Hill's

18.rész

*Emmet szemszöge*
Hajnali 4 óra van, alig aludtam valamit. Rose órák óta alszik, de én nem tudok nyugodtan aludni. Pörögnek a fejemben a gondolatok. Nem hagy nyugodni a nagybátyjám üzenete. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy lehet valakinek ilyen családja. Egy valamit tudok, hogy a Hillek a családomhoz tartoznak. Roset és a testvéreit is meg kell védenem a nagyapámtól és Erictől. 
-Emmet. -szólított meg Rose félálomban, ezzel kirángatva a gondolatmenetemből.
-Igen?
-Miért nem alszol?
-Nem tudok.
-Jár az agyad?
-Igen, egyfolytában.
-Nekem is. Megoldást keresek arra, hogyan oldjuk meg ezt a helyzetet.
-Ki fogjuk találni. Will, apa, John, mindenki ezen gondolkozik.
-Ha már említetted. Will? Nem volt itt?
-Ó, dehogynem. Itt akart maradni, de sem őt, sem Mikeot nem engedtem be.
-Ezt helyesen tetted. Egyikőjükhöz sincs kedvem. Sikerült kihozniuk a sodromból.
-Tudom és nem akarom őket védeni, de rájöttek hogy idiótaként viselkedtek és nagyon bánják. Will teljesen kivan.
-Beszéltél vele?
-Azelőtt hívott hogy este felkeltél és elég mély beszélgetésünk volt.
-Mély? Willel? A bátyjámmal?
-Igen. Tudom, elég hihetetlen, de így van.
-Mit mondott?
-Sajnálja az egészet, a viselkedését. Félt téged. Vigyázni akar rád, de úgy érzi elbukik. Megkért hogy vigyázzak rád és bánjak veled úgy ahogy megérdemled.
-Nem bukott el soha és nem is fog.
-Én tudom, de neki kétségei vannak saját maga felé. Beszélj vele. Akármi is történik jó testvérek vagytok, soha ne hagyjátok el egymást.

*Rose szemszöge *
Tudtam, hogy Emmet nem véletlenül beszél így a testvéri kapcsolatról, nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá Ryanre. Ryan Emmet bátyja, aki még az elköltözésük előtt lelépett. Kiskorukban jó testvérek voltak, de az idő előrehaladtával eltávolodtak, majd Ryan elment. Emmet sosem beszélt a bátyjáról, most úgy gondoltam, ha már ennyi minden történik velünk erről is szó eshet. Volt már köztünk vita emiatt a téma miatt, mert mielőtt Emmettel közel kerültünk egymáshoz Ryan és köztem volt valami, amit nem igazán tudok megnevezni.  Ő volt ez első fiú aki iránt érzéseket tápláltam. Nem történt köztünk semmi, vonzódtunk egymáshoz de csak az ismerkedős fázisban maradtunk, mert megváltozott és eltávolodott mindenkitől. Ekkor kerültünk közel egymáshoz Emmettel. Vigyasztaltuk egymást és végül elválaszthatatlanok lettünk, egy ideig.
-Emmet. Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Tudom, hogy nem könnyű erről beszélned, de mi történt a bátyjáddal?
-Miért kérdezed? Még mindig érdekel?
-Emmet. Csak kíváncsi vagyok, mert sem te sem az apád nem beszéltek róla.
-Mert nincs is miről. Lelépett, kész.
-Semmit nem tudtok róla, hogy miért?
-Nem. Megváltozott, nem volt ugyan az az ember, mint régen. Szó nélkül itt hagyott mindent és mindenkit.
-Értem.
-Hiányzik?
-Egy kicsit. Tudom most az jár a fejedben, hogy még mindig érdekel, de hidd el, hogy nem. Nyílván akkor fájt, hogy elment, mert vonzódtunk egymáshoz, ezt kár tagadni, de ő közel sem hagyott bennem akkora nyomot mint te.
-Szeretted?
-Úgy nem, mint téged. Nyilván, voltak felé érzéseim, hiszen fiatal voltam, tapasztalatlan és ő érdeklődött felőlem. Vele volt az első csókom, de erről tudsz.
-Jah. Sajnos tudok.
-De nem jelentett semmit. Kedveltem őt, ezért fájt, ahogy viselkedett és hogy elhagyott. De semmi nem fájt jobban a te elvesztésednél. Ez is bizonyítja, hogy mennyivel többet jelentettél nekem, mint ő.
-Tudod, vicces.
-Mi? 
-Hogy ő volt az első.
-Miért?
-Szerinted? Miért haragudtam rá mindig?
-Elmondod?
-Mert kibaszottul én voltam az első! Én már akkor oda voltam érted, mikor ő a létezésedről sem vett tudomást. És ő ezt tudta. Tudta hogy az öccse oda van egy lányért és aljas módon lecsapott a kezemről. Nekem járt volna az, ami neki. Az első csókod, az első érzelmeid egy fiú iránt. Minden. Ezt pedig elvette tőlem. Aztán engem is magamra hagyott. Soha nem voltunk jó testvérek, de ezek a tettek meggátolták azt, hogy a jövőben ez változzon.
-Sajnálom. Én nem tudtam. Elmondhattad volna.
-Nem változtatott volna semmit. De engedjük el a témát. Nem szeretnék róla beszélni. Fájdalmas pont Ryan nekem is és a szüleimnek is.
-Megértem.
-Akármennyire is haragszok rá, csak remélem, hogy ő nincs benne a nagyapám bandájába.
-Én is remélem.
-Mindig szabadúszó volt, soha nem csinált olyat amit nem akart. Remélem ez így is maradt és nem hagyta magát befolyásolni. 
-Hiszek abban, hogy egyszer visszataláltok egymáshoz.
-Én is, de úgy érzem nem így lesz. Nem szeretnél még aludni?
-De, elég fáradtnak érzem magam. Viszont lehet hogy beszélnem kellene Willel.
-Ráérsz reggel is. Biztosan alszanak még. Aludj még.
-Igazad van. Aludj te is.
-Próbálok. Gyere, bújj ide. -Rose közelebb csúszott hozzám és hamarosan ismét békésen szuszogott. Próbáltam aludni, de nem ment. Így inkább néztem a gyönyörű nőt, aki a világot jelenti nekem.