocsánatkérésed ide kurva kevés lesz. Felejts el minket. Meg ne lássalak még egyszer a közelébe. Megértetted? Különben esküszöm, hogy megöllek.

Adam csak bámult maga elé, mint aki nem érti mi történik. Lehet hogy tényleg nem emlékezett, de ez engem most hidegen hagyott. Az pedig hogy részeg volt és nem emlékszik, nem jogosítja fel arra, hogy így beszéljen.

-Csak azért nem öllek meg most rögtön, mert fontos voltál nekünk és lehet hogy neki még most is az vagy.
-Én tényleg nem emlékszem.
-Nem érdekel! Végeztünk. Mostantól nem akarlak meglátni se a családom se a hálózat közelében.

Továbbra is csak ült és bámult maga elé. Nem akartam tovább pazarolni az időmet, inkább tovább indultam a dolgomra. Mielőtt a hadiszállásra értem csörgött a telefonom, a kijelzőn pedig Kate neve volt.

📞
-Szia Will! Zavarlak?
-Kate, te sosem zavarsz. Mondd csak.
-Csak szólni akartam, hogy átjöttem Rosehoz, mert nem válaszolt az üzenetekre. Mikor ideértem aludt, de iszonyatosan meleg a teste és nagyon izzadt. Elég magas a láza és az ágyból sem tud kikelni.
-Máris szólok az orvosnak és megyek haza.
-Nem kell, Chloe azt mondta hoz neki gyógyszert, addig itt maradok vele.
-Nem, szó sem lehet róla. Viszem az orvost. Nemsokára ott vagyok.
-Jólvan, várlak.

Letettük a telefont és mentem is az orvosiba, ahol szerencsére megtaláltam Thomast. Dr. Thomas Halding évek óta az orvosunk és apánk jó barátja. Ő a város legjobb orvosa, így egyértelmű volt, hogy rá van szüksége a csapatunknak. Az apám szerződtette le hozzánk. Van egy kisebb csapata, mivel egy műtétnél nyilván több emberre van szükség.

-Dr. Halding. Éppen önt keresem.
-Will, mondtám már hogy tegeződjünk. Miben segíthetek?
-A húgom lebetegedett. Nagyon magas láza van, az ágyból sem tud felkelni. Eljönnél megvizsgálni?
-Persze, máris hozom a táskámat.
-Köszönöm Thomas.

Már Thomassal az oldalamon indultam haza. Beérve egyből Rose szobája felé vettem az irányt. Ott feküdt az ágyában és hiába nem mutatta ki, borzalmasan szenvedett. Thomas rögtön megvizsgálta. Rose alig tudott felülni is az ágyban.

-Szerencsére semmi komoly baja nincs. Csak láza van, más tünetei voltak?
-Csak annyi amit elmondtunk. -mondta Kate
-Lehet hogy elkapott valami vírust, de ha nincs más tünete inkább azt mondanám ki van merülve. Lelkileg hogy van?
-Lelkileg biztos, hogy nincs jól.
-Ez is közrejátszhat. Vegyen be a gyógyszerből naponta háromszor, amíg nem javul az állapota. Pihenjen sokat, igyon sok folyadékot és hamarosan helyrejön.
-Köszönöm Thomas.
-Ugyan, ezért vagyok.
-Visszaviszlek.
-Dehogyis, maradj csak. Eltalálok.

*Rose szemszöge*
Fogalmam sincs mennyi ideje vagyok ágyban, csak annyit tudok hogy gyengének érzem magam, megmozdulni sincs energiám. De ideje kikelni az ágyból. Nem engedhetem meg magamnak, hogy napokig feküdjek.
Elindultam a konyhába valami ételért. Lent Will fogadott.

-Rose, pihenned kellene. Menj vissza az ágyba.
-Nyugi, csak kajáért jöttem.
-Mit szeretnél enni? Megcsinálom és felviszem neked.
-Bármi jó lesz ami gyorsan kész van. Éhen halok. Amúgy, mióta vagyok ágyban?
-Harmadik napja, de már javul az állapotod. Várj egy picit, John hív.
Will félrevonult telefonálni, addig nekiálltam reggelit készíteni.

*Will szemszöge*
-John?
-Will, van egy kis gond.
-Hallgatlak.
-Az embereink gyanús alakokat észleltek a területünkön, a beépített emberünktől kaptunk infókat. Elég nagy rakományról beszéltek, amit tőlünk akarnak ellopni. Megszereztük a címet, ahol gyülekeznek.
-Máris megyek. Szedd össze az embereket.

*Rosalie szemszöge*
Will félrevonult telefonálni és ahogy láttam eléggé felzaklatta John. Akárhogy hallgatóztam nem derítettem ki semmit. Remélem nincs nagy gond. Kíváncsi vagyok megosztja-e velem.

-Will, baj van?
-Nem, dehogyis, pihenj csak.
-Ugye nem hallgatsz el semmit?
-Te most arra koncentrálj, hogy meggyógyulj. Addig megoldok mindent.
-Esküdj meg, hogy nem hagysz ki semmiből.
-Nyugodj meg, ketten vagyunk.

Megvártam míg Rose visszafekszik és indultam be a hadiszállásra. Itt az ideje leszámolni ezzel a bandával. Ők rabolták el a hugaimat, ők bántották Rosaliet. Azután, hogy visszakaptam őket nyomoztam. Gondoltam hogy többen vannak és a sejtésem beigazolódott.