Hill's

11.rész

Már több mint egy hét eltelt a Parker villában tett látogatásunk óta. Ez idő alatt történt pár dolog odabent, Raymond és mi egyesítettük az erőinket, így egy új hadiszállás létrehozásán dolgozunk közösen. Nemrég kezdődtek a munkálatok, most is épp odatartok hogy megnézzem hogy haladnak a munkások. Mivel a szívemen viselem ezt az ügyet, Ray rámbízta a hadiszállás munkálatainak a koordinálását. Sikerült meggyőznöm a csapatunk férfi tagjait, hogy mindent én intézhessek, így ők majd csak a végeredményt fogják látni.
Megérkezve az épülethez John fogad.
-Jó reggelt Rose!
-Jó reggelt John!
-Hogy vagy?
-Fényévekkel jobban, mint eddig.
-Ennek örülök, viszont annak nem hogy ennyit mászkálsz. Még bőven pihenned kellene.
-John, jól vagyok. Szedem a gyógyszereket. Nyugi.
-Ha te mondod, én elhiszem.
-Mehetünk, ezer a dolgom.
-Persze

John oldalán besétáltam az épületbe ahol egy hatalmas előtér fogadott. Minden apró részletét megterveztem, így már tudom mi hol fog elhelyezkedni.
Az előtér egyik oldalán egy hatalmas konyha található mellette egy nappalival. A másik oldalt vannak a szobák ahol az embereink nyugovóra térhetnek, mivel a legtöbbjük egyedül van, így szinte itt élnek, ezért is van így kialakítva az épület. Vannak itt még fürdők, mosdók.
A következő amit megnéztem az emelet volt. Az egyik folyosón irodák voltak. Tágas folyosók voltak, ahová kanapékat helyeztünk ki. Három iroda egymás mellett volt közte ajtókkal, hogy könnyen átjárható legyen. Ez volt a mi hármunk irodája, Cloe is szeretne már hamarosan csatlakozni, így neki is kialakítottam egy saját kis helyet. Ezek mellett további irodák lesznek Raymondnak, Emmetnek és Johnnak.
A felfelé vezető lépcsővel szemben egy tárgyaló terem lesz, a folyosó másik felén pedig a szobáink, hiszen sokszor előfordult régebben is, hogy bent aludtunk.
Következő állomásom az alagsor volt. Itt van minden ami lényeges.
Kiképzőtermek, fegyverraktár, lövölde, küzdőtér, orvosi szoba, fürdők és egy előtér, hasonlóan a földszinthez. Az alagsorból indul a garázs is, amit muszáj volt két szintesre alakítanunk a temérdek mennyiségű járművünk miatt.
Összehívtam az éppen dolgozó munkásokat.

-Köszöntök mindenkit! Azért hívtam össze önöket, hogy megköszönjem lelkiismeretes munkájukat és nem utolsó sorban gyorsaságukat. Hihetetlen, hogy több mint egy hét alatt létrehozták ezt nekünk. Most tartsanak egy kis szünetet, a konyhában várja önöket az ebéd. További jó munkát kívánok!

A munkálatokból próbáljuk kivenni a lányokkal a részünket, ezért minden teremnek, szobának mi fogjuk a festését, berendezését véghezvinni.
Kate és Chloe hamarosan ideérnek és neki is látunk a munkának. Persze Chloe irodáját bezártam, az meglepetés lesz neki, amit csak a megnyitón fog látni.
Éppen festékért siettem mikor a folyosón Adambe botlottam. Üveggel a kezében botladozott előttem.
-Ne haragudj, annyira siettem hogy nem vettelek észre.
-Semmi gond, megszoktam, hogy nem veszel észre, sőt senki.
-Na megint mi a problémád? Adam, te ittál?
-Ugyan mi lehetne? És ha igen?
-Adam, ha tudnám, nem kérdeztem volna.
-Egyik pillanatban az én számban vagy, utána ott ölelget az a fasz, majd a hős megmentőd szájában kötsz ki, aki bár én is lehettem volna, de mindenki baszott nekem szólni hogy mi történt. Legalább így jobban megérdemelte a bátyád amit kapott.
-Te megütötted Willt? Normális vagy?
-Oh, de még mennyire, nem is egyszer és nagyon jól esett.
-Mi ütött beléd? Teljesen elment a maradék józan eszed is?
-Az ütött belém, hogy én voltam az aki mindig melletted volt, nem Emmet, mégis érte rajongassz mint egy hülye tinilány! Az én farkam nem volt elég, most az övé is kell? Úgy látszik te is erre mész, mint az összes többi picsa! A hős bátyád pedig, akire annyira felnézel, hülyére vesz folyamatosan, lehord mindennek és még meg is üt, ennek ellenére minden jó, minden fasza. Én meg aki kiáll érted vele szemben és mindig melleted van, megyek a süllyesztőbe mert nem tudsz elszakadni az istenített bátyádtól meg attól a fasztól aki évekig feléd sem nézett!
-Mi a faszt képzelsz magadról? Attól függetlenül, hogy milyen a viszonyunk és milyen a múltunk, nem ártana figyelned arra, hogy kivel és hogyan beszélsz! Ha elfelejtetted volna, én és a bátyám vagyunk itt a főnökök! Többekközt a te főnökeid is! Nincs jogod bármelyikünkkel vagy bármelyikünkről így beszélni! Emmetet pedig hagyd ki ebből!
-Oh, tudom én nagyon jól, hogy kivel beszélek, egy olyan ribanccal, akit a farkak irányítanak és szarba sem néz másokat! Hát így neveltek téged? Talán jobb is a szüleiteknek, hogy ezt már nem érték meg.
Mielőtt még megszólalhattam volna hallottam mögülem egy fegyver kattanását.