Hill's

17.rész

A Parker villában tett utolsó látogatásunk óta a Hillek nem voltak önmaguk. Chloe nem járt be az edzésekre, csak az iskolára koncentrált. Amint hazaért elvonult tanulni a szobájába. Will szinte sosem volt itthon, sokszor bent aludt a központban, ha pedig itthon aludt, csak reggelinél és vacsoránál láttuk. Csak a közös étkezések maradtak, amik családra emlékeztettek minket, azok is csak ritkán.
Én pedig, sokat jártam a központba. Főleg az edzőterembe. Ott úgy éreztem, még ha csak pár pillanatra is, hogy kikapcsolok. Mindenki végezte a dolgát, Will, én, Emmet és Ray szinte csak az irodánkban voltunk ha tehettük. Mindegyikünknek szüksége volt most időre. Johnnal beszéltem idebent, akinek elmondtam a történteket. Ő próbálta bennünk tartani a lelket, de nem járt sikerrel. Az állapotomtól eltekintve figyelmemet a munkán kívül Chloera, Katere és Mikera irányítottam. 
Miután úgy véltem, hogy végeztem mára, lépteimet az edzőterem felé vettem. Az utóbbi időben itt töltöttem a legtöbb időt. Általában box edzéssel vezettem le a feszültséget. Most is így tettem. Reménykedtem, hogy bent lesz Derek vagy valaki aki lehet az ellenfelem. Kivételesen üres volt a terem. Szuper. Ütögethetem megint a zsákot.
Átöltöztem egy sport melltartóra és egy rövid nadrágra, kezem belecsúsztattam a kesztyűbe és nekiláttam az edzésnek. Pár perc múlva, ahogy megfordultam Will állt mögöttem.
-Nem hallottam, hogy bejöttél.
-Már megyek is, nem zavarlak. Azt hittem üres a terem.
-Maradhatsz. Nem zavarsz. Úgy is unalmas egyedül. Egy meccs?
-Nem akarom, hogy bajod essen. -szavai megmelengették a szívemet. Tudom, hogy állandó a védelme felénk, csak mostanában nem hallottam tőle ilyeneket.
-Nem lesz. Tudom, hogy vigyázol.
-Legyen. Bemelegítek.
Míg Will bemelegített én nyújtottam aztán felmásztam a ringbe, mire ő is követte a példámat. Éppen levettem volna a kesztyűt, mikor Will rám szólt:
-Nem. Kesztyű marad.
-Jó!- sóhajtottam. Akkor gyengén játszunk.
Eleinte óvatosak voltunk, aztán felkúszott az adrenalin szint és nem kíméltük egymást. Kaptam pár ütést, de érezhető volt hogy óvatos.
-Gyerünk Will. Add ki magadból. -mondtam, mivel láttam, hogy egyre felszabadultabb.
-Nem. Rajtad nem.
-Gyerünk Will. Ne legyél gyenge.
Láttam, hogy egyre idegesebb. Nem szerette, ha cukkolom.
-Üss meg! Gyerünk!
-Nem! -ordította, majd azzal a lendülettel kiugrott a ringből. Utána mentem, nekem háttal guggolt.
-Will. Add ki.
-Nem fogom rajtad levezetni.
-Muszáj lesz. Addig idegesítelek, míg nem ütsz meg.
Nem hagytam abba, azt akartam, hogy robbanjon, hogy könnyítsen a súlyon amit cipel. Mikor elérte a robbanás szintjét, felpattant, megfordult és a boxzsákot célozta meg, viszont nem tudta, hogy pont előtte állok és mire észrevette késő volt. Orrba vágott. Iszonyatosan fájt, csengett a fülem és szédültem. Végülis ezt akartam, na nem pont így, de megteszi. Éreztem hogy orromból folyni kezd a vér.
-Basszameg. A kurva életbe. Rose. Sajnálom. Ne haragudj. Ezt akartam elkerülni.
Nem esett jól megszólalni így csak bólogattam, jelezve, hogy semmi gond. Will óvatosan a pad felé irányított, majd leültetett.
-Szédülsz? Hallassz? Hívjam az orvost?
-Igen, igen és nem. -levette pólóját és orromhoz emelte.
-Rose agyrázkodásod is lehet, sőt valószínű eltört.
-Dehogy is. Will, semmi bajom. Fáj, vérzik, de megmaradok.
-Miért kellett felhúznod? Nem akartam mégnagyobb fájdalmat okozni. Így is van elég.
-Azért, hogy kiadd ami benned van.
-És ennek ez a módja?
-Most ez. Igen.
-Sajnálom. Nem téged akartalak.
-Tudom. Semmi baj. Kiadtad, én rossz helyen álltam. Semmi bajom.
-Nem akartalak bántani. Annyira sajnálom. Nekem kellene vigyáznom rád,  ennek ellenére én okozok fájdalmat.
-Will, ez már nem az előbbi ütésről szól, ugye?
Nem válaszolt, csak lehunyta könnyes szemeit.
-Will. Te vagy az az ember akire az életem során mindig számíthattam és te is leszel. Persze, megbántjuk egymást akaratlanul is. De te vagy a támaszom és én a tiéd. Ez soha nem fog változni. Eddig is így volt és ezután is így lesz. Mi a világ ellen. Emlékszel?
-Mi a világ ellen. -válaszolta, miközben fejét óvatosan enyémhez döntötte. Mindig ezt a mondatot ismételtük ha valami rossz volt és lelket akartunk önteni egymásba. Hosszú idő után úgy éreztem kezd megjavulni a kapcsolatunk.
-Na gyere Kicsi, nézessük meg az orrod.
Utunkat az edzőteremből Thomashoz irányítottuk. Megnézte az orrom, szerencsére azt mondta nincs nagy gond. Kiérve az orvosi szobából Emmettel találtam szembe magam.
-Rose, mi történt?
-Semmi komoly, csak baleset volt.
-Milyen baleset?
-Willel edzettünk és rossz helyen álltam.
-Mi? Will, miért nem vigyáztál rá?
-Na jó. Állj le, Parker. Szerintem kurvára nincs jogod számonkérni. - szólalt meg mostmár Will is, aki eddig a széken gubbasztott. Úgy feszültek egymásnak mint két felajzott bika.
-Elég. Ne kezdjétek, kérlek.
A két fiú csak megadóan bólintott, majd mindenki indult a saját dolgára.
Az irodámban voltam, mikor kopogásra lettem figyelmes.
-Igen?
-Raymond vagyok. Bejöhetek?
-Persze, gyere csak.
-Beszélnünk kellene.
-Jó, beszéljünk.
-Mindenkinek.
-Baj van?
-Nem mondanám. De inkább szólj a többieknek.
Ray kiment, majd azonnal küldtem körüzenetet. Hamarosan majdnem mindannyian a tárgyalóban voltunk. Chloe nem volt bent, így ő kimaradt. John szólalt meg először.
-Rose, miért hívtál minket?
-Én csak a hírnök voltam, valójában Ray szeretne velünk beszélni.
Will szólalt meg türelmetlenül:
-Raymond, lennél oly kedves elmondanád, miért vagyunk itt?
Megböktem a mellettem ülő bátyámat, jelezve a viselkedésére.
-Nos. Nem is húznánk az időt.
-Hála az égnek!
-Will, kérlek. -szóltam rá
-Pont emiatt kértem Roset arra, hogy szóljon mindenkinek. Tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy a Parkereket most nem igazán szívlelitek. Én ezt megértem. Szeretném nyomatékosítani, hogy én és a családom nem vagyunk ugyan azok mint az apám és a bátyám. Mi veletek vagyunk, nem ellenetek. Sajnálom, hogy nem voltam őszinte az elejétől kezdve.
-Ezért hívtál ide minket, hogy ezt elmondd?
-Will. Vegyél vissza. -mostmár Emmet szólt rá feldühödött bátyámra, aki ezt egy szemforgatással díjazta.
-A valódi ok, amiért idehívtalak titeket, az az, hogy szeretném bizonyítani a hűségemet megboldogult barátom Clifford felé. Hírt kaptam az öcsém hollétéről. Eric nemrég a közelben volt. Biztos voltam hogy tervez valamit. Sejtésem beigazolódott, ugyanis a hangpostámra üzenet érkezett Erictől. Ezt szeretném lejátszani nektek.