Hill's

7.rész

Amint betettem a lábam a szobába elkapott a fáradtság és ruhástól zuhantam az ágyba. Hallottam hogy valaki bejön és éreztem hogy betakar de nem foglalkoztam vele, elnyomott az álom.
Másnap reggel Chloe ébresztett aminek nem túlzottan őrültem.
-Chloe! Hagyj aludni!
-Nem! Kelj fel!
-Miért kellene ilyen korán felkelnem?
-Drága nővérkém, délután fél kettő van. Zseniális ötletem támadt, pontosabban Kate besegített és együtt tálaltuk ki de igy is tökéletes.
-Chloe, ha téged és Katet összeengednek abból soha, semmi jó nem sül ki!
-De ez most tényleg jó!
-Oké hallgatlak!
-Mi ketten elmegyünk wellnesbe. Még ma.
-Ehhez nem kellett volna engem hamarabb megkérdezni?
-Ki kell kapcsolódnod! Nem szabad igy befeszülnöd.
-Jézus. Kate teljesen átformál téged saját magára. A húgom egy 14 éves Kate lesz.
-Ha-ha-ha! De tényleg. Kérlek Rose.
-És a sulival mi lesz?
-Rose! Mondom hogy ki kell kapcsolódnod, hetek óta mondom hogy most van a szünet!
-Ja. Tényleg.
-Szóóval...elmegyünk?
-Legyen.
-Ja, Willel már megbeszéltem. Te úgy sem tetted volna meg.
-Mi?
-Ne játszd a hülyét! 14 vagyok, nem 5! Látom a nyilvánvaló dolgokat. Nem vagytok jóba, vele sem.
-Vele sem?
-Na jó, ezt már Katetől tudom. Nem akarta elmondani én szedtem ki belőle.
-Egyre jobb. Már komolyan elgondolkozok azon hogy Kate melyikőnk legjobb barátnője is.

Kajáltunk, összepakoltunk majd az én kocsimmal elindultunk a wellnes felé. Egész nap nem láttam Willt, gondolom dolgozik, de nem csalódtam benne, pont ő hívott szokás szerint ellenőrizni.
-Mond.
-Szia Rose. Csak azt akartam kérdezni hogy minden rendben van-e, stb.
-Igen, bár még nemrég indultunk el.
-Hát jó, nem is zavarok tovább, jók legyetek.
-Rendben.
-És Rose, nagyon vigyázzatok magatokra.
-Oké! Szia.

Körülbelül egy óra múlva ott voltunk. Úgy terveztük hogy csak holnap megyünk haza így kénytelenek voltunk szobát foglalni. Sorra próbáltuk a különböző masszázsokat, gyógyvizeket és tényleg jót tett a kikapcsolódás. Ráadásul a mai napomat fokozta még egy üzenet ami ismeretlen számról érkezett de egyből rájöttem ki írta.

Hallottam hogy wellnesbe vagytok. Érezzétek jól magatok és vigyázz nagyon mindkettőtökre. Siess vissza.
~E.P

-Rose! Csak nem Emmet írt, annyira elpirultál.
-Chloeee! Nem.
Chloe olyan fejjel nézett rám hogy nem tudtam neki hazudni.
-Na jó. De. Ő írt.
-Boldog vagy?
-Nemtudom. Ennél bonyolultabb helyzetben nem is lehetnék. Inkább csalódott vagyok, mint boldog.

Éjszakába nyúlóan beszélgettünk és be kellett valljam valóban jót tett végre kikapcsolni egy kicsit.
Kicsit megkönnyebbülve hajtottam álomra a fejem.

Egy koszos, sötét szobában ültem kábán,kimerülten. Tőlem nem messze valaki kuporgott a sarokban és sírt, nem kellett sok, hogy rájöjjek hogy az a valaki Cloe. Odamentem mellé és átöleltem, így próbáltam nyugtatni. Bejött egy maszkos férfi és kitépte Cloet a karjaim közül.
-Neee. Kérem. Csak a húgomat ne bántsa. Megteszek bármit. Kérem.
A férfi rámnézett, felnevett majd képszakadás.

Álmodtam. Egy rossz álom volt. Az viszont eléggé valóságos hogy valaki mellettem mocorog és sír. Chloe. Valószínűleg ő is rosszat álmodott.
-Chloe. Nyugodj meg, csak egy rossz álom.
Csak egy pillanatra ébredt fel majd lehunyta szemeit és aludt tovább. Én is így tettem volna de nyomasztott az az álom. Sokszor vannak rémálmaim főleg bevetések után de ez annyira valóságosnak tűnt. A bennem lévő rossz megérzéssel próbáltam visszaaludni,ami nemsokkal később sikerült is.

Chloeval másnap ebéd után indultunk haza. Hiába gondoltam hogy majd az alvás elriasztja a rossz érzéseket, ugyanúgy nyomasztottak, talán még jobban is. Próbáltam nem kimutatni Chloe előtt, ne aggódjon. Ahogy távolodtunk egyre jobban kezdett elnyomni az az érzes. Egy kis idő múlva bekanyarodott egy fekete kocsi mögénk és hosszú távon mögöttünk haladt. Követnek. Előkaptam a telefonom és a húgom kezébe nyomtam.
-Chloe, követnek minket. Hívd fel az otthoniakat hogy gáz van. Hangosítsd ki.
-Willt?
-Tökmindegy kit. Csak csináld.
-Rose, félek.
-Chloe, csak csináld amit mondok.
-Mike az utolsó.
-Hívd már Chloe!
Mike másodpercek múlva fel is vette.
-Mike. Nagyon figyelj rám. Gáz van. Követnek minket. Nagyjából 10 perce jön mögöttünk. Fekete furgon ha jól látom Range Rover. Többen is ülnek benne. Saccolva olyan 40-50 percnyire vagyunk a várostól épp egy tisztáson. Fegyver van nálam de gondolom náluk is. Mérd be a GPS-t. Küldj segítségét.
Ne. Lemerültem. Ezt nem hiszem el.
-Rose, most mihez kezdünk?
- Ne csinálj semmit amíg én nem mondom. A kesztyűtartóban van pisztoly. Vedd elő és tartsd magadnál. Nálam van kettő. Tudom most meg vagy ijedve de megoldjuk, oké?
-De ők többen vannak, gondolom ismerős terepen.
-Tudom.
A furgon egyre közelebb ért hozzánk előttünk pedig kifordult egy másik és elindult velem szembe. Nem tudok lemenni semerre, itt csak egyenes út van és szántóföldek. Hirtelen ötlettől vezérelve félrehúztam a kormányt és a szántóföldön mentem tovább.
-Chloe, kapaszkodj!
Lövést hallottam.
-Húzd le a fejed! Fel ne merd emelni.
A jármű kiesett az irányításom alól, gondolom kilőtték a kereket. Átfordultunk és a kocsi pörögve haladt beljebb a földbe. Elengedtem a kormányt és áthajoltam Cloe felé hogy ne sérüljön. Tudtam hogy amint tudunk ki kell jutnunk a kocsiból, különben felrobbanunk.
-Chloe, mássz ki ahogy csak tudsz és rohanj!
-Nem, nem hagylak itt!
-Azt mondtam rohanj!
-Nee!
Nagynehezen megálltunk és kimásztunk a kocsiból. Egyenesen az erdő felé rohantunk de késő volt. Egy lövés érte a lábam én pedig üvöltve rogytam össze. 3 férfi közeledett felénk én pedig a maradék erőmmel próbáltam feléjük célozni de elvétettem. De az oldalsó férfit mégis eltalálta valaki. Homályos tekintettel néztem fel és Chloet láttam amint ledöbbent arccal előre tartotta a fegyvert. Ő lőtte le. Látasom egyre homályosodott majd egy ütést éreztem és magával ragadott a sötétség.

Nemtudom mennyi lehet az idő, nem tudom hol vagyok azt pedig végképp nem hogy miért. Kinyitom a szemem és első gondolatom hogy Chloeval mivan.
-Chloe!- kiáltok
-Ittvagyok Rose.
Ott kuporgott a sarokba porosan, véresen és könnyáztatta tekintetét rám szegezte. Pont mint az álmomban.
-Istenem, Chloe.
Odakúsztam hozzá és ahogy csak tudtam magamhoz szorítottam.
-Rose annyira féltem.
-Tudom Chloe. Semmi baj. Kijutunk innen. De először mond el mit láttál. Téged nem ütöttek le ugye?
-Nem. Betuszkoltak az egyik furgonba külön tőled. Próbáltam megjegyezni merre jöttünk és próbáltam valahogy nyomot hagyni hátha valaki megtalál.
-Nagyon okos vagy Chloe. Hogy hagytál nyomot?
-Először eldobáltam a karkötőimet, hajgumit, fülbevalómat. Aztán mikor nem tudtam mit kidobni megjegyeztem az utat hogy hány percet mentünk, merre fordultunk le.
-Annyira büszke vagyok rád!
-Felírtam a falra hogy el ne felejtsem.
-Oké! Ki fogok találni valamit. Kijutunk innen, ígérem.
Chloe elaludt a vállamra dőlve. Nemsokkal később bejött egy őr én pedig leintettem nehogy felébressze a húgomat. Átvitt a mellettünk lévő szobába és szólásra nyitotta száját, de mielőtt bármit mondott volna behúztam neki. Megdörzsölte az állát majd megszólalt.
-Nem is vagy olyan gyámoltalan mint gondoltuk. Édesapád kiképzett rendesen.
-Mit akartok? Pénzt? Drogot?
-Neem. Azt még nem mondhatjuk el.
-Ha nem mondod el mi a faszt akartok tőlünk itt helyben megöllek.
-Cica, ha a haverom jött volna be szétverve, meztelenül lennél kikötözve egy ágyhoz. Szóval csillapodj le. Én nem vagyok vadállat, nőket nem bántok.
Elővettem a legflegmább, legszarkasztikusabb arcomat és odanyögtem egy kösz-t.
-Átviszlek titeket egy normálisabb szobába ahol ágyat is kaptok meg ha tudok adok nektek ruhát is. Este én hozok nektek kaját, mindezt ne mond senkinek. A főnök nem örülne neki.

*Mike szemszöge *
Amint kisípolt a telefon rohantam a terembe ahol szerencsére ott volt Will és Emmet.
-Srácok! Baszott nagy gáz van. A lányokat elrabolták!
-Mi? Honnan veszed?
-Rose hívott! Én voltam az utolsó akit hívott. A várostól kb egy órára voltak és követte őket egy furgon. Fekete Range Rover. Azt mondta többen vannak. Volt nála fegyver de azt mondta küldjek segítséget. Aztán megszakadt a vonal.
-Azonnal ugrasztani minden embert. Újakat is egyaránt. Meg kell találnunk a húgaimat. Ja és Parker kicsinállak. Miattad ment el wellneszezni.
-Ember, ne rajtam töltsd le. A lányokat meg kell találnunk nem ujjal mutogatni egymásra. Ráadásul ha jól emlékszem, nem engem kerül a saját húgom.
Mindenki halál idegesen indult a dolgára. Will és Emmett között gyűlt a feszültség én pedig amennyire csak tudtam lenyomoztam a telefonjukat. Valahogy akadályozhatják a kapcsolódást hiszen csak az utolsó hívás helyét tudtam bemérni ami tényleg egyezett azzal amit Rose mondott.
Felhívtam Katet hogy mi a helyzet majd kifaggattam hova mentek és megkerestem melyik úton mehettek. Will és Emmet már elindultak 3 furgonnal, jól felszerelkezve. A furgonokba be van építve az adóvevő hogy például ilyen helyzetekbe tudjuk tartani a kapcsolatot.
-Fiúk megnéztem melyik úton mehettek. Illetve megkérdeztem Katet melyik úton szoktak menni.
-Az istenverte utat mond már te idióta!-ezúttal Emmet akadt ki.
-5 perc és kiértek a városból. Ott a bekötőúton jobbra. 50 méter múlva jobbra és úgy hamarabb rátértek a főútra.
-Oké.
Remélem minnél hamarabb megtalálják őket remélhetőleg sértetlenül. Rose egy erős, kitartó lány, már csak az a kérdés meddig tart ki.