3.rész

27 1 0
                                    

Mivel semmit nem találtam gondoltam holnapra halasztom az ügyet. Nem is ismerem mégis érdekel hogy mi folyik körülötte. Nagyon gyanús az egész, mindenkiről tudunk mindent de róla semmit? Az nem lehet, főleg nálunk nem, hisz van egy kiváló hackerünk.
📞
Szia! Bocsánat a kései zavarásért de kellene a segítséged.
-Szia! Kiről és mit kell megtudnom?
-A fejembe látsz Mike.
-Nem, csak van szemem és ismerlek mint a tenyeremet.
-Ezt hogy értsem hogy van szemed?
-Semmi-semmi!
-Holnap jó lenne?
-Nekem mindegy, mindig itt vagyok.
-Rendben. Előre is köszönöm.
-Szívesen.

Probléma megoldva. Ha Mike nem talál semmit akkor reménytelen.
Mielőtt lefeküdtem volna átmentem jóéjt kívánni Cloenak és benéztem Willhez is, de ő már aludt.

Másnap nem keltem korábban mivel az öltözködésre nem szoktam sok időt pazarolni. Egyszerű, nagyjábol egy színű a ruhatáram így a mai ölözékem sem volt más.

Minimális sminket tettem átfésültem a hajam és indultam Mikehoz, persze Willnek hagytam üzenetet hogy hamarabb mentem be.
Az épületben a korai (8 óra) időhöz képest már mászkáltak az emberek. John meg is állított.
-Szia Rose!
-Jóreggelt John!
-Ráérsz egy pillanatra?
-Persze. Mondjad.
-Willnek akartam szólni de mivel te vagy itt neked szólok.
- Ugyanúgy lehet szólni nekem is mint Willnek, hiszen ketten vagyunk örökösök.
-Rose! Az én szememben tudod hogy egyenrangúak vagytok.
-Will szerint nem biztos.
-Nos...munka lenne.
-Még pedig?
- Pár ember gyanús szállítmányokkal feltűnt az egyik területünkön, Jackson a helyszínen volt és megtámadták.Bent van az orvosiban.Már magához tért de elég rosszul nézett ki.
-Köszi hogy szóltál. Intézkedni fogok miután megnéztem Jacksont.
-Oké.

Lementem az orvosiba Jacksont keresve. Igen, vannak orvosaink, akik persze csak nekünk dolgoznak titoktartással, jól megfizetve. Muszáj, orvos nélkül jó pár emberünk már nem élne. Van amit mi is el tudunk látni de követelménynek tartjuk a jelenlétét. Beérve az orvosiba megpillantottam Jacksont teljesen szétverve, legyengülve.
-Szia! Huh, tényleg szarul nézel ki.
-Neked is jó reggelt Rosalie.
-Tudom nem kellene rögtön ezzel kezdenem de muszáj. Tudnom kellene mi történt.....tudod a szokásos. Nem fogom büntetés nélkül hagyni hogy bántottak.
-Persze, tudom. Tegnap éjszaka, bezártam az egyik raktárunkat és éppen indultam volna haza mikor láttam hogy két fickó kiszáll a kocsiból megpakolt dobozokkal egy pár méterrel messzebb lévő raktárnál. Nem sok mindent láttam mivel észrevettek és megtámadtak.
-Sajnálom. Megyek intézni a dolgomat, te pedig próbálj felépülni..és ne aggódj visszakapják.
-Köszönöm !
-Ugyan.
-Hej, Rose!
-Ígérd meg hogy vigyázol magadra.
-Én mindig Jack.
Jack nem csak az egyik emberem, de nagyon jó barátom is. Mindig számíthatok rá a terepen és azon kívül is.

Bementem Michaelhez hogy végre megtudjunk valamit.
-Reggelt!
-Neked is Mike!
-Gyere, mesélj kit szeretnél kivesézni.
-Emmet Parker.
-Ahaam..értem. -nevetett.
-Most meg mi bajod?
-Semmi. -rámmosolygott majd ismét laptopjának szentelte figyelmét.
-A lapján is kerestem infókat de sehol nem találtam. Ez titok, de apám iratai között is kerestem ahol csak egy a vezetéknevével megegyező személyt találtam a halottak között. Róla sem volt bővebb információ csak a halálának az oka és annak okozója,  John.
-Ki volt az?
-Arnold Parker
-Pillanat.
-Szóval. Eric Parker. Valóban John ölte meg, be akart épülni a maffiába rossz szándékkal és ezzel tudjuk hogy mit ért el. Elég sok szart kavart mindenkinek. Minden amit találtam volna titkosítva van. De nem adom fel, keresgélni fogok még.
-Értem.
-És Emmetről van valami? Annyit tudok hogy az apám miatt van itt és maffia tag.
-Emmet Parker. Életkor, születési hely, idő, lakhely. Ha mindenigaz egy átlagos srác aki mint tudjuk elég jól néz ki.
-Neked tetszik Emmet? -igen Mike meleg.
-Rose. Bevallom jó pasi, de nálad jobban senkinek nem jöhet be.
-Mike! Hülye vagy! Nekem egyáltalán nincs szükségem férfire. Mint tudjuk a legutóbbi sem sült el jól.
-Nem vagyok hülye, ahogy vak sem.
-Ennyi információt tálaltál?
-Egyenlőre igen. De még utána nézek.
-Rendben. Mielőtt még elfelejteném, tálaltam egy képet egy kisfiúról és egy férfiról, kiderítenéd nekem hogy ki van a képen?
-Persze hercegnő!
Nyomtam egy puszit Mike fejére majd ott hagyva őt intéztem a dolgomat.

Mostmár majdnem minden figyelmem a mai küldetésre irányult. 08:30. Még korán van. Will 10 körül jön be, addig én nem fogok várni. Elintézem én, legalább bebizonyítom hogy nem csak Will képes irányítani.
Megkerestem Johnt és megbeszéltem vele hogy a mai akciót én bonyolítom le és segítsen az előkészületekben.
-Most mit akarsz csinálni?
-Bedobom a mélyvízbe az újoncokat.
-Mi? Biztos vagy te ebben?
-Igen, biztos John.
-Hát rendben.
-De ha Will megöl miattad én kinyírlak.
Egy szemforgatással díjaztam az újabb Willel kapcsolatos megszólalását. Nem foglalkoztam vele, fontosabb dolgom van ennél, össze kell szednem kit viszek magammal.

Derek szokás szerint az edzőteremben volt a kissé hiányos létszámú újoncokkal.
-Sziasztok!
-Jó reggelt!
-Derek! Magammal vinnék pár újat a mai küldetésre.
-Oké. Biztos vagy ebben?
-Igen,biztos.
-Tudod már melyiket akarod?
-Természetesen.

-Remélem mindenkinek jól megy minden, ugyanis a mai akcióra magammal viszek 3 embert közűletek.   Persze olyat aki az elmúlt napokban teljesített.
- Mark, Dylan és Parker.
-Jól választottál!-Emmet rámkacsintott nem foglalkozva azzal hogy a teremben mások is vannak. Próbáltam figyelmen kívül hagyni és beszéltem tovább.
-Kíváncsi vagyok hogy teljesítetek éles helyzetben. Készüljetek el, lehetőleg minnél hamarabb, türelmetlen vagyok, ma meg különösen.  A lehető legkomolyabban vegyétek a küldetést, mivel egyből a mélyvízbe kerültök. Készüljetek el, Walternél fegyverkezzetek fel, 10 percet kaptok. Ennyi lett volna, köszönöm Derek. Nektek pedig további jó munkát.

15 perc múlva induláshoz készen, felszerelve vártuk a kocsinkat. Rögön meg is érkezett Adam az én kis bizalmasom és így öten mentünk a Jackson által megadott címre. Adam és én elég fura kapcsolatban vagyunk, jelenleg azt mondanám barátok vagyunk, de volt már máshogy is.  Megpróbáltuk együtt, de rájöttünk hogy nem megy ez nekünk.
Egy utcával előrébb álltunk meg a feltűnés elkerülése végett. Gondosan felszerelt védőruházattal és fegyverzettel indultunk az épület felé. Adam a kocsiban maradt Mark maradt a bejáratnál őrnek én pedig Emettel és Dylannel bementem. Minnél halkabban mentünk bár korántsem volt biztos hogy egyáltalán voltak-e az épületben rajtunk kívül. Beértünk az épület leghátsó részébe ahol csak a dobozok voltal bent. Közelebb mentünk majd csendben kinyitottam a dobozt. Fegyverek és drog. Ki gondolta volna?
Vissza akartuk zárni a dobozokat mikor az ajtón belépett 3 ismeretlen fickó, gondolom az árú tulajdonosai.
Rögtön reagáltam és előkaptam a fegyveremet.
-Kik vagytok és miért jöttetek a területünkre engedély nélkül?
-Cica! Nekünk nem kell engedély.
-Szerintem fogd vissza magad és válaszolj mielőtt szétlövöm a fejed. CICA.
-Hú de felvágták a nyelved. Kiváncsi lennék más helyzetben is így tudnád-e használni a szádat.
Láttam hogy Emmet megfeszül mellettem aminek az okát nem teljesen értettem.
-Haver szerintem nem kellene kipróbálnod. -megvédett engem.
-Te mondod meg? Talán tehetsz ellene valamit?
-Nem is tudom.- Emmet egy laza mozdulattal lelőtte a pasast. Ezzel persze kezdeményezte a lövöldözést. A dobozok mögé ugrottunk és onnan nyitottunk tüzet rájuk. A másodikat én lőttem le, az utolsót pedig Dylan találta el de ő társaival ellentétben nem halt meg rögtön csak sérült. Kiléptünk a dobozok nyújtotta védelemből és közelebb mentünk hozzájuk. Az utolsót nem hagytam megölni, azt akartam hogy szenvedjen. Még lábon lőttem hogy véletlenül sem lógjon meg aztán otthagytam elvérezni. Dylan már kilépett az ajtón mi pedig utána mentünk mikor a még élő férfi hátulról rámugrott és a fejemnek szegezte a fegyverét. Emmet rögtön hátrafordult és ráfogta a pisztolyt.
-Engedd el! Azonnal! Vagy megöllek.
-Oh. Talán csak nem a te ribancod?
-Utoljára mondom engedd el.
-Gyerünk, lőjj le. De akkor énis megölöm ezt a ribancot.
-Emmet!
A férfi másik kezével a hajamba markolt és rámüvöltött, majd lábon lőtt. Ordítani tudtam volna a mérhetetlen fájdalomtól, de nem tettem. Próbáltam higgadt maradni és megoldani az igen csak szar helyzetet.
-Kussolj!
Dylan bekiabált hogy mi történt és Emmet válaszolt neki.
-Dylan ne gyere be! Mert megöli Rosaliet.
-Meguntam a játékot. Visszaszámlálás következik. Búcsúzz el a kis barátnődtől. 3..2...1
Ekkor eldörrent a pisztoly...

Hill's Where stories live. Discover now