Hill's

16.rész

Reggel hosszú idő után boldogan ébredtem, úgy éreztem majd ki csattanok. Nem nyitottam ki a szemem, csak az elmúlt napok pörögtek a fejemben. Emmettel kezdtünk közel kerülni egymáshoz, fizikailag legalábbis. Egy hét telt el a megnyitó óta. Azóta szinte minden nap találkozunk, elég gyakran alszunk együtt. Tegnap este is itt aludt.
Gondoltam hozzábújok még Emmethez, de hűlt helye volt. Ránéztem a telefonomra, ami reggel 9 órát mutatott. Csalódott voltam, hogy nem feküdt mellettem. Megnyitottan az üzeneteket, majd mosoly kúszott ajkaimra, amikor megláttam a nevét.

Jó reggelt Rosie!
Annyira békésen aludtál, hogy nem volt szívem felébreszteni téged. Ne haragudj, hogy így leléptem. Apa üzent, hogy a nagyszüleim itt vannak nálunk. Egész életemben hallgattam volna, ha nem megyek köszönteni őket. Pedig hidd el jobb lenne melletted az ágyban, el is gondolkoztam,hogy maradok, de a nagyanyám haragja utólért volna.
Ne aggódj, legközelebb te is jössz!
Légy jó, hamarosan találkozunk. Csókollak!

Jó reggelt!
Legközelebb ne menj szó nélkül, tudod, hogy azt nem szeretem.
Jó szórakozást! Én is téged.

Nem bírtam ki, hogy ne szúrjak oda neki. Egy kicsit megérdemelte. Miután válaszoltam, felkaptam egy kényelmes melegítő szettet, hajamat felfogtam, majd korgó hasam parancsára a konyhába indultam.
Will az ebédlő asztalnál ült és valamit olvasott.
Mostanában volt valami feszültség köztünk. Nem beszéltünk sem Kateről, sem Emmetről, sőt kb semmiről.
-Jó reggelt!
-Jobbat!
-Hú de rosszul ébredt valaki.
-Ja. Mondhatjuk úgy is.
-Will, mi a baj?
-Nem tudom. Van baj?
-Mondd már el mi a baj, ne kelljen találgatnom.
-Nem vagy őszinte, az a bajom. Úgy volt mindent megbeszélünk, nem?
-William! Miről van szó?
-Ne szólíts így. Csak apa szólított így. Tudod, hogy nem szeretem.
-Elmondod végre? Kezdesz idegesíteni.
-Én téged? Te kutakodsz a hátam mögött és én idegesítelek?
-Mivan?
-Az van, hogy szó nélkül feltúrtad apa irodáját Parker miatt. Miért is nem szóltál erről? Arról, hogy mit találtál? Gondoltad nem veszem észre?
-Mondjuk azért mert kiderült ki ő?
-Biztos vagy benne?
-Will mi bajod vele?
-Az, Rose. Hogy kurvára nem stimmel semmi. Ki az az Arnold Parker? Mi köze apához vagy Johnhoz? Feltűnt, hogy John ölte meg? Nem gondoltál bele, hogy nem véletlen léptek le és tértek vissza a lehetséges rokon halála után? Te pedig, ahelyett, hogy ezekre választ kaptál volna visszafogadtad az ágyadba. Ja és még neked van problémád azzal, ha valakit én hozok haza? Hozzátenném, úgy hogy nem kérdezel, így nem tudsz semmit.
- Will. Állj már le.
1. Nincs problémám azzal, hogy Kate itt volt. A legjobb barátnőmről és a bátyjámról van szó. Csupán zavar, hogy nem szóltatok bármiről, ami köztetek zajlik.
2. Én is azt hozok fel akit akarok. Emlékeztetnélek, hogy te magad adtad áldásod hetekkel ezelőtt Emmetre.
3. Eddig teljesen jól elvoltál vele, most hogy kezdem visszakapni, rögtön nyomozol utána.
Komolyan mintha meg akarnád akadályozni, hogy boldog legyek.
-Én akarom megakadályozni? Aki mindig titeket helyezett előre? Én? Én akarom a legjobban,hogy boldog legyél! Éppen ezért akarok mindent tudni róluk. Simán lehet, hogy álca az egész és bosszút forralnak.
-Hallod te magad? Emmetről beszélsz, akivel együtt nőttél fel. Ismered gyerek korod óta. Mégis mit nézel ki belőle? Én bízok bennük, te miért nem tudsz? Bízz már bennem. Úgy volt, hogy megváltozol.
-Igenis próbáltam megváltozni, csak úgy látom felesleges. Te titkolózol előttem. Észre vetted hogy leszarsz Rose? Egyfolytában velük vagy elfoglalva. Annyira lefoglal a velük való közösködés, hogy észre sem veszel, sem engem, sem mást. Mi vagyunk a családod. Mi voltunk itt mindig, nem ő, Chloe, Kate, Mike, Jackson és én, sőt még az a faszfej Adam is. A megnyitó után is vártam rád órákon keresztül, de jobban érdekelt Emmet, mint mi.
- Persze, hogy ti vagytok a családom, ez mindíg is így lesz. Mert te elmondasz nekem mindent, ugye? Kateről sem szóltál, ahogy ő sem.
- Mert kurvára nem vagy itt. Ha érdekeltünk volna tudnád, hogy nem történt semmi. Azért jött, hogy veled legyen, de te nem voltál itt. Várt rád, mert beszélni akart, de te nem jöttél. Én itt voltam neki. Velem beszélte meg a problémáit. Ennyi történt, semmi több. De meg sem vártad, hogy bármit is mondjunk.
-Várj, mi baja Katenek?
-Ha érdekelne már tudnád.
-Will mondd már.
-Az anyukája nagyon beteg.
-Micsoda?
-Beteg, haldoklik.
-Istenem. Szegény Kate. Találkozott vele?
-Igen. Vele beszélj erről. Ne velem.
-Will, meddig fogsz így viselkedni velem?
-Míg nem leszel a régi. Vagy míg ki nem derítem mi a helyzet Parkerékkel.
-Én ugyan az vagyok, aki eddig voltam. Igazán megérthetnéd a helyzetem. Pontosan tudod mennyire fájt, mikor Emmet itt hagyott.
-Rose, nekem is ugyan úgy fájt! De te ezt sem vetted észre. Ő volt az egyetlen barátom, basszameg. De mindig próbáltam erős maradni, mert láttam, hogy neked fáj. Közben nekem is ugyan úgy fájt. Annyira önző tudsz lenni. Nem veszed észre a másikat.
-Will ne mondd ezt. Sajnálom, hogy nem vettem észre hogy érzel.
-Én is sajnálom hogy idáig jutottunk. Ha visszatértél beszélünk. Most ha megengeded, mennem kell dolgozni. Küldetésünk van.
-Milyen küldetés? Én is jövök.
-Rose. Nem. Most nem. Kérlek szedd össze magad. -mondta, majd kilépett az ajtón.
Iszonyatosan fájtak a szavai. Elgondolkoztam, hogy mi van ha igaza van és tényleg nem figyeltem eléggé rájuk. Beszélnem kell Katievel. Szüksége van rám.