Hill's

8.rész

Már itt töltöttünk egy éjszakát. Chloe csak bámul maga elé, megviseli ez az egész ráadásul most ölt először; emlékszem engem meddig gyötörtek a rémálmok miután elkövettem életem első gyilkosságát. Mellette kell lennem és át kell segítenem ezen az egészen. Itt ülünk az ágyamon és várunk, nemtudjuk mire, de várunk.
-Chloe, jól vagy?
-Persze. Mármint a helyzethez képest igen.
-Tudod jól hogy miért kérdezem. Most öltél meg valakit, tudom min mész keresztül én is átestem ezen.
-Rose. Nem gáz. Megvagyok.
-Hogy érted hogy nem gáz? Nincsen rossz érzésed meg semmi?
-Nincs. Tudod már felkészültem hogy egyszer meg kell ölnöm valakit, hisz a mi családunk egy maffia feje. Azt hittem lesz utána valami. De nem. Sőt ki merem jelenteni hogy még jó is volt.
-Chloe. Mi csak olyan embereket ölünk meg akik rosszak, ártatlan embereket nem bántunk. Nem élvezetből gyilkolunk.
-Tudom.
.

*Emmet szemszöge*
Órák óta jártuk a környéket és semmi nyom. Bár hülyeség volt este kutatni. Nagyon remélem jól vannak. Amint kiszabadítjuk őket és újra átölelhetem valahogy jóvá kell tennem a hibámat. Nem bírnám ki ha elveszíteném. Kate nemrég hívott hogy szeretne velünk jönni de lebeszéltem róla, Will megőrülne ha ott lenne. Egész éjszaka nem aludtam semmit de nem érzem még szikráját sem annak hogy fáradt lennék, hajt az adrenalin, hajt a vágy hogy megtaláljam. Menthetetlenül beleszerettem még anno és ez azóta nem csillapodott. Egy világ tört bennem össze mikor az apám közölte hogy el kell mennünk. Más esetben mindent itthagytam volna, csak ő kötött ide engem. Bár jelenleg azt sem bánnám ha még mindig dühös lenne rám csak tudnám hogy biztonságban van messze azoktól a férgektől.

*Rose szemszöge *
Épp azon gondolkoztam hogy régen járt bent bárki is megnézni minket. A normális fiút utolsó szóváltásunk óta nem láttam. Egy férfi jött be azóta akinek nem tetszett a makacsságom, ezért"jutalmat"is kaptam. A húgomat átvitette egy másik szobába engem pedig kishíján agyonvert, utána pedig elmondta végre ittlétünk okát.
~visszaemlékezés~
-Szia cica. - miért hív mindenki cicának?- végre találkozunk. Szeretnéd tudni miért vagy itt, igaz?
-Kérlek, ezt ne a húgom előtt.
-Rendben. Vigyétek ki a lányt.
-Ne, Rose!
-Nincs semmi baj.
Chloet kivitték a seggfej pedig folytatta mondandóját, miközben a vödröt, amit magával hozott letette a padlóra.
-Szóval. Már tervbe volt véve hogy elhozunk titeket de a kis wellneszes kiruccanásotokkal nagyban megkönnyítettétek a dolgunkat. Tudod csak törleszteni akarjuk a károkat és a veszteséget.
-Miről beszélsz? -*pofon*
-Kussolsz ha én beszélek! Szóval, a rohadék apád megszegett egy egyezséget csak mert pár emberem kicsit elengedte magát. Megszegte a megállapodásunkat és magasról szart rá hogy mi hogy élünk tovább. Odadobott minket a többi banda elé holott tudta hogy azért szövetkeztünk mert nem álltunk jól. Ő elvett tőlünk mindent. Pénzt, területet, árút, embereket. Azelőtt megvolt mindenem és miatta egy pillanat alatt minden elszállt. Cserben hagyott amit megígértem hoy törleszteni fogok. Ha már rajta nem tudom mert szerencsére egy sírban fekszik,már ha meghalt egyáltalán..rajtatok fogom.
-Ne merészelj így beszélni róla és a húgomat felejstd el. Nem fogsz te senkin törleszteni. Ne vedd a szádra a családomat.
-Te most fenyegetsz? Te? Egy utolsó kis ribanc fenyeget engem? Én bármit megtehetek. Ne hidd hogy a múltkori kis magánakciódat és a három emberem halálát megúszod.
-Fogd be!
-Megmondtam hogy ne pofázz vissza! Rosszkislány voltál a rosszkislányoknak pedig bünti jár.
A vödörhöz sétált, amiböl előhúzott egy vasat.
-Fiúk, gyertek be és fogjátok le.
Két eddig ismeretlen férfi lépett be az ajtón, akik a karomnál fogva megragadtak, míg a másik tüzet gyújtott a vödörbe.
-Mit akarsz tenni?
-Mindjárt megtudod.
A vasat a tűzbe tartotta, majd felém közeledett.  Az izzó rúd végét alkaromhoz érintette én pedig ezzel egy időben kezdtem torkom szakadtából üvölteni.
Elkezdett felém közeledni én pedig tudtam hogy nincs aki megmentsen.
~visszaemlékezés vége~

*Will szemszöge *
Jó ideje keresünk nyomokat, vagy bármit ami hozzájuk vezethet de egyenlőre csak egy robbanás után keletkezett lyukat tálaltunk Rose kocsijának maradékaival. Emmet felém közelít mintha valami eszébe jutott volna.
-Will. Gondolkozzunk reálisan.
-Igen?
-Rose magától jöhetett rá a szántóra mert csak egy kocsi nyoma látszódik és sok lábnyom. Ha pedig direkt jött akkor az úton bekerítették és erre akart menekülni. Az emberek pedig kilőhették a kereket hogy ne jussanak messzire. Ez magyarázza azt hogy a kocsi felborult majd kigyulladt. A lábnyomok nem egészen kivehetőek de mintha az erdő felé vezetnének. Viszont az erdő és a szántóföld találkozásánál vannak lábnyomok és tenyérnyom Az erdőt pedig most kutatják át.
-Nem vagy te annyira szerencsétlen mint gondoltam.
-Ha-ha. Míg távol voltam nyomozónak tanultam.
Ismét egy ember jött újjabb nyomokkal.
-Az útról több kocsinyom is vezet az erdőbe amik elég frissek.
-Emmet hívd Michaelt és derítse ki az összes közelben lévő építmény pontos elhelyezkedését. Emberek indulunk a kocsinyomok után. A mi kocsink megy elől, a másik kettő kicsivel utánunk. Gyerünk.

Mindenki elhelyezkedett és indultunk a nyomok után.
-Emmet! Mike mondott valami használhatót?
-Van egy regi gyárépület innen kb 3 km-re észak felé. Azt mondta hogy az a legreálisabb.
-Oké. Szóval.  Kapcsoljátok be az adóvevőket.
-Kész.
-Emberek. Minden járműbe nézzétek a megtett kilométert az erdő szélétől. Minden kocsi előrébb áll meg, csak annyira hogy az épülettől ne legyen látható. Onnan gyalogosan megyünk tovább. Remélem érthető voltam.
Többfelől érkeztek a válaszok majd óvatosan mentünk tovább előre. Bő fél óra múlva mintha a távolba kirajzolódott volna egy épület körvonala. Lefékeztem, mögöttünk pedig mindenki követte a példámat. Megtaláltam a földön Chloe fülbevalóját. Okos lány, próbált nekünk nyomot hagyni.
-Hangtompítókat fel, lassan lopakodva megközelítjük az épületet. Két ember előre megy megfigyelni és jelent ha tiszta a terep.
-Igenis.
Vártunk míg a küldötteink jelentenek.
-Will most ment el két kocsi a másik irányba 8 őrrel. Az épületnek mindkét oldalán egy ember áll és a bejáratnál kettő. Célszerű lenne a pincéből vagy a tetőről megközelíteni, illetve először a két szélső embert leszerelni.
-Rendben. Megoldjuk. Kösz.
Minden simán ment a csapat fele a tetőről mi pedig a pincéből mentünk be. Sima ügy volt mindaddig míg meg nem szólalt a kinti emberünk.
-Will! Gáz van. A két mocsi ami nemrég elment nemsokára ittvan. Küldjetek ki pár embert és elintézzük.
-Oké!
Hatan voltunk. Emmet, én és még négy ember. A négy embert kiküldtem leszerelni a kocsiban levőket mi pedig mentünk tovább. Alig volt ember az épületben így könnyedén feljutottunk. Ketté kellett válnunk, én mentem jobbra, Emmet ment balra. Volt egy őr a folyosón. Vártam egy ideig hogy egyedül van-e aztán támadtam. Nem volt sima ügy, kissebb sérülésekkel ellátott de sikerült kiütni majd benyitottam az előttem lévő ajtón. Rose. Az ágyon ült összekuporodva felette pedig egy pasi állt és ütötte. Az én húgomat. Elöntötte a vörös köd az agyamat és lazán átlőttem a koponyáját. Rose kisírt szemekkel nézett fel rám és megkönnyebbült még a fájdalmai ellenére is. Odasiettem hozzá, kezét a nyakamba raktam és úgy indultam el kifelé az épületből. Előttem egy társam vitte a húgomat. Pár perc múlva kiértünk az épületből az pedig felrobbant. A seggfejek valakit észrevehettek és felrobbantották az egészet. Nyugodt voltam, mindkét húgom itt volt a karjaimba. Rose fájdalommal teli hangon megszólalt:
-Hol van Emmet?
-Basszameg. Fiúk hol van Emmet?
-Will. Ugye nem maradt bent?
-Nemtudom Rose.
Sírva térdre borult és Emmet nevét kiabálta. 

*Rose szemszöge*
Nem. Az nem lehet hogy eljött engem megmenteni és bentmaradt. Nem halhat meg. Nem. Mindenki mozgolódott körülöttem majd egyszer csak csend lett, a tűz ropogásán és néhány lépten kívül semmi zaj nem volt. Lassan emeltem fel tekintetem és láttam egy árnyat ami a lángok mögül jön elő. Emmet volt az. Minden maradék erőmet bevetve rohantam felé és karjaiba vetettem magam. El sem hittem hogy él. Végigtapogattam a fejét, hátát hogy tényleg ittvan-e vagy csak képzelődöm. Itt volt. Teljes életnagyságban. Nem bírtam ki, meg kellett csókolnom őt. Nem érdekelt hogy mindjárt összeesek, nem érdekelt hogy pár méterre mellettünk lángokban áll egy épület és az sem hogy mi történt a múltban. Semmi nem érdekelt. Csak a pillanat számított, és ő.

A.t.L ~R♡

                                 ✏&🌟