Hill's

9.rész

*Emmet szemszöge*
Mindent ellepnek a lángok, nemtudom hogy megyek ki innen. A lányok kiszabadultak, hallom ahogy Rose az én nevemet kiabálja. Sír, azt hiszi meghaltam. Ki kell jutnom hozzá. Az első tárgyat ami a kezem közé akadt a tűzbe borítottam hogy ki tudjak menni. Amint kilépek a lángok közül meglátom őt ahogy a földön térdel és rám emeli meggyötört, könnyáztatta arcát és nehézkesen bár de felém rohan. Énis elindultam hogy végre karjaimban tarthassam. Hosszasan magamhoz öleltem majd ahogy rámnézett, láttam rajta hogy tétovázik ahogy én is, de végül egyszerre érintettük össze ajkainkat, majd Rose elájult.

*Rose szemszöge*
2 nap múlva...
Végre hazamehetek. Kemény egy napig voltam kiütve. Az orvos elég sok dolgot mondott amit jelenleg nem éreztem a gyógyszerek miatt. Rengeteg karcolás, heg és ütésektől keletkezett folt van a testemen. Megzúzódott két bordám, súlyos égési sérülés van a karomon és eltávolítottak egy golyót a lábamból. Csodás.
Összepakoltam a cuccaim majd kiléptem a szobából a kórház visszataszítóan büdös folyosójára. Egyedül Kate volt kint.
-Rose. Végre felébredtél. Azt mondták senki nem mehet be hozzád. Emmet és Will nagyon sajnálják hogy nem lehetnek itt de tudod...a maffiának menni kell tovább.
-Tudom. Megértem. Azt viszont nem, hogy miért a kórházba hoztatok? Miért nem a saját orvosunkhoz?
-Ez volt a legközelebb. Én már előkészítettem mindent, mire ideértetek. Mindenki nagyon kivolt Rose. Te ájultan feküdtél Will karjaiban. Emmet is elég szarul nézett ki és a csapatból is többen.
-Ők jól vannak?
- Emmetnek kissebb égési sérülései lettek. Az embereiteket a központban kezelték. Veled viszont nem kockáztattak.
-Chloe?
-Semmi baja. Nem bántották. Csak kimerült volt és éhes. Nagynehezen evett és este aludt is.
-Hála az égnek. Kate. Emmet. Ohm... Mondott valamit?
-Annyit hogy adjam át neked: valóban megtörtént. Ja és Will üzeni hogy minimum ebben a hónapban meg ne lásson bent. Otthon kell maradnod és rám lettél bízva.
-Háziőrizet? -nevettem
-Olyasmi.
-Csodás.
-Ja, még el nem felejtem, van kint egy rendőr, aki veled beszélne. Behívhatom?
-Már csak ez hiányzott. Persze.
Kate kiment, majd őt pedig egy jól ismert, egyenruhás arc váltotta, Charlie Davis.
-Davis.
-Hill.
Na igen. A rendőrök. Apám megegyezett velük. Alapvetően nem vagyunk a kedvenceik, ahogy ők sem a miénk, de az egyezség alapján, amíg nem vagyunk egymás útjában és alkalom adtán kisegítjük egymást, addig nincs problémánk a másikkal.
-Már a bátyjáddal beszéltem, elmondta, hogy mi történt. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél. Viszont,  volt egy kis visszhangja az akciótoknak, így bele kell avatkoznom. Felvenném a vallomásod arra az esetre, ha nem tudnám elsimítani az ügyeteket.
-Persze. Érthető.

Miután elmondtam a rendőrkapitánynak mindent, ami rá tartozott Kate kocsijával mentünk haza. Nagyon sajnáltam a sajátomat, az a kocsi volt az életem.

Hazaértünk Kate pedig azonnal hívta Willt hogy jelentsen neki.
-Nemsokára itt lesz.
-Oké. Addig én lefekszek.
-Fáj valamid? Rosszul vagy?
-Fáj, mindenem.
-Rendben. Vegyél be egy fájdalomcsillapítót. Azt mondta a doki hogy egy nap csak egyet, max kettőt ha elviselhetetlenül fáj valamid.
-Oké. Te nem jössz fel?
-Én megvárom Willt.
-Ohmm...oké.
Fent befeküdtem az ágyamba és nyakig magamra húztam a takarót. Bevettem a bogyómat és épp visszafeküdtem volna de megjelent az ajtóban Will. Nem tudtuk mit reagáljunk egymásra, végül egymás karjaiba borultunk, Will úgy szorított mintha az élete múlna rajta, amit szóvá is tettem.
-Will, nem mintha nem esne jól de légyszi engedj el, a zúzódott bordáim tiltakoznak a szorítás ellen.
-Ne haragudj. Jobban vagy?
Helyet foglaltunk az ágyon, aggódva nézett végig rajtam és mostanában először úgy éreztem mintha minden a régi lenne.
-Amennyire ebben az állapotban lehet.
-Rose..én.nem tudom mit mondjak.
-Én sem.
-Sajnálom a múltkorit. Én, tényleg nem tudom mi ütött belém.
-Csak felgyülemlett benned a feszültség és rosszkor voltam rossz helyen.
-Nem, nem szabadott volna olyan dolgokat a fejedhez vágni, megütni meg pláne nem. Ne haragudj.
-Will, én nem haragszok. Már nem.
-Akkor jó. Nagyon féltem, tudod? Nem bírtam volna ki, ha elveszítelek titeket. Amikor benyitottam és megláttalak abban az állapotban, póló nélkül, véresen, foltokkal borítva..
-Időben ott voltál, mint mindíg. Itt vagyunk és ez a lényeg. Chloe karcolások nélkül, én pedig majd helyre jövök.
-Annyira sajnálom. Mostantól jobban fogok rátok vigyázni.
-Attól tartok én. Elmondod mi történt az arcoddal? Verekedtél?
-Ezt hagyjuk máskorra, most viszont nem tudom mennyire volt jó ötlet idehozni de van kint valaki aki szeretne bejönni hozzád.

Nem mondtam semmit csak bólogattam. Adott egy puszit a fejemre és kiment őt pedig felváltotta Emmet.
-Szia
-Szia
-Hogy vagy?
-Jobban mint akkor.
-Nagyon megijesztettél minket. Nem kellett volna titeket egyedül elengedni. Willel mindketten be voltunk pánikolva, tiszta bolondok háza volt. Minden alkalommal mikor lehunytam a szemem láttalak ahogy a lángoló épület előtt ájultan esel össze a karjaimban. Annyira féltettelek Rose.
-Sajnálom. Jobban kellett volna figyelnem.
-Istenem. Nem a te hibád. Ezt jól kitervelték.
-Chloe lelőtt egy embert.
-Tudom. Elmondta.
-Mikor?
-Mielőtt bejöttem hozzád. A lelkemre kötötte hogy vigyázzak rád és vidítsalak fel.
-Jézusom.
-Figyelj...Már hallottuk nagyjából a részleteket de szeretném a te szemszögedből is hallani.
-Mit szeretnél tudni?
-Például azt hogy mit csinált veled Karl.
-Ismered?
-Willel utána néztünk. Apád vetélytársa volt. Előtte pedig üzlettársak voltak.
-Ezt elmondta.
-Szóval mit csinált veled? Persze csak ha készen állsz rá akkor mond.
-Valami nagyobb pozícióba lehetett mint a többiek mert mindenki leste a kívánságát. A többieknek nem engedték hogy bántsanak, neki pedig elnézték. Bejött a szobánkba...makacs természetemhez híven nem engedelmeskedtem neki. Elkezdett velem kiabálni aztán megkértem hogy ne Cloe előtt folytassa.
-Igen.
-Megütött. Ott ütött ahol csak ért. Rettentően fájt mindenem és ezután közölte hogy magáévá akar tenni.
-Azt mondta Will hogy mikor bement nem volt rajtad póló..Szóval..
-Nem. Will időben érkezett így nem történt semmi.
-Nem bírtam volna ki ha bárki is hozzádért volna úgy. .
Szerettem mikor így törődött velem. Meg akarom vele beszélni a múltban történt dolgokat, amilyen hamar csak lehet.
-Tudom min gondolkodsz. És ha szeretnéd elmondhatom most.
-Megtennéd?
-Szóval. Akkor már ugye benne voltam a maffiába és tényleg csináltam amit csak kellett. A suliba álnéven lettem beíratva, a Dane tényleg csak egy álca volt. Nemtudom észrevetted-e előtte hogy nem nagyon barátkoztam senkivel. Bár a szüleim mondták hogy lehet, de nem akartam senkit belekeverni az én gondjaimba. Jobbnak láttam ha esetleg fenyegetést kaptunk volna ne legyen kivel megfogniuk. Ehhez tartottam magam pár hónapig aztan jött egy lány aki kihúzott ebből. A barátom volt, sőt a lelkitársam, akire bármikor számíthattam.
-Én voltam az a lány...
-Igen. Te voltál Rose. Megtörtént amitől féltem, apám kapott egy fenyegetést, ezért el kellett mennünk Amerikából. Nem szólhattam hisz megpróbáltál volna megakadályozni vagy velem jönni és az semmi jóhoz nem vezetett volna. Nem hazudtam mikor azt mondtam hogy téged védtelek. Ebben az évben visszajöttem, apám sokat fejlesztett a maffián és szövetkezett Seattle legynagyobb maffiavezérével William Clifford Hillel.
-Az apámmal...
-Igen. Mindezt a legnagyobb titokban ment, így senki nem tudott róla.
-Értem. Mondjuk el Willnek.
-Majd én beszélek vele, te csak pihenj.
-Köszönöm.
Hosszú percekig vártam Emmetre és valószínűleg elaludhattam mert mikor felkeltem odakint sötétedett. Az ablakomhoz sétáltam és láttam hogy a kocsija felé tart. Valamiért nem akartam hogy elmenjen így felhívtam hogy nem tudok aludni és nem-e jönne fel hozzám csak amig elalszok, amire természetesen igent mondott.
-Mi volt Willel?
-Megbeszéltük a dolgot nagyjából de hivatalosak vagytok egy üzleti/baráti vacsorára Parkerékhez.
-Mikorra?
-Szombat este 7-re ittvagyok érted. Pontosabban értetek.
-Mióta tudod ezeket a dolgokat?
-Régóta.
-És....miért mondtad el nekünk ha állítólag titkos volt?
-Örököltétek a maffiát, jogotok van tudni róla.
-Értem. Szerinted lesz még ugyanolyan a kapcsolatunk mint volt?
-Nemtudom Rose, de én azon vagyok hogy minden a régi legyen, és tényleg sajnálom hogy hazudtam neked.
-Emmet, nyugi. Már értem hogy muszáj volt.
-De akkor is elmondhattam volna, bíznom kellett volna benned de nem tettem és emiatt utálom magam.
Tudtam hogy most magát akarja hibáztatni, ami valahol jogos volt. Ez egy nagyon bonyolult helyzet, de bízom benne hogy át tudunk lendülni rajta.
-Nemtudom mi lesz velünk a jövőben. Nem fogok tudni sokáig haragudni rád. De mindent megbeszélünk majd. Rendben? Csak most aludj itt velem.
-Persze, örömmel.
Elhelyezkedtünk egymás mellett, de sehogy nem volt kényelmes, forgolódtam össze-vissza mire Emmet(gondolom megelégelte) átfonta egyik kezét derekamon, természetesen ügyelve a sebeimre.

*Emmet szemszöge*
Rose nagyon forgolódott, nem tudtam hogy már alszik vagy csak nem tud elhelyezkedni,mindenesetre átöleltem a derekát, vigyázva a sebeire. Mozgolódása abbamaradt és csendesen szuszogott karjaim közt. Nemsokkal később benyitott Will. Intettem neki hogy csöndbe legyen. Ő csak annyit tátogott hogy: "Vigyázz rá"!, én válaszként csak bólintottam majd mégjobban magamhoz húztam őt. Tudatosult bennem hogy mindig így akarom ölelni, mégegyszer nem veszíthetem el, mindig biztonságban akarom tudni. Szeretem ezt a lányt, és mindig is szerettem.

✏&🌟

A.t.L ~R♡