Hill's

10.rész

*Rose*
Egész éjjel furcsa dolgokat álmodtam apáról amik felpörgették az agyamat. Már órák óta felvagyok és azon gondolkozok mennyi lehet a valóságalapja az álmaimnak. Lehet hogy apa életben van? Lehet hogy csak megvezettek minket és mégsem halt meg? Lehet hogy nem kellene beleélnem magam, hisz ezek csak álmok...furcsa álmok.
Lentről mozgolódás hallatszott és isteni illatok szálltak fel. Erőt vettem magamon és levánszorogtam a konyhába ahol Will épp reggelit készített,halkan mögé osontam és ráhajtottam fejemet a hátára.
-Jóreggelt hercegnő! Mit eszel?
-Nekedis! Jó lesz a palacsinta.
- Jól vagy?
-Aha. Kipihentem magam. Nem akarok rajta rágódni, a lényeg hogy ittvagyok veletek és biztonságban.
-Mielőtt azt hinnéd nem tudok róla, láttam hogy Emmet itt aludt és nem gond.
-Mi? Nem gond?
-Rose. Tudod...rájöttem hogy nem vagy kislány és nem viselkedhetek az apádként mert a bátyád vagyok. Féltelek mindentől pedig nem kellene, végülis egy maffia feje vagy mellettem. Nem kellene ennyire szigorúnak lennem. Sajnálom a múltkorit. Ígérem hogy ezentúl azon leszek, hogy a lehető legjobb bátyj legyek nektek.
Emmet pedig jó srác..eleinte nem bíztam benne de kezdek myitni felé hisz bármit megtenne érted, amit be is bizonyított mikor majdnem önmagát is feláldozva megmentette az életed. Azt is tudom, hogy ki is ő valójában. Attól függetlenül, hogy szívesen beleszólnék, nem fogok, mert ez már tényleg csak kettőtökre tartozik.
-Köszönöm Will, ez nagyon sokat jelent nekem, fontos hogy te mit gondolsz.
-Ha eljut odáig hogy lépjen áldásom is adom rátok.
-Ott még nem tartunk,össze sem jöttünk még. Sőt azt sem tudom jelenleg mik vagyunk egymásnak.
-Ha megtartatja a jelenlegi terveit lesz úgyis. Onnan tudom hogy beszéltem vele.
-Tudni akarom mit?
-Nem. Ezek pasis dolgok. Amúgy még bent beszéltünk mikor indultunk érted.
-Apropó,be akarok menni holnap.
-Mi? Nem. Pihenned kell.
-Nem akarok sebezhetőnek és lerobbantnak tűnni mert nem vagyok az.
-Jó, egyezzünk meg. Holnap pihensz és holnapután bejöhetsz.
-Nem vagyok óvodás.
-Igazad van, nem vagy az, csak sérült. Nem holmi karcolásaid vannak Rose. Több sebedet össze kellett varrni, zúzódtak a bordáid, megégtél és le vagy gyengülve. Még többet kellene pihenned, nem 1-2 napot!
-Nem fogok beállni csak bemegyek. Látni akarom az osztagomat. Kérlek Will.
-Oké. Beviszlek. De nincs harc, nincs gyakorlás, semmi.
-Legyen. De remélem tudod hogy ez nekem felér egy kínzással.
-Tudom. De vissza fogsz térni a rendes kerékvágásba. Amint helyrejöttél.
-Igyekszek.
-Amúgy 8-ra jön értünk Emmet. Addigra legyél kész. Tudom még reggel van de nálad nem lehet tudni meddig készülsz.
-Kész leszek.
-Remélem. Majd segíts légyszi Chloenak, engem kért meg de én nem értek hozzá. És Kate is jön velünk.
-Ohh. Nem is tudtam .
-Will. Lehet egy kérdésem?
-Persze.
-Együttvagytok?
-Nem.
-Kavartok?
-Asszem'.
-Lefeküdtetek?
-Nem.
-Huh. Jólvan, majd szóltok ha tudnom kell valamiről. Csak egyet kérek, ne bántsd meg.
-Úgy lesz.
-Hányra jön?
-6. Szerintem teljes harci díszben.
-Oké.
A nap további részében lustálkodtam és mivel nem volt kedvem főzni a bejárónőnk pedig szabadságon volt rendelnünk kellett ebédet. Délután 4 körül kezdtem el készülődni. Beültem egy kád forró vízbe, hajatmostam és átmentem Chloehoz. Nem nagyon volt még ilyen helyen és nagyon izgul. Sürög-forog, nemtudja mit vegyen fel.
-Ideges vagyok! Nemtudom mit vegyek fel, soha nem leszek olyan mint te.
-Miért akarnál olyan lenni mint én? Miben vagy más mint én?
-Sosem leszek olyan magabiztos.
-Chloe. Ne akarj senkire hasonlítani. Úgy vagy tökéletes ahogy vagy. A Hillek pedig öröklik a szépséget.
-Na meg a szerénységet is.
-De tényleg, anya is gyönyörű volt. Mindent tőle örököltünk.
-Annyira hiányoznak.
-Nekem is Chloe, nekem is.
-Na de készülődj mert ma se érünk oda. Mindjárt jön Kate is.
Végszóra beállított Kate is és eggyütt készítettük fel Chloet.

A ruha kiválasztása után átmentem a szobámba hogy én is készülődjek. Egy hosszú sötétzöld ruhát vettem fel aminek mélyen kivágott dekoltázsa volt és egy fekete magassarkút. Hajamat szokásomhoz híven kiengedve hagytam és picit begöndörítettem. Csináltam egy füstös sminket, magamra fújtam a kedvenc parfümömet és késznek nyilvánítottam magam. A többiek már lent voltak mivel az óra fél nyolcat mutatott. Leérve a nappaliba Kate tátott szájjal nézett rám Will mellől.
-Csajszi, ha Parker most nem mozdul rád akkor soha.
-Kate! Ne már!
-Parker ne is akarjon annyira rámozdulni.
-Will!
-Tudom mit beszéltünk de azért még csak óvatosan mozdulgasson. A bátyád vagyok, az a dolgom, hogy távol tartsak tőletek minden férfit, ameddig csak lehet.
Pár perc múlva megjött értünk Parkerék embere.