Hill's

2.rész

A temetés óta eltelt két hét.
Ma délelőtt lesz egy megbeszélésünk. Sajnos ebben a szakmában nincs idő gyászolni sem. A maffiának haladni kell tovább és nem maradhat főnök nélkül egy percre sem. Hamarabb bemegyek mint a bátyám, szeretem az ő érkezése előtt leellenőrizni a dolgokat. 1 óra múlva lesz a megbeszélés addig megnézem az újoncokat. Mivel soha nem lehet elég emberünk apám, még halála előtt felvett néhány embert akik még kiképzésre szorulnak. Emlékszem az én kiképzésemre, nagyon ügyetlen voltam, bár 15 éves fejjel ki nem lenne az. Aránylag hamar belejöttem Willel együtt. Eleinte nagyon nagy kétségeim voltak de idővel megváltoztak. A legnagyobb félelmet az emberölés jelentette számomra amiről tudtam hogy hamarosan be fog következni. 16 évesen kellett először ölnöm, amikor egy bevetés alkalmával Will élete veszélyben volt. Hetekig rosszul éreztem magam miatta de túl kellett lépnem, ebbe születtem, nem volt más választásom.

Belépek az egyik kiképzőtermünkbe ahol már bentvannak az újoncok.
-Üdvözlöm az újoncokat!-köszöntöttem őket mire rögtön felpattantak. Rögtön kiszúrtam hogy többen vannak mint múltkor.
-Adam! Gyere egy kicsit!- Adammel évek óta jóban vagyunk. Rövid ideig együtt voltunk, de a kapcsolatunk megmaradt baráti szinten.
-Igen?
-Kik az újak?
-Derek ellenőrizte őket bár az egyikről nem talált sok információt.
-Melyikről?
-A bal szélső.
-Rendben. Köszi!
Adam elment a dolgára, én pedig az újak felé fordultam.
- Köszöntök minden új tagot. Rosalie Hill vagyok. Gondolom hallottátok hogy mi történt a szüleimmel,ezért én és a bátyám, William vettük át az irányítást. A mi szavunk mindenkié felett áll. A mai edzést én fogom figyelemmel kísérni de később a bátyámmal is fogtok találkozni. Pár embert még nem láttam itt ezért szeretnék velük beszélni rögtön az edzés után.
Mivel újak vagytok, nem árt tisztázni néhány létfontosságú szabályt.
1.A parancsunknak ellenszegülni tilos, ha valaki mégis megteszi számoljon a következményekkel.
2. Maximális tiszteletet és pontosságot várunk el. Bevetésen senki nem hibázhat, éppen ezért mindenkinek tökéletesen kell teljesítenie a kiképzéseken.
Derek, apa egy régi nagyon jó barátja lépett a szobába.
-Ő itt Derek Bowmen, nagyrészt ő fog titeket tanítani. -Derek bólintott, majd felém fordult.
-Nos, Rose én innen átveszem.
-A tárgyalás után visszajövök és beszélünk.
Felmentem a tárgyalótermünkbe ahol már a bátyámon kívül mindenki bent volt.
-William?
-Szokásosan késik.
Leültem az asztal végébe és végignéztem a társaságon. Ott volt apa összes bizalmasa. Az ilyen ülésekre csak szigorúan ezek az emberek jöhettek be. Név szerint: John, Michael, Robert, Andrew, George, Walter, Steve és persze Derek. John apa öccse, aki szintén részesedéssel rendelkezik.
-Reggelt! - Will belépett a terembe mire mindenki köszöntötte.
-Nem szeretném húzni az időnket. Mivel apám halott én veszem át a vezetést. A mai naptól fogva keményebben fogjuk hajtani az újakat és igyekezni fogok, hogy minnél jobban az apám akarata szerint tudjam irányítani az üzletet.
Nem mondtam semmit arra az egy mondatra ami szokás szerint elhangzott:-"ÉN veszem át a vezetést."
William a 2 perc előnyével rangidősnek érzi magát. Soha nem úgy fejezi ki magát ahogy a végrendeletben meg van fogalmazva. Elsősorban az ikrek, azaz mi örököltünk, nem William Hill, a Hill ikrek.

A megbeszélés után beültem az újak edzésére, kíváncsi voltam mire képesek. Most épp Derekkel gyakoroltak. Nagyon lefoglalta a gondolataimat az ismeretlen srác. Mindenképp muszáj vele beszélnem és többet megtudni arról ki is ő. Itt nincs olyan, hogy valakit nem ismerünk.

Megvártam míg végeznek és félrehívtam a fiút.
-Ha nem gond lenne pár kérdésem.
-Neked bármit.
-Megengedtem hogy tegezz?
-Elnézését kérem hölgyem.
-Nem vagy vicces.
-Mi is a neved?
-Emmet Parker. Lehet önhöz egy kérdésem?
-Hallgatlak
-Tegezhetem?
-Talán. De beszéljünk arról amiért hívtalak.
-Figyelek.
-Tudod,mikor valaki csatlakozik hozzánk, mindent, tényleg mindent tudnunk kell az emberekről. Rólad miért nem találtunk semmit?
-Nem szeretem kiadni az adataim. Így neveltek.
-Ez nem így működik. Van bármi kötődésed hozzánk?
-Igen, de többet nem mondhatok. Segíteni vagyok itt. Az apád által kerültem ide, gondolhatod, hogy nem véletlenül.
-Erről még később beszélünk. Remélem tisztában vagy azzal, hogy itt semmi nem marad titokban.
-Alig várom.-rámkacsintott majd egy mosoly kíséretében ott hagyott.

Van valami rejtélyes ebben a fiúban, és én ki fogom deriteni mi az. A következő edzést épp ezért én vállaltam, késekkel fogunk dolgozni.

Beléptem a terembe és a kést a falba dobtam pár centivel pont Parker feje fölött.
-Heej!-kiabált
-Első lecke, soha nem árt óvatosnak lenni.
Emmet tekintete lyukat égetett bennem de élveztem hogy idegesíthetem.
-Nem akarom húzni a drága időnket, szóval mindenki vegye ki az elé helyezett dobozból az első típusú kést, szigorúan csak az elsőt! Van 1 percetek gyakorolni utána egyesével nézem. Nem kell elkapkodni, az a lényeg hogy pontos munkát végezzetek, úgy ahogy Walter tanította. Hajrá!

Mindenki dobálta a késeket az utasításomnak megfelelően, kivéve egy embert aki nem meglepően Emmet volt. Lassan odasétáltam hozzá.
-Parker! A helyedben dolgoznék, nem szegülnék az utasításom ellen.
-Rendben. Nem mintha gyakorlásra lenne szükségem.
-Milyen szerény vagy. De vajon csak a szád nagy vagy a képességeid is?
-Más is.-kacsintott majd perverz vigyor húzódott rózsaszín ajkaira.
-A feladatra koncentrálj!
Továbbra is vigyorgott és úgy nyúlt a kések után. Hát részben volt oka hogy ekkora egója volt. Három kést dobott el és mind a hármat milliméteres pontossággal.
-Őnagyságának megfelel?
-Nem volt rossz. De figyeld a mestert.
Kezembe vettem mindhárom kést majd csukott szemmel lendítettem el azokat. Csend volt a szobában csak a kések beérkezésének hangját lehetett hallani, kinyitottam a szemem és a csodálkozó tekintetek rám szegültek.
Emmet feje minden pénzt megért, csodálkozott de minden erejével próbálta leplezni.

Miután vége lett az edzésnek mindenki igyekezett ki a teremből csak én maradtam azzal a szándékkal hogy Emmettel beszéljek.
-Emett! Lenne hozzád pár kérdésem.
-Már megint? Hallgatlak!
-Ki vagy te? Ismerhetlek valahonnan?
-Emmet Parker. Rossz a memóriád szivi. Meglehet. Idővel kiderül.
-Tudom mi a neved, meglepődnél milyen jó a memóriám.
-Szeretek titokzatos maradni. Nem fedem fel a mocskos kis titkaimat. Van magánéletem. De ezt már elmondtam. Hidd el, hogy bízhatsz bennem.
-Nem is tudtam hogy van életed. Nem bízhatok benned, míg nem tudom ki vagy és miért vagy itt.
-Ha-ha-ha. Ha azthiszed vicces vagy, tévedsz.
-Nem hiszem, tudom.
-Mehetek végre?
-Menj. De amint szeretnél valamit elmondani, kizárólag engem keress. Bár hamarabb derítem ki, minthogy elmondhatnád. Nem megy ki a fejemből, amit korábban mondott. Kifejezetten az apám által van itt. Tehát, az apám mindent tud róla.
Egy mosoly kíséretében bólintott. Mielőtt kilépett volna ismét utána szóltam.
-És Emett, a nekem szánt beceneveket és hangsúlyt a bátyám előtt kerüld ha életben akarsz maradni.
-Rendben szivi.

Én már csak mosolyogram rajta és az járt a fejemben hogy ki is lehet ő. Ismerős volt valahonnan....csak arra kell rájönnöm hogy honnan.

Elintéztem a dolgaimat majd szóltam Willnek hogy hazamegyek. A kocsimhoz siettem ami egy matt fekete Challenger volt. Megnéztem az időt és a házunk helyett az iskola felé vettem az irányt, hogy hazavigyem a húgomat.

Később már húgom társaságában léptem be otthonunkba, ő a szobájába én pedig az irodába mentem kutakodni. Dosszié, az volt rengeteg csak nekem nem volt ötletem hol kezdjem el keresni. Minden szinű mást tartalmazott, ha az apámat kellene jellemeznem a rend és a fegyelem tuti hogy benne lenne a tulajdonságai között. Apa szerette rendezetten tartani a dolgokat. Szemeimmel a Parker nevet fürkésztem és végül pont abban a mappában találtam meg amiben nem is nagyon kerestem volna:

A fekete mappák általában az elhunytak adatait tartalmazták. A papíron Arnold Parker neve szerepelt, akit John ölt meg. Apám jegyzeteiből, csak annyit tudtam meg, hogy egy fia van, Eric Parker. Semmi más infóm nincs a hozzátartozókról, de valószínű, hogy Emmetnek köze lehet hozzájuk.

Nincs. Egyikben sincs szó a családjáról. Nem lettem okosabb. Apa segíts nekem kideríteni ki ő. Ha miattad került oda, tudnunk kell ki ő.

A nagybátyám megölte Emmet egyik rokonát már ha rokonok. Kezd minden egyre furcsább lenni. Ennek alaposabban utána kell járnom, mégpedig minnél előbb.
Mielőtt kilépnék az ajtón kiesik az egyik mappából egy fénykép. Két férfi van a képen, az egyik több mint valószínű hogy az apám de ki lehet a másik?